Előfizetés

Viszonyba lépni a vászonnal - Bánki Ákos legújabb képei

P. Szabó Dénes
Publikálás dátuma
2021.02.13. 11:00

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Bánki Ákos legújabb absztrakt képeit a barcelonai tengerpart ihlette meg.
– A kiállításom címe Flumen, mely latinul folyamatot, áradatot vagy hömpölygést jelent – magyarázza Bánki Ákos festőművész, akinek legújabb nagy méretű, azaz kétszer két méteres képein csakúgy folynak és csorognak a különféle színek és árnyalatok. Az újbudai K.A.S. Galériában megtekinthető tárlat olajfestményeit a művész 2019 őszétől 2020 nyaráig tartó tíz hónapos barcelonai kintléte ihlette. – Tény és való, hogy Barcelona környezete és épületei is hatottak rám, de igazán a tengerpart fogott meg – mondja Bánki. Az absztrakt festő műveit korábban az erős és zaklatott vonalvezetés jellemezte, a mediterrán táj azonban sokkal nyugodtabbá tette a képeket, miközben azok stílusa is megváltozott. A művészt egyrészt felszabadította a spanyol festők színvilága, így szabadidejében megnézte a helyi múzeumokban Joan Miró élénk és Antoni Tàpies földszínű képeit, másfelől egy festékbolt előadója ajánlott neki egy olyan akril spray-t, mellyel a művész korábban még nem találkozott, és amellyel sokkal finomabb hatást tudott elérni. – Eleinte csak harmincszor húsz centis vásznakra fújtam a festéket, és nagyon élveztem, hogy kis méretben, koncentráltan tudok dolgozni – mondja Bánki, akinek különösen azt tetszett, hogy a vásznakon az egymásba folyó piros, zöld, kék és sárga színű akrilrétegek a barcelonai tengerpartot idézték meg. A környezet tehát önkéntelenül is hatással volt rá, ismerősei idővel meg is jegyezték, hogy az új művek tényleg egyfajta spanyol hatásról tanúskodnak. A karantén viszont felülírt mindent. A hirtelen jött bezártság idővel Bánki képeire is rányomta a bélyegét, melyeken az addigi pontosan felfestett vonalak kezdtek egyre szabálytalanabbak lenni, a festő pedig napról napra tért vissza a korábbi zaklatottabb, feszültebb stílusához. Hazatérve Budapestre aztán ismét nagy léptékben akart dolgozni, így noha még Barcelona hatása alatt állt, hamarosan visszatért a kétszer két méteres vásznakhoz, melyekre újra rácsapta, majd szétkente a festéket. – Ősszel ismét feszült voltam, ezért úgy éreztem, újra fizikai kontaktusba kell lépnem a vászonnal – mondja Bánki, aki azért is akart nagy méretben dolgozni, hogy ezáltal leküzdje a karantén szabta korlátokat. Noha a képeire a legnagyobb absztrakt festők, úgymint Jackson Pollock, Mark Rothko és Arshile Gorky voltak hatással, Bánkit szintén lenyűgözik Rubens aprólékosan megfestett csoportképei vagy Monet egész falon átívelő tavirózsákat ábrázoló művei. – Utóbbiak azért is különlegesek, mert bár Monet ezeket a képeket az 1910–20-as években festette, azok akár a későbbi korszakok absztrakt művei is lehetnének – vallja Bánki. Hogy a festő rajong a nonfiguratív művészetért, szintén bizonyítja, hogy 2018-ban elkészítette a Tiltott absztraktok című dokumentumfilmjét, melyben 1948-tól egészen 1968-ig követte nyomon interjúkon keresztül, hogyan alakult a magyar absztrakt festészet, melyet a korabeli kultúrpolitika nem engedett kibontakozni. – Nem volt szándékomban, hogy hiánypótló filmet készítsek, azonban erről a korszakról szinte alig van összefoglaló mű – mondja Bánki, aki szerint az az izgalmas a háború utáni absztrakcióban, hogy noha nem tanították az akkori Képzőművészeti Főiskolán, számos világhírű festőnk, úgymint Bak Imre, Nádler István és Keserű Ilona belső igényből fakadóan választották ezt a formanyelvet.    Infó Bánki Ákos: Flumen K.A.S. Galéria – XI. kerület, Bartók Béla út 9. Megtekinthető március 16-ig

Névjegy

Bánki Ákos 1982-ben született Kazincbarcikán, Barcsay-díjas festőművész és kurátor

