„Ha harmincéves volna egy választási ciklus, akkor talán Orbán Viktor sem törné kerékbe az országot. Megvárná, amíg a világlátott, nyelveket beszélő, tanult, rokonszenves kormánypárti fiatalok megmutatnák, hogy nem kell posztkommunistákat festeni a falra azért, hogy a nemzetállami gondolat híveket szerezzen. De ehhez meg kellene engedni, hogy a világ sokszínű legyen. Az orbáni világ azonban fekete-fehér. Álláspontjuk szerint, ha a szavazójuk vagy, akkor szerinted minden menekült illegális migráns; akkor az SZFE szabad szellemű hallgatóit Lenin-fiúknak, szutykos odúban megbúvó ótvaros szektásoknak (Bencsik András közlése) tartod. Ezt nem eszik meg a fiatalok, ettől a konzervatív gondolat nem lesz menő. Csak lemenő…” – ezt írta kérdésünkre az MCC egyik alumnusa, egy nyugat-európai egyetem mesterszakosa.
Fiatalokba fojtott szó
A fenti kormánykritikából látszik, ha janicsárképző is volna az intézmény, nem végzett tökéletes munkát. Egyébként nem az, ezt minden megszólaló cáfolta nekünk. Ettől függetlenül még lehet olyan elhibázott stratégia az MCC szolgáltatásaival számoló kormánypártokban, hogy kineveljenek maguknak egy parancsteljesítő, talpas sereget.
Egy szintén külföldön tanuló, és szintén ellenzéki fiatal lelkemre kötötte: írjam meg, mennyi mindent köszönhet az MCC-nek. Nagyszerű társadalomtudományi kurzusok, jó közösség, szuperolcsó kollégium, ingyenes nyelvórák, jó bulik – ezt minden rivális fővárosi egyetemi műhely irigykedve nézi csak. Megjegyezve, tudomása szerint a titkársági szervezés miatt a Mathias Corvinus nem klasszikus szakkollégium. Éppen a titkárság volt az, ami a gondokat okozta. Egyre inkább beavatkoztak a kurzusok szervezésébe. Volt, amikor egyenesen lelőtték az ötletüket, és a meghívott előadó helyére egy kormányközeli szereplőt tettek, máskor megmondták, a független előadók csak úgy jöhetnek, ha ugyanennyi kormánypárti is melléjük ül. De ezek csak előre jelezték a későbbi mérföldköveket, amelyek megtörték az MCC iránti alumnikötődést.
„Az első csalódás az volt, amikor az MCC és a Századvég megalapította a Migrációkutató Intézetet, és ez 2015 végén megjelent a Somlói úti campuson. A kormánnyal egy követ fújó intézet úgynevezett kutatói ettől kezdve számos kurzuson megjelentek előadóként. Ahogy egyébként a Mandiner ultrakonzervatív munkatársai vagy az Alapjogokért Központ munkatársai is, akik szintén minősíthetetlen kormánypártisággal hoznak szégyent a független kutatóműhelyi toposzra” – meséli a fiatalember. Itt idézzük az AK igazgatójának, Szánthó Miklósnak a minapi publicisztikáját, aki szerint manapság nem elfoglalás, hanem a posztkommunista struktúrák megtörése zajlik. Mint írja: korábban nemcsak azért nem lehetett beszélni „kultúrharcról”, mert az nem volt eléggé européer hozzáállás, hanem mert egyszerűen nem volt, aki jobboldalról megvívja azt. „Ahhoz pedig, hogy fel lehessen menni a pástra és meg lehessen küzdeni a (jogtalan) helyzeti előnyből induló balliberális oldal lánglelkű folyosófantomjaival, eszköz és felület kell.” Még mennyi? – kérdezhetnénk.
