Horváth Eve verse

"betonkenyér aszfaltgiliszták / a csotrogány hold alatt"

„indulj el egy úton”

a kunszentmiklósi munkaügyön legyek

sétálnak diplomámon

fáradt fekete szárnyasok

valamit álmodtam az éjjel

galambok a templomtornyon és

egy kivert ablakban párban

a jóság elhagyott épületében

vérfoltos aranysárga fák

mint az emberi sírás olyan

az ősz és fájnak a hajlatok

akár a becsípődött hajnal

csontra írt jegyzetek és

betonkenyér aszfaltgiliszták

a csotrogány hold alatt

amit épp a roncstelepre visznek

áldozom százezredik elsőáldozás

légy fegyelmezett a buszra negyven

percet várok a pad támlája nyom és

harminchat szelfit csinálok de

egyik sem sikerül

kifényesedne a lélek derengése.