Nagy B. György;Balassa Tamás;
állami vagyon;ingatlanfejlesztés;Mathias Corvinus Collegium;
2021-02-21 15:14:43
Több rekordgyanús teljesítményt is magáénak tudhat a Mathias Corvinus Collegium (MCC). Például versenybe szállhat a legrövidebb idő alatt legtöbb állami juttatást behúzó szervezet címéért, hisz 2020 májusa óta több mint 500 milliárdos adóforint-, ingatlan- és részvényeső eső hullott rá. Illetve sikerrel aspirálhat „a szupergyors vezetőváltás” díjára, mivel papírforma szerint egyetlen délelőtt alatt cserélt kuratóriumi elnököt és fogadott el számos határozatot az irányító testülete (lásd: lentebb).
Persze a felfokozott működés önmagában nem lenne baj, ha energiáját és pénzét a fiatal magyar agyakra és lelkekre fordítaná, de erős látszat szerint csak részben teszi ezt – egyebekben állami vagyont tesz el, és csatornáz majd be magánzsebekbe.
Plasztikus példa erre az a mintegy 36,3 milliárd forintnyi juttatás, melyet a kuratóriumi ülések jegyzőkönyveinek tanúsága szerint augusztus 18-án szíveskedett elfogadni az MCC irányító testülete. Ezt a summát a járványhelyzet kárainak enyhítésére létrehozott gazdaságvédelmi alapból szakította ki a kormány – és az elköltésének mikéntjére készített koncepcióból nem derül ki, hogy közvetlenül szolgálná az elsődleges célt, a tehetséggondozást. Az összegből a tervek szerint 2020-ban és 2021-ben mintegy 3,8 milliárd ment/megy működési költségekre, míg nagyjából 32,6 milliárdból ingatlanfejlesztéseket menedzsel az MCC. Hivatalosan azért, hogy a tulajdonába adott állami épületeket alkalmassá tegye közfeladatai ellátására.
A legnagyobb falat a pécsi operáció (ez a kormányzati zsargon) beindítása lehet: a baranyai városban összesen majdnem 15,4 milliárd forintot szándékszik költeni az MCC – például egy városi palotát (az egykori Casinót) is helyre hozat. Érdekes, általános kitétel, hogy az alapítvány az épületek átalakítását is kulturális missziónak tekinti, mondván: sok ingatlanban számos építészeti, kulturális emlék található, ezek mentése, bemutatása önmagában fontos feladat. Mindenesetre amíg a palota betöltheti alapfunkcióját, legalább három évet kell várni, a tervek szerint 2024-ben vehetik birtokba a magyar tehetségek.
A második legizmosabb tétel a révfülöpi operáció fejlesztése lehet: az MCC mintegy 8,1 milliárd forint hozzáadásával alakítana egy egész évben használható, nagyszámú gyerek befogadására alkalmas tábort és képzési központot. Itt talán a legköltségesebb feladat, hogy a parti épületeket miként lehet folyamatos üzemre (azaz a fűtési szezonra) is áttervezni, hiszen többek között üdülőt és strandot (építményekkel együtt) engedett át az állam. Továbbá a koncepcióban akad még egy tétel, amit az MCC a központi költségvetésre hárít: az alapítvány azt szeretné – mondván, ez nagyban befolyásolja az ingatlan jövedelemtermelő képességét –, ha valaki (praktikusan az állam) megoldaná, hogy a 71-es út átközlekedhető legyen (ennek a leggyakoribb módja az aluljáró-, illetve felüljáró-építés).
A többi költés szerényebb, 1 és 2 milliárd forint körül mozog. Szekszárdon egy 1930-ban sportszékháznak épült, aztán posztmodern stílusban átépített ingatlan szolgálja majd az alapítványt. Zalaegerszegen az 1878-ban felhúzott, többször átalakított régi városháza épülete lesz az MCC otthona (egy időben a Göcseji Múzeum lakott itt). Szombathelyen egy életét szecessziós lakóépületként kezdő, majd az Állami Gyermekápolónő Iskola számára átépített, végül leánykollégiumként működő ingatlan fogadhatja be az alapítványt. Amelyik Miskolcon – a koncepció készültekor még nem talált megfelelő hajlékot – így 457,2 millióért vásárolta meg az Avas Szállót (melynek piaci értékét az ingatlanbecslő 549 millió forintra taksálta).
Az ingatlan könyv szerinti értéke (ez gyakran nem azonos a valós piaci árral) az átadáskor a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő nyilvántartása szerint:
Az augusztusi tőkejuttatás után alig négy hónapot kellett várni, hogy befusson egy újabb, nagyobb összeg (ezúttal 94,5 milliárd forint). A kuratórium – amely a december 22-i ülésen ismét úgy határozott, hogy elfogadja a summát – pedig tovább erősítette az ingatlanos lábat: nyolc, száz százalékban az MCC tulajdonában álló ingatlanfejlesztési projektcég létrehozásáról döntött. Hogy esetlegesen nemcsak a meglévő épületeit/létesítményeit kívánja gondozni az MCC, azt jól jelzi, hogy az említett ülésen egy, az ingatlanvásárlásokkal kapcsolatos kuratóriumi előterjesztési rendszer kialakításáról beszélgettek a tagok.