Az imént idézett fiatalember egy másik törést is említett: „Ez egy eseményhez, a CEU elleni kormányzati kampányhoz kötődött 2017-ben, amikor az intézmény legnagyobb és leghangosabb összejövetele követelte az aulában a szolidaritás kinyilvánítását. Azt akartuk, hogy hangot adhassunk a véleményünknek, amivel minden jelenlévő egyetértett. Később persze azt mondták, hogy az ellenvéleményen lévők féltek megszólalni, de ez baromság. Jó kapcsolatunk volt a CEU-sokkal, sokan jártak tőlük hozzánk, gyalázatosnak tartottuk Orbánék eljárását, követeltük a megszólalást, ennek ellenére csak egy puha, semmitmondó nyilatkozatra futotta. Szégyelltem magam. Akkor és ott, az aulában Tombor András tette nyilvánvalóvá, hogy az MCC nem fog megnyilvánulni egy szerinte politikai kérdésben. Itt minden elromlott szerintem” – mondta az alumni. Aki a vírusjárvány mellett részben a megcsömörlöttséggel magyarázza azt is, hogy az SZFE-ügyben nem volt különösebb, szervezett megmozdulás a Gellért-hegyi szakkollégiumi hallgatók között.
Melegházasság előtt
Középiskolás kora óta vesz részt a képzéseken egy fiatalember, aki az elsőéves egyetemi junior program mellett már harmadévesen tagja a jogi iskolának. Azt mondja, a modellváltásból eddig csak pozitívumokat láttak, mind a hat iskolának lett 2-4 állandó oktatója például (az MCC külföldről is számos oktatót igyekszik állandó státusszal az intézményhez kötni – a szerk.). Az új tanárok a korábbi alulról szerveződő, és öt hallgató esetén elinduló kurzusok után saját javaslattal is élnek, mondja a fiatalember. De szerinte ez nem tűnik se vállalhatatlannak, se diktátumnak, az iskolai képzésben amúgy sincsenek kötelező kurzusok. Általában 8-10 hallgatók és 4-6 oktatók által szervezett állandó kurzus van egy évben. A janicsárképzést hallva, és ezen nevetve az jutott eszébe, hogy nagyon színes társaságról szó, akik igénylik és szeretik a parázs vitákat, amihez sokféle gondolat kell. Ez megvolt azon a pár évvel ezelőtti gendervitán is, ahol az Alapjogokért Központ szakértője vitázott egy ELTE-s oktatóval.
Egy a magánszektorban dolgozó közgazdász a külföldi oktatókat említette. Belga és amerikai egyetemi professzorok tartottak előadásokat és szemináriumokat vállalkozásról, a brit National Health Service egyik korábbi vezetője is tartott hétvégi órát. „Konkrétan nem voltam olyan oktatáson, ahol a Fidesz politikai agendáját oktatták. Kritikus gondolkodásra neveltek, volt vitaest Pogátsa Zoltán és olyan PwC-s vezető között, aki részt vett a budapesti olimpia hatástanulmány elkészítésében” – meséli. Néhány aktuálpolitikáról szóló beszélgetés során, amiken Tombor is részt vett, többen azt az álláspontjukat fejezték ki, hogy nem értenek egyet a Fidesz populista, migránsozós és origós vonalával. „Ezek a diákok is ugyanúgy végeztek, nem érte őket retorzió, kaptak diplomát, tehát kifejezhették szabadon a véleményüket. És egyébként ők kiváló diákok voltak.”
Egy a pszichológiai iskolába járó hölgy szerint a modellváltás eddig csak pozitív eredményeket, színvonal-emelkedést hozott. „Olyan előadókat hallgathattunk, akikről korábban csak álmodhattunk. Ha kipattan a fejünkből egy kurzusötlet, azt nagyobb eséllyel szervezhetjük meg” mondja a hallgató. Ideológiai-politikai nyomást sosem tapasztalt, és szerinte a vezetőség célja különben is az egyéniségek és a különbözőségek éltetése, s az, hogy mindenki megkapja a személyre szabott fejlődés lehetőségét. Az öt éve MCC-s hallgató magát apolitikusnak vallja, s az sem zavarta, hogy a CEU-ügyben nem csattant fel az ércesebb szolidaritás hangja. A világnézeti preferenciára vonatkozó kérdést a leendő pszichológus ügyesen elhárította, és a halálbüntetés-pártiságra vonatkozó érdeklődésnél (még a melegházasságról és a mozaikcsaládokról szóló kérdés előtt) jelezte: a beszélgetésünk elhagyta a kijelölt medret. És abszolút igaza volt.
