Viszonyba lépni a vászonnal - Bánki Ákos legújabb képei

Bánki Ákos legújabb absztrakt képeit a barcelonai tengerpart ihlette meg.

– A kiállításom címe Flumen, mely latinul folyamatot, áradatot vagy hömpölygést jelent – magyarázza Bánki Ákos festőművész, akinek legújabb nagy méretű, azaz kétszer két méteres képein csakúgy folynak és csorognak a különféle színek és árnyalatok. Az újbudai K.A.S. Galériában megtekinthető tárlat olajfestményeit a művész 2019 őszétől 2020 nyaráig tartó tíz hónapos barcelonai kintléte ihlette. – Tény és való, hogy Barcelona környezete és épületei is hatottak rám, de igazán a tengerpart fogott meg – mondja Bánki.

Az absztrakt festő műveit korábban az erős és zaklatott vonalvezetés jellemezte, a mediterrán táj azonban sokkal nyugodtabbá tette a képeket, miközben azok stílusa is megváltozott. A művészt egyrészt felszabadította a spanyol festők színvilága, így szabadidejében megnézte a helyi múzeumokban Joan Miró élénk és Antoni Tàpies földszínű képeit, másfelől egy festékbolt előadója ajánlott neki egy olyan akril spray-t, mellyel a művész korábban még nem találkozott, és amellyel sokkal finomabb hatást tudott elérni. – Eleinte csak harmincszor húsz centis vásznakra fújtam a festéket, és nagyon élveztem, hogy kis méretben, koncentráltan tudok dolgozni – mondja Bánki, akinek különösen azt tetszett, hogy a vásznakon az egymásba folyó piros, zöld, kék és sárga színű akrilrétegek a barcelonai tengerpartot idézték meg. A környezet tehát önkéntelenül is hatással volt rá, ismerősei idővel meg is jegyezték, hogy az új művek tényleg egyfajta spanyol hatásról tanúskodnak.

A karantén viszont felülírt mindent. A hirtelen jött bezártság idővel Bánki képeire is rányomta a bélyegét, melyeken az addigi pontosan felfestett vonalak kezdtek egyre szabálytalanabbak lenni, a festő pedig napról napra tért vissza a korábbi zaklatottabb, feszültebb stílusához. Hazatérve Budapestre aztán ismét nagy léptékben akart dolgozni, így noha még Barcelona hatása alatt állt, hamarosan visszatért a kétszer két méteres vásznakhoz, melyekre újra rácsapta, majd szétkente a festéket. – Ősszel ismét feszült voltam, ezért úgy éreztem, újra fizikai kontaktusba kell lépnem a vászonnal – mondja Bánki, aki azért is akart nagy méretben dolgozni, hogy ezáltal leküzdje a karantén szabta korlátokat.

Noha a képeire a legnagyobb absztrakt festők, úgymint Jackson Pollock, Mark Rothko és Arshile Gorky voltak hatással, Bánkit szintén lenyűgözik Rubens aprólékosan megfestett csoportképei vagy Monet egész falon átívelő tavirózsákat ábrázoló művei. – Utóbbiak azért is különlegesek, mert bár Monet ezeket a képeket az 1910–20-as években festette, azok akár a későbbi korszakok absztrakt művei is lehetnének – vallja Bánki.

Hogy a festő rajong a nonfiguratív művészetért, szintén bizonyítja, hogy 2018-ban elkészítette a Tiltott absztraktok című dokumentumfilmjét, melyben 1948-tól egészen 1968-ig követte nyomon interjúkon keresztül, hogyan alakult a magyar absztrakt festészet, melyet a korabeli kultúrpolitika nem engedett kibontakozni. – Nem volt szándékomban, hogy hiánypótló filmet készítsek, azonban erről a korszakról szinte alig van összefoglaló mű – mondja Bánki, aki szerint az az izgalmas a háború utáni absztrakcióban, hogy noha nem tanították az akkori Képzőművészeti Főiskolán, számos világhírű festőnk, úgymint Bak Imre, Nádler István és Keserű Ilona belső igényből fakadóan választották ezt a formanyelvet.

Infó

Bánki Ákos: Flumen

K.A.S. Galéria – XI. kerület, Bartók Béla út 9.

Megtekinthető március 16-ig