Rókák a kertben

Ma reggel két róka jelent meg a kertünkben.

A szomszédból ugorhattak át. Ott magasabb a talajszint. A szomszéd feltöltötte a kertjét földdel, alacsonyabb a kerítése.

A két róka ide-oda szaladgált faltól falig.

Menekülési útvonalat kerestek. A magas kőkerítésre azonban nem tudtak felugrani.

Nem tudom, testvérek voltak vagy anya és kölyke, de a fiatalabbnak látszó róka többet próbálkozott. Felállt egy törött székre a kerítés mellett, izmai megfeszültek, ellazultak, megfeszültek, de nem ugrott.

Az állat tudja, mit bír megtenni.

Kiszaladtam, kinyitottam nekik az utcai kaput, aztán visszasiettem a házba. Az ember tart a kódorgó rókáktól, bár ezek nem látszottak veszettnek. Céltudatosak, kreatívok és tehetetlenek voltak.

Hajnalban hullott egy kis hó. Éhesek lehettek a rókák. Ezért menekültek a folyó melletti erdőből a szomszédba, és onnan a kutya elől hozzám. Gondolom.

A rókák nem vették észre a nyitott kaput. A fiatalabbnak és ruganyosabbnak tetsző róka végül felállt a kutyaház tetejére és onnan a kőkerítésre ugrott. Végigszaladt a párkányon, többször oda és vissza, néhol megállt, méregette az ugrás lehetőségét a másik szomszédunk kertjébe, aztán futott tovább. Túl veszélyesnek találhatta a két méteres magasságot.

A társa szintén felmászott a kutyaház tetejére, meg-megfeszültek az izmai, de nem ugrott. Igen, ez idősebb róka lehetett. Vagy gyöngébb, mint a másik.

Végül a kőpárkányon futkározó állat valamitől megijedt, elszaladt a kerítés végére és eltűnt. A másik róka idegesen futkosott még rövid ideig, aztán nyoma veszett az ecetfák mögött a kerítés végén, a kert sarkában.

Nem tudom elképzelni, hogyan tudott a másik után mászni, ugrani a magas kerítésen át. Igaz, az ösztön, a szeretet és a kétségbeesés az embert is halálmegvető bátorságra sarkallhatja, ahogy mondani szokás.

A rókák eltűntek, mégsem voltam nyugodt. Egész nap az járt a fejemben, mi lesz velük. Lelövi a szomszéd? Végeznek velük a kutyák? Éhen halnak?

Tudom, őrültségnek hangzik, de estére szinte rókának éreztem magam.

Egy menekülő rókának.

Egy menekültnek.

Tudtam, jönnek a kemény fagyok és nem számíthatok másra, csak magamra.