Szijjártó Péter külügyminiszter a minap azzal indokolta, hogy egyetlen uniós tagországként a magyar kormány nem ítélte el az orosz rendőrség brutalitását a tüntetőkkel szemben: ha mindennap elítélnénk hat-nyolc eseményt, akkor „egy idő után senki sem fog ránk figyelni”.
Amennyiben ez utóbbi a magyar külpolitika első számú célja, el kell ismerni, ezt maradéktalanul teljesítjük is - ami a közép- és kelet-európai államok keddi, úgynevezett 17+1-es formátumú, Kínával tartott tanácskozásán is kiderült. Tényleg mindenki ránk figyel: Magyarországon és Szerbián kívül ugyanis egyetlen európai országnak sem jutott eszébe tömegesen vásárolni kínai vakcinát. Több EU-s államban hüledezve szemlélik a magyar beszerzést és azt, hogy Budapest önként és dalolva sétált bele a kínai propagandagépezet csapdájába.
Teljesen egyértelmű ugyanis, hogy a kínai vakcina terjesztése is a propaganda része. A tanácskozáson azonban az is kiderült, a magyar és szerb kormány Peking iránti lelkesedése nem nevezhető általánosnak. Litvánia és Észtország például csak alacsonyabb szinten képviseltette magát, s azt javasolták, hogy mind a 27 uniós tagország együttesen tárgyaljon Kínával. Úgy tűnik, a két balti állam balga módon nem arra törekszik, hogy mindenki rájuk figyeljen, hanem úgy vélik: az Uniónak egységes külpolitikára kellene törekednie Kínával szemben.
Mások az Egyesült Államokkal való kapcsolatukat féltik. Lengyelország azért is óvatos a Pekinghez való közeledéssel, mert Varsó számára igen fontos az Egyesült Államok katonai jellegű támogatása, s ugyanez elmondható Romániáról is. Csehország nemrégiben biztonsági okokra hivatkozva kizárta a CGN kínai céget a Dukovanyban lévő atomerőmű építéséből. Horvátország egy kikötője üzemeltetésénél parancsolt megálljt Pekingnek. Bulgária és több uniós ország pedig még Donald Trump nyomására zárta ki a kínai Huaweit az 5G hálózat építéséből.
Bezzeg rájuk nem is figyelnek oda. Ránk igen. S – amint a rejtelmes kínai vakcina beszerzése is igazolja - milyen jó nekünk!