Mentesítve
És hogy mit, illetve milyen kondíciókkal fejleszt az MCC, lényegében semmi nem kontrollálja. Egyrészt az állam, miután lényegében az összes jogát a kuratóriumra ruházta (lásd: később), legfeljebb adhat, de nem nézhet az alapítvány körmére. Másrészt az úgynevezett vagyonkezelői alapítványokat – és az MCC is e kategóriába tartozik – ügyesen kimozgatta a kormányzat a közbeszerzési törvények hatálya alól.
Ha „egyszerű” közalapítvány lenne, akkor vonatkoznának rá az említett jogszabályok, de mivel nem az állam gründolta, hanem a kormány a már meglévő Tihanyi Alapítványba szállt be, és az hozta létre az MCC-t, így nem kell bíbelődnie a hazai közbeszerzési előírásokkal. Az más kérdés, hogy az uniós szabályozás alatt nem tudna elcsúszni az MCC, ugyanis az európai közösség normája szigorúbb – lényege, hogy ha egy kormányzat többségi módon képes befolyást gyakorolni egy alapítványra (például úgy, hogy a vagyoni hozzájárulás többségét a kabinet adja – márpedig az MCC esetében ez megáll), akkor érvényesíteni kell a közbeszerzési normákat. Csakhogy a kabinet kijogászkodta az MCC-t a transzparens, a pénzek költését átláthatóbbá tévő szabályok alól, amikor tavaly átírta a közbeszerzési törvényt. A változtatás egyszerűen azt mondja ki, hogy a magyar jogrendben az nem minősül kormányzati befolyásnak, amennyiben a költségvetésből pénzt lapátolnak be egy úgynevezett vagyonkezelői alapítványba.
És a történet itt véget ér: hogy mely cégekkel és mennyiért fejleszttet/építtet ingatlant az MCC, nem tartozik senkire.
Az MCC útja
Miközben majd’ egy éve cidrizve várta az ország, mekkora is lesz a baj, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) arra készült, hogy ügyesen megfogja az Isten lábát. Egészségügyi válsághelyzet kellett csak hozzá, de az ezzel járó veszélyhelyzeti jogrendnek (és a parlamentáris kontroll lecsavarásának hála) 2020 a megtáltosodás éveként vonulhat be az MCC történetébe.
Erről vajmi keveset tudhatott az MCC-t fenntartó Tihanyi Alapítvány (TA) kuratóriuma még az év elején.
A január 29-i ülésén, amelyet Lánczi András elnök vezetett, a kuratórium akkoriban a második éve létező beregszászi regionális központ mellett a sepsiszentgyörgyit és a debrecenit tervezgette, és a középiskolás program eredményes toborzásának örvendett: 1376 fiatalból 381-et sikerült megnyerni a határon túlról, Erdélyben és a Felvidéken külön kampányt folytattak. Az Erdélyi Politika Iskola 17, a Kárpátaljai Közéleti Vezetőképző 16 résztvevővel működött az idő tájt. A Migrációkutató Intézet is sikeres – tájékoztatta a grémiumot Szalai Zoltán ügyvezető igazgató-kurátor –, külföldi terepkutatáson, tanulmányutakon vesznek részt, kurzusokat tartanak az MCC-n, és tető alá hoztak egy terrorizmuskonferenciát is. A könyvkiadásban is gurítottak egyet: Giró-Szász András volt századvéges, egykori kormányszóvivő kötete mellett kiadták fordításra Grégor Puppinck francia alkotmányjogász, Soros- és melegházasság-ellenes keresztény szószóló kötetét, valamint Tilo Schabert német politológusét, aki az MCC konferenciáján erősítette a kormány migránsellenes üzenetét.
De kimondottan ez volna a Collegium lényege: „magyar érdekeket képviselő patrióta nemzedék létrehozása”. A magyar érdek: nos, nem nehéz kilogikázni, az MCC gyökereit, kuratóriumának összetételét ismerve ez keresztény-konzervatív alapállást jelent. Ezzel egy magánalapítvány esetében nem is volna gond, csakhogy a Mathias Corvinus jogállása időközben megváltozott: közérdekű vagyonkezelő alapítvány lett, akárcsak a modellváltáson átesett egyetemek.
