Kampánystart

A járványhelyzet néha feledteti velünk, hogy egy évünk van a következő országgyűlési választásig. Pedig Orbán Viktor Fidesz elnök pártfrakciója parlamenti évadnyitó ülésén utasította is az embereit, hogy legkésőbb szeptemberre kapcsoljanak kampányüzemmódra, addig meg nyomják a kormányzati szlogeneket.

Nem árt az emberek eszébe vésni, hogy az összes nyugdíjas jobban él az egyheti plusz nyugdíjából, amit ezekben a napokban kap kézhez és amiből jövőre már 2 heti lesz - nem véletlenül 6-8 héttel a választás előtt, hogy az emlék még ne halványuljon el a kezdő demensekben sem. A kampányra készülve mindegy, hogy hányan kapnak húszezret és hányan háromszázat. Annyit kell megjegyezni, hogy a jóságos kormány adott, és mellé mindig oda kell tenni, hogy a baloldal meg elvette az előző válság idején. Hogy a Fidesz eredetileg meg sem szavazta a 13. havit, vagy hogy 2011 óta százmilliárdokat húzott ki az idősek zsebéből a kizárólag inflációra alapozó éves nyugdíjemelésekkel, meg hogy a betegeket is elutasító merev nyugdíjba vonulási szabályokkal hány család életét tette tönkre: ezek olyan bonyolult ügyek, hogy beszélni sem érdemes róluk. Nem is teszik.

A kampányban azonban ez nem lesz elég. Várom, hogy mit találnak ki, mert most kevés lesz egy halvány „Folytatjuk”, vagy a bukott Trump elnöktől lopott „America First” szlogen „Nekünk Magyarország az első” formában tálalva. Ha az ellenzék úgy akarná, visszaüthetnének a korábbi választási mondatok is: az 1998-as „Van választás, polgári Magyarország”, vagy a négy évvel az előtti „Ha unod a banánt, válaszd a narancsot”, netán a ’90-es „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre”. Lehet, hogy bejönne azt kérni a választóktól, hallgassanak a szívükre, és ha unják a NER rombolását, tudják és mutassák is meg, hogy van választás. A fiataloknak és a nyugdíjasoknak egyaránt.