Egyre több az aranysakál Franciaországban

Újabb megyében jelent meg a megjelenésében farkasra, viselkedésében pedig inkább rókára hasonlító állat.

Újabb franciaországi megyében, ezúttal az ország nyugati részén lévő Deux-Sevres-ben észleltek egy aranysakált, megerősítve, hogy a faj egyre nyugatabbra veti meg a lábát.

Deux-Sevres megye és a Francia Biodiverzitási Hivatal (OFB) közlése szerint a közepes termetű ragadozót egy kameracsapda vette fel december 31-én Clussais-la-Pommeraie településen. Nemzetközi szakértők megerősítették, hogy a felvételen egy aranysakál (Canis aureus) látható.

Az OFB szerint az aranysakál testtömege 7-17 kilogramm, marmagassága 45-50 centiméter között mozog. Magasabb mint egy róka, de a farka rövidebb és kevésbé lompos. „A megjelenése, a bundája kicsit közelebb áll a farkaséhoz, de a viselkedése, a táplálkozása inkább a rókáéhoz közelít” – magyarázta Yoan Bressan, a hivatal szakértője. „Dögevő és opportunista ragadozó, akárcsak a róka, amely önállóan is képes elejteni kisebb zsákmányállatokat. Inkább elszigetelten vagy párban él, és nem falkában, mint a farkas” – tette hozzá a kis és közepes termetű ragadozók specialistája. Bressan szerint az aranysakál csak igen kivételes helyzetekben jelent fenyegetést a nyájakra, egy birka ugyanis már túl nagy zsákmány számára.

Az aranysakál történelmi elterjedési területe Ázsiától Délkelet-Európáig terjedt, ám nagyjából 50 évvel ezelőtt a Balkán-félszigettől egyre északabbra és nyugatabbra kezdte megvetni a lábát. A kelet-franciaországi Felső-Savoya megyében eddig három alkalommal, 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben, az ország déli részében lévő Bouches-du-Rhone-ban pedig 2020 végén láttak egy-egy példányt. Az OFB szerint a Deux-Sevres megyei észleléssel együtt ezek „az eddig ismert legnyugatibb felbukkanási pontjai” a fajnak.

Tavaly írtuk meg, hogy elszaporodásuk hosszútávon komoly kihívást jelenthet az európai mezőgazdaságnak és vadgazdálkodásnak. A toportyánnak is nevezett állat populációjának növekedésében szerepet játszhat a globális felmelegedés: nem szívesen élnek olyan területen, ahol száznál több napon át van hó.