Pert indított Faur Anna, az SZFE indoklás nélkül kirúgott tanára

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.02.12. 20:13

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
A próbaidő alatt elbocsátott egyetemi oktató tanítás helyett jár – a TASZ támogatásával – munkaügyi bíróságra.
Nem szakmai szempontok alapján mondtak fel Faur Annának, inkább a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) új vezetéssel szembeni kritikájának szólhatott az indoklás nélküli elbocsátása – írta a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a 444-en működő blogjában.  A TASZ jelenti név alatt futó blogon a tavalyi SZFE-sztrájk egyik résztvevőjéről megírták, hogy a felmondás miatt munkaügyi perben a jogvédő szervezet felsorakoztatta a fentieket alátámasztó érveket.
„2017-ben felkértek: dolgozzak az egyetemen. Ekkor kutatói státuszba kerültem, szorosan az oktatáshoz kapcsolódó munkát végeztem 2020 februárjáig: többek között új tananyag alapjait dolgoztam ki. Már ekkor is az volt a szándék, hogy a kutatás lezárása után részt vegyek az oktatásban. (...) Közben megszülettek a gyerekeim, ezért 2020 februárja és szeptembere között passzív gyeden voltam. Az új szerződés viszont három hónapos próbaidőt kötött ki.”

Ennek azért volt jelentősége, mert a sztrájkban aktívan részt vevő filmintézeti dolgozók közül ő volt a munkaviszony szempontjából az egyetlen, akinek próbaidős munkaszerződése volt. Neki minden különösebb indokolás nélkül felmondhattak.
„A munkáját az új vezetés gyakorlatilag nem ismerhette, hiszen az egyetemfoglalás, a sztrájk, és az SZFE alapítványi működése első három hónapjának problémái miatt még nem is dolgoztak érdemben együtt”

– szögezte le a TASZ.

A blogon közölték az egyetemi tanár írását is a történtekről: néhány nappal a három hónap lejárta előtt, 2020. november 30-án kapott egy ajánlott levelet, amiben egy számára ismeretlen ember indoklás nélkül, azonnali hatállyal felmondta a munkaviszonyát az egyetemmel.
„Mai napig nem kaptam választ arra, hogy miért kellett engem igazából kirúgni. (...) Az elbocsátásom után néhány nappal Vidnyánszky Attila, az újonnan kinevezett kuratórium elnöke levelet küldött az oktatóknak, amiben lefektette a számára fontos értékeket a tanítással kapcsolatban, és biztosított mindenkit, hogy senkit nem fognak kirúgni”

– fűzte hozzá Faur Anna.

Megállt a latin szív – Búcsú Chick Coreától

Horváth Gábor
Publikálás dátuma
2021.02.12. 13:18

Fotó: LUIS ROBAYO / AFP
Floridai otthonában kedden 79 esztendősen elhunyt minden idők egyik legnépszerűbb dzsesszzongoristája, Chick Corea.
Nem biztos, hogy illik így búcsúzni egy dzsesszistától, de rocksztár volt. Generációs bálvány, akiért bomlottak a tinédzserek. Korszakos egyéniség, aki úgy szabott új irányokat, hogy közben az addigiakkal is harmóniában maradt. Persze van, akinek könnyű. Már a Calabriából elszármazott papa is hivatásos dzsesszmuzsikus volt, négyévesen tolta alá a zongoraszéket. Viszont ő dobolni akart, aminek az lett a vége, hogy elképesztő ritmusokat csalt elő a billentyűkből. Ez jól jött, amikor első „fizetős” fellépésein a kubai ütőhangszeres Mongo Santamaría oldalán találta magát. A latin hangzás nagyon bejött, kivételes helyet foglal el az életműben, de előbb még a világhír következett. A 60-as évek végén Miles Davis In a Silent Way és Bitches Brew lemezein játszott, vagyis ott volt a fúziós zene, a dzsessz-rock születésénél, bár közben a szóló akusztikus zongora és a free irányzat felé is kacsingatott. A 70-es évek közepére már a kor egyik meghatározó zenésze. Ekkor (hiába, a jó ritmusérzék!) robbantott. A Return to Forever lemez és együttes népszerűsége a poplistákon is állta a sarat. A Hymn to the Seventh Galaxy, a Spain vagy a My Spanish Heart fülbemászó dallamai és rohanó tempói a 70-es évek életérzésének részévé váltak – olyannyira, hogy visszatekintve sokaknak ez az egyik első dolog, ami saját fiatalságukból az eszükbe jut. Ehhez képest semmiség, hogy 75. születésnapja táján hat hét alatt húsz különböző formációval lépett föl a New York-i Blue Note klubban vagy hogy 23 Grammy-díjat kapott. Az is, hogy a szcientológia melletti kiállása miatt kisebb amerikai–német diplomáciai haddelhadd támadt, hogy rengetegszer koncertezett Magyarországon, és hogy Mozartot meg Bartókot is játszott. Csodálatos zenész távozott, de szerencsére velünk marad mintegy 90 albuma. Van mit hallgatni.