Egy üveg Minttu. Ezt hozom neked Finnországból ajándékba. Borsmentalikőr, mintha este fogmosás után még innál egy pohár pálinkát, vagy a kávé íze Orbittal keveredve. Átszállok Frankfurtban, most így sikerült foglalni, de nem bánom, kedvenc repterem. Van ingyen kávé és tea, hozzá tejitalok és cukor, ki vannak téve a friss újságok is. München sem rossz, ott van olyan sör, amit ott főznek a flughafenen. Persze a legjobb az lenne, ha át sem kellene szállni. A gép egy órát késik, aztán már kettőt. Mindegy, ha megérkezem, mindenképp átmegyek hozzád. Leteszem a csomagjaimat, rendbe szedem magam és átmegyek Budára.
Arizonából is hoztam neked ajándékot, és még azt sem adtam oda. Egy apró saguaro kis cserépben. Oszlopkaktusz. Újságpapírba csomagoltam, hogy ne szúrjon. Óriásira nő, látom, ahogy néhány év múlva kitesszük a lépcsőházba, és ráírjuk, hogy ingyen elvihető, mert mi már nem tudunk vele mit kezdeni. A Múzeum körúti bódéban megkérem a virágárust, csomagolja be szépen, tegyen rá szalagot is. Meg fogsz lepődni, hogy ekkora borítás alatt ilyen kicsi a virág. Csak azért ülök le a villamoson, hogy ha fékez, el ne ejtsem. Még hat megálló a Kosztolányi tér. Végiggondolom. Szóval majd azt szeretném elmondani, hogy sajnálom, hogy a barátaid kérdésére azt mondtam, nem vagyok szerelmes, és azt mondtam örülök neki. De amikor mondtam, tényleg örültem neki, hogy nem vagyok az, és csak azt akarom mondani, hogy ettől még tényleg szeretlek, és ennek tényleg örülhetnél te is, csak akkor nem tudtam elmondani, hogy pontosan hogy is értem. Csak annyi, hogy nekem eddig a szerelem csupa olyasmi dolog volt, hogy kisasszony, most beírom a kettest, de legközelebb kérem, ne jelenjen meg ilyen állapotban vizsgán. Meg kisasszony, a laboreredmények szerint minden rendben, nem tudjuk, mi okozza a rossz értékeket. Meg hölgyem, definíció szerint az ittas állapotnak nem feltétele, hogy az elfogyasztott alkohol befolyása alá kerüljön a sofőr. Meg szép jó estét, a szomszédoktól érkezett egy bejelentés, miszerint hangosak. A szerelem egy zárolt bankszámla, egy írjon már fel valamit, mert megdöglök, ha ma sem alszom. A szerelem egy nem kell itt dolgozni, ha nem tudsz koncentrálni. Egy körülöttünk folyamatosan bővülő kör turistákból, akik fényképezik, hogy vizespalackkal püfölöm az egynyolcvanas szerelmet, magas sarkúban a kivilágított Andrássyn tél közepén. Ehhez képest csendben, félig lehúzott redőnnyel várni, hogy teljen a szombat, a vasárnap, aprólékosan hagymát szeletelni, hallani a roppanó rostokat úgy, hogy kedvem támadjon beleharapni, fehérborral casserole-t főzni, órákig követni a jelzések menti ösvényeket, hogy fentről aztán lenézzünk valami szépre, az más. Még nem tudom, minek lehetne hívni. Zöld banklámpa mellett Stendhalt olvasni, meg esténként montreux-i jazzklasszikusok bakelitlemezeken, az nekem nem szerelem, arra még nincs szavam, mert eddig azt hittem, törvényszerűen bele kell dögleni, meg minden mondat végére odatenni, hogy értsd már meg, te fasz.