Ám amíg az állam az utóbbiaktól távolabb lépett, az MCC-hez közelebb ment, sőt be is szállt – és egy áprilisi törvényjavaslat alapján hatalmas állami ingatlan- és részvényvagyonnal stafírozta ki, amikor a MOL Nyrt. 81 942 946 darab „A” sorozatú, és a Richter Nyrt. 18 637 486 darab „C” sorozatú papírját átadta (lásd: keretes írásunkat.) A vonatkozó törvényt május 20-án hirdették ki, és egy nappal később lépett hatályba.
Így mozgalmas nap lett a kuratórium életében május 22-e. Lánczi András elnök írásbeli szavazásra kérte a tagokat az előző évi beszámolóról (753 milliós mérlegfőösszeg) és arról, hogy egyhangúlag támogassák a Magyar Állam csatlakozását a TA-hoz, és fogadják el a fent említett részvény- és ingatlancsomagot a Collegium tehetséggondozási programjának és a Maecenas Universitatis Corvini (MUC) Alapítvány oktatási tevékenységének a támogatásához.
A határozat leszögezi: a Magyar Állam az alapítvány céljaival egyetért, és magára nézve kötelezőnek ismeri el az alapító okiratban foglaltakat. Ugyanezen a napon, 13 órakor a kuratórium elnökeként már Orbán Balázs (Fidesz) államtitkár, miniszterhelyettes (Miniszterelnökség) köszöntötte az egybegyűlteket (a megújult és karcsúbb kuratóriumot) a Somlói úti volt munkásőr-parancsnokság épületében. Ekkor hagyták jóvá bruttó fél órában, hogy elfogadják Tombor Balázs alapító és a Magyar Állam mint csatlakozó szándékát, hogy mostantól a TA alapító jogait teljeskörűen gyakorolják. (Azaz az állam minden közvetlen vagy közvetett befolyásolási lehetőségről lemondott, nem szólhat bele a működésbe, az alapítványi vagyon felhasználásába, a kuratórium tagjainak kinevezésébe/visszahívásába – és így ez a testület válik mindenhatóvá a szervezet életében.
A TA-t pedig június 30-án kezdték temetni, akkor változtatták meg a nevet (augusztusi hatállyal) MCC Alapítványra, és ugyanekkor hirdette ki az államtitkár-elnök, hogy az állami betársulás folyományaként közérdekű vagyonkezelő alapítványként működnek tovább. Módosították a befektetésszabályzatot is: gazdasági társaság alapításáról kizárólag a kuratórium dönthet, majd létrehoztak egy nonprofit és egy profitorientált gazdasági kft.-t.
Az állam augusztus idusán, a „több Balaton, kevesebb Adria”-szlogen idején indította el a kánikulai pénzesőt – a már említett 36,3 milliárd esett be az alapítvány kasszájába. (A pénzt az a Miniszterelnökség adta, melynek miniszterhelyettese elnökli a kuratóriumot.) Miközben a kormány mérsékelt aktivitással készült a második hullámra, az MCC nem tétlenkedett. A hónap utolsó napján számot adtak az átalakított oktatási rendszerről, a Gellért-hegyi campus ingatlanfejlesztési terveiről és a csőre töltött vidéki ingatlanfejlesztési projektekről.
És hogy a tervek mindenképp valósággá váljanak, a kuratórium október elején meghosszabbította – november 23-i hatállyal határozatlan időtartamra – Orbán Balázs kuratóriumi tagi és elnöki megbízatását, amit a nevezett a korábbival megegyező díjazás mellett elfogadott.
A miniszterhelyettes ezt követően tájékoztatást adott a fent említett vidéki ingatlanok állami tulajdonú ingatlanok ingyenes tulajdonba adási szándékáról.
Nagypályára mentek
A december volt azonban az MCC-kuratórium modell- és dimenzióváltásának igazi hónapja – 22-én „akként határoztak, hogy elfogadják a Magyar Állam nevében és képviseletében eljáró Miniszterelnökség” 94,5 milliárd forintos pénzjuttatását. És tovább is játszották az év végi Gazdálkodj okosan!-t, néhány napirenddel később „betették a pénzt” az Államkincstárba, az egyéb pénzügyi eszközöket pedig a Magyar Kereskedelmi Bankba vitték, elvégre (erről nem szólt a határozat) ez mégiscsak egy Mészáros Lőrinc-érdekeltség. Illetve létrehoztak ingatlanfejlesztő cégeket (lásd: fent). Ugyanekkor jóváhagyták a XI. kerületi Flamenco Hotel bérleti előszerződését, amit a Gellért-hegyi régi telephely többéves bontási-építési projektje indokolhat. És még nem volt vége: 340 millió forintos törzs-tőkével könyvkiadó alapításáról döntöttek, majd kicsit később meghallgatták Orbán Balázs diszkrét elnevezésű, Tájékoztatás a Libri-akvizícióval kapcsolatos tárgyalások státuszáról szóló napirendjét. A vásárlással egyelőre a Libri-Bookline Csoport stratégiai kisebbségi tulajdonosa akar lenni az MCC.