Előtérben a háttérember
A Mathias Corvinus Collegiumot egy sikeres befektetés révén, magánvagyonából alapította meg 1996-ban a Tombor család. Balázs, az alapító nemrég kapott magas állami kitüntetést. Az ötlet a fiáé, Tombor Andrásé volt, akinek az epitheton ornansa, állandó jelzője a Habony-hitelező lett.
A rejtőzködő sokkal beszédesebb volna. Még beszédesebb az élettörténete, ami egy világlátott, megnyerő, gyors észjárású, mérsékelten jobboldali üzletember arcélét rajzolja meg. Győri bencés diákként végzett, nemzetközi közgazdasági diplomáját az amerikai Johns Hopkins Egyetemen szerezte, majd Orbán biztonságpolitikai főtanácsadója lett. A nyilvánosságtól mindvégig távol tartotta magát, a háttérben szövögette üzleti hálóját. Ennek ilyen-olyan kötődéssel része volt az elmúlt évtizedekben a Multireklám, az állami Tokaj Kereskedőház, a Morando befektetési cég, az erdőbényei Bardon borászat, és legújabban már a hadiiparban is érdekeltséget szerzett: cégük vette meg a cseh Aero Vodochody repülőgépgyárat.
Mindezekhez kivételes kapcsolatitőke-ápolási képesség kell: sajtóértesülések szerint a hadiipari megjelenésében Maróth Gáspár kormánybiztosnak, a volt MCC-főigazgató, jelenleg az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat elnöke, Maróth Miklós fiának lehetett szerepe. Mészáros Lőrinccel közös vállalkozása a hirdetési piacon működik, az Atmédia értékesíti egyebek között az ATV és a TV2 reklámidejét. A végzettek nagy részével szoros kapcsolatot ápol, amiben forrásaink szerint – a feltételezés persze nem túl kockázatos – mind üzleti, mind politikai megfontolások is lehetnek. Az uniós helyreállítási alap 1500 milliárd forintos, és az oktatásra szánt kerete egyszerre üzleti és politikai lehetőség a Fidesznek. Sokak szerint alapvetően erről szól a modellváltás, a közpénz közelében előnyös mozgástérről.
Kaotikus, rombol, ráront
Az MCC-t 2020-ig fenntartó Tihanyi Alapítvány tavaly májusban egyfajta kakukktojásként került be a közalapítványi modellváltáson áteső intézmények sorába. Ahol modellváltás ide, állami támogatás oda, nem ritka a konzervatív gondolat. Az intézmény Facebook-oldalán könnyű belebotlani olyan tartalmakba, ahol patriotizmusvitában éltetik a nemzetállamokat, amivel még nem is volna baj. Az sem gond persze, hogy megjelenik Dennis Prager amerikai konzervatív médiaguru, akinek a trumpista gondolatai inkább fedik le a szélsőjobboldaliságot, mint a mérsékelt reagani republikánus világot. Szerinte a nem baloldali gondolatokat nem hagyják megszólalni az egyetemeken, főként, ha az iszlámot kritizálják. Ha valaki ez ellen felveszi a kesztyűt, jó eséllyel kirúgják.
A „szólásszabadság elnyomásának rákja” elterjedt más területeken is, őt suttogva szólítják meg, ha felismerik egy repülőtéren, hogy ők is konzervatívok, és Trumpot támogatják. A rádiós műsorvezető szerint: „Nincsenek jó baloldaliak. A baloldal teljes mértékben romboló erő. Nincs kivétel. A baloldal az emberiség katalizátora a káosz felé.” Azt nem mondta, de nyilván gondolta, hogy a „baloldal, amikor csak teheti, ráront a nemzetére” – hogy egy tusványosi mondással keretezzünk.
Nincs gond a gondolatokkal, ha van mellettük másik, ami kiegyensúlyoz, és amihez mérhetők. Amúgy sok minden elfér a nap alatt. Csak a sötétség nem, ugye, legalábbis a fizikában.