Ebben a házban senki sem lakik egyedül. Mindenkinek van férje vagy felesége. A férjek és a feleségek, ha cigiznek, nem gyűjtik hamutálba a csikkeket, csak lehajítják az első emeletről, a másodikról, a harmadikról. Heti egyszer a földszintiek összeseprik, már nem csinál vitát belőle senki. A te ajtód mellett, a kisasztalon van egy piros hamutál. Rá van írva, hogy viva espana, az aljára meg, hogy made in china, ezt a szuvenírt nem én hoztam. Még nem is mondtam neked, hogy amíg távol voltam, nem gyújtottam rá, és nem is hiányzott, a két hónap alatt nem jutott eszembe egyáltalán. Ilka nénit innen a szomszédból egyszer elkísértem a vásárcsarnokba, a Fehérvári útra. Rosszul lát, szinte alig. Karon fogtam, apró lépésekkel mentem mellette, és nem bírtam ki, hogy ne gyújtsak rá, pedig gyűlöli a cigiseket. Kifújtam a füstöt, szállt felettünk nagy felhőként, mondtam is neki, hűha, tessék csak nézni, milyen hideg van, látszik a leheletem. Az, igen, hideg van nagyon, látszik az enyém is, nézzed csak, és fújta ki a levegőt, de nem látszott körülötte semmi. Kedves asszony. Apró és jólelkű. Ha reggelig csengetnék hozzád, azt sem hallaná. Eszembe jut, hogy otthon hagytam a Minttut.
Hát szia. Megmondom, puszi, őszintén, puszi, nem számítottam rád, ma meg aztán végképp nem. Gyere be, ne állj itt, egy pillanat és jövök, csak muszáj figyelnem a kacsát a sütőben, valami nem oké vele, tegnap meg tegnapelőtt is pillanatok alatt odaégett, amit csináltunk, pedig alacsonyan volt. Csináltunk? Csak ez a többes szám érdekel. Meg ez a folytonosság, hogy tegnap meg tegnapelőtt is. Lehet, vissza kellene tekernem az időt, és szólnom kellett volna, hogy jövök, és amit most akarok elmondani a szerelemről, azt elmondani egy hónappal ezelőtt, és két hónappal korábban meg nem menni sehová, de már nem tudtam átszervezni az utakat. Ott állok az előszobában kabátban, sálban, kezemben a kaktusz, úgy becsomagolva, mintha az újszülött kisjézus lenne. József meg mindjárt bemutatja Máriát. Itt vagyok, itt vagyok. Jövök. Csak mondom, éppen kacsát sütünk, de elzártam. Ő itt Panna, szerintem még nem találkoztatok. Na, milyen volt a nagy júeszéj, tetszett, mi? Tetszett. Tudtam én, hogy tetszeni fog, és Finnország is tetszett? Az is tetszett.
Pannát nézem. Megkérdezném tőle, hát te ki a szar vagy, honnan a szarból kerültél ide, mi a szart csinálsz itt. De olyan bájos, hogy nem érdemli meg. Puha fehér pulóveréből kirángatnám a magasra fogott, hosszú hajánál fogva, de sajnálnám ezt a bizonyára kellemes tapintású ruhát, a jól fésült, selymes hajszálakat. Csak a hülye nem veszi észre, hogy szép. Mosolyogva fogad, bizonyára fogalma sincs arról, hogy ki lehetek, ebben a lakásban mindig jönnek-mennek a rokonok, évfolyamtársak, kollégák, barátok, koncerten megsajnált idegen vidékiek. Nem is furcsállom. Kicsim, az a rossz hírem van, hogy ha elzártad a gázt, nem tudod újra begyújtani, mert elfogyott a gyufa, tudod. Lecsapok erre a mondatra, és azonnal felajánlom, hogy elmegyek gyufáért, még úgyis rajtam van a cipő, meg minden, ne hülyéskedjetek már, dehogy baj, jövök mindjárt. Annyira siettem, hogy még a kaktusz is nálam maradt. Eszem ágában sincs visszamenni. Bár a gyufát tényleg várják, vehetnék egy csomaggal. Végül is, aki megalázkodik, felmagasztaltatik. Máté, Márk, Lukács, János vagy ApCsel, vagy korintusiakhoz írt levél, vagy csak én találtam ki. Egy emelettel feljebb már nem jársz, nem látod, ha otthagyom a virágot. Rá kellene írnom, hogy ingyen elvihető, zárójelben egyenesen Arizonából, bár ami ingyen van, annak nem kell reklám. Nem találok se tollat, se egy rúzst, se egy szemceruzát, semmit, mindegy. Valaki majd megsajnálja. Megírom, hogy ne várjanak vissza a sarki éjjel-nappaliból, de nem tudom, mit kamuzhatnék. Nem kéne azzal foglalkoznom, hogy hihető legyen, minek megerőltetni magamat. Mondjuk, legyen ez. Bocsi közbejött valami nagyon surgos irtora sajnalom de nem tudok visszamenni majd beszelunk. Küldés.
