Előfizetés

Kultúra karanténban

P. Szabó Dénes
Publikálás dátuma
2021.02.24. 13:30

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
A kijárási korlátozások és a rendezvénystop napjaira otthonról elérhető kulturális programokat ajánlunk ezen a hasábon.
Egy rendezői életút A Deák17 Galéria online pályaorientációs beszélgetésén Deák Kristóf Balázs Béla-díjas filmrendezőt kérdezi Kovács Andrea művészeti menedzser. Az alkotó 2014 óta szabadúszó vágóként és rendező-forgatókönyvíróként dolgozik, többek között ő rendezte a Hacktion sorozat első két évadjának epizódjait, az Oscar-díj nyertes Mindenki, és a többszörös díjnyertes A legjobb játék c. kisjátékfilmeket, és a Foglyok című egész estés tévéfilmet. 2020 őszén kezdte első nagyjátékfilmje, Az unoka forgatását, amely egy nyomozós thrillerbe oltott felnövés-történet, a fekete komédia elemeivel árnyalva. Deák17 Galéria Facebook-oldala, 17.00   
Dante és a virtuális bugyrok Ki itt belépsz, hagyj fel minden egyébbel! Avagy jelentkezzen Ön is a Digita' Commedia című online mesterkurzusra, melyen Dante Isteni színjátékáról esik szó minden alkalommal. A MűGond mesterkurzusa arra vállalkozik, hogy terzináról terzinára haladva a világirodalom öt legfontosabb művének egyikét – jelen esetben az Isteni színjátékot – művészeti, teológiai és filozófiai szempontból is, átfogóan értelmezze. A kurzus mindenki számára nyitott, olasztudás és irodalomtudományos előképzettségtől függetlenül. muveszetesgondolat.hu, 17.00  
Muzikális tanítványok A Zeneakadémia mai estjén az Amadinda Ütőegyüttes lép fel fiatal tehetségekkel. Az Amadinda Percussion Project nevű program keretében ugyanis a zenekar tagjainak irányításával és részvételével fiatalabb muzsikus nemzedékeket is bevonnak munkájukba, és izgalmas kamarazenei koncertprogramokat állítanak össze együtt. Az együtteshez a legkülönbözőbb módon kötődő tanítványok az elmúlt évtizedekben a hazai ütőhangszeres előadó-művészet meghatározó képviselői lettek, hogy a legfontosabb nagyzenekarokban és kortárs ensemble-formációkban vigyék tovább az Amadinda szellemiségét. Zeneakadémia Facebook-oldala, 19.30 

Egy önzetlen erdőlakó - 100 éves a Kisvakond

P. Szabó Dénes
Publikálás dátuma
2021.02.24. 12:30

Száz éve született a Kisvakond című rajzfilm alkotója, Zdeněk Miler, akinek hőse nemcsak a barátait, de környezetét is védi.
„Amikor a Kisvakondot rajzolom, magamat rajzolom. Azt értem ezalatt, hogy a Kisvakond az az ideál, amelynek lennem kellene. Csakhogy én képtelen vagyok ennek az ideának megfelelni” – nyilatkozta még Zdeněk Miler cseh illusztrátor, rajzfilmrendező, aki ezen a héten lenne száz éves. A szerény, de világhírű művész rajztehetsége persze már gyerekként megmutatkozott, így huszonévesen először a prágai nemzeti grafikusképzőbe jelentkezett, később pedig a Prágai Iparművészeti Főiskolán tanult. A második világháború után az 1945-ös alapítású Bratři v triku (Testvérek pólóban) nevű animációs cégnél kezdett el dolgozni, ahol először segédrajzoló, aztán szerző és rendező, végül cégvezető is lett. A korai korszakában még propagandafilmeket készített, melyek közül kiemelkedő az 1948-as „A milliomos, aki ellopta a napot” című etűd, mely egy fukar gyártulajdonosról és annak bűnhődéséről szól. Noha Miler számos mesét gyártott, a leghíresebb sorozata mégis a nevelő célzattal gyártott Kisvakond lett (csehül: Krtek vagy Krteček), melyben a kíváncsi erdőlakó többnyire valamilyen új tárgyra bukkant a lakóhelyén, vagy éppen segített egy bajba jutott társán. Miler elmondása szerint a Kisvakond ötlete akkor fogant meg benne, amikor egy sétája során megbotlott egy vakondtúrásban. Hogy a sorozat sikeres lesz, már az első, 1957-es „Hogyan szerezte meg a vakond a nadrágot” című kisfilm bizonyította (nálunk: A Kisvakond nadrágja), melyet a Velencei Filmfesztiválon Ezüst Oroszlánnal díjaztak. Ebben az epizódban Krtek még emberi nyelven beszélt a társaival, Miler azonban később jobbnak látta, ha a hőse és a többi állat inkább halandzsáznak, így ugyanis a világ bármely pontján élvezhető lesz a mese. A Kisvakond és társainak vékonyka hangját így Miler lányai szolgáltatták. A cseh mesehős pedig kifejezetten motiváló lett a gyerekek számára, a Kisvakond ugyanis nem ismerte a lehetetlent. Az első, 1957-es filmben például elhatározza, ha törik, ha szakad, ő egy kantáros nadrágot varrat magának, amiért képes az erdő számos lakóját felkutatni, hogy azok segédkezzenek a feladatban. A mesehős persze nem éri be ennyivel: az egyik epizódban már autóról álmodozik, egy másikban saját rakétáról. A sorozat azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a személyes céloknál előbbre való a közösség érdeke: mikor Kisvakond egy táskarádiót hallgatva elriasztja az erdő állatait, bánatában úgy dönt, inkább elássa a gépet, csak hogy a társai visszatérjenek. A sorozatban másrészt nagy hangsúlyt kap az elfogadás, a főszereplő ugyanis remekül kijön a többi állattal, legyen az sündisznó, nyúl, madár, csiga, béka vagy kutya. Akin pedig tud, segít: hol a beteg egérnek keres gyógynövényt, hol egy árván maradt sasfiókát nevel fel. A kíváncsi főhős másfelől imádja a fogyasztási cikkeket, amelyekről azonban nem mindig tudja, hogy mi is a funkciójuk: egy tárcsázós telefonnak például a villáján ugrál, a lemezjátszón eleinte forog, míg egy napernyőt a domboldalról gurít le. A túlzott modernizáció persze neki is sok. Ha például szemetelnek a lakóhelyét, attól dühbe gurul, egy epizódban még egy buldózert is eltérít, nehogy az végigguruljon a virágoskertjén. Ebből a szempontból a rajzfilm a nyolcvanas években már kifejezetten kritikus, így a főhős még az emberi társadalommal is kapcsolatba kerül. Az egyik részben például munkások érkeznek az erdőbe, akik kiirtják az összes fát, és a helyükre egy várost húznak fel. Az új környezetben a Kisvakond és két társa, a nyuszi és a sündisznó eleinte jól érzi magát – kipróbálják a mozgólépcsőt, metróra szállnak, és egy gyárba is ellátogatnak –, de az autókból áradó kipufogógáz miatt inkább magukhoz hívatnak három ludat, akiknek a hátára ülve messze repülnek. Egy 1988-as epizódban Miler pedig még a figura népszerűségére is reagál: Kisvakondot egy filmstúdióba invitálják, ahol egy rendező újabb részeket forgat le vele, miután a főhős akkora népszerűségre tesz szert, hogy alakítását már moziban vetítik, díjjal jutalmazzák, egy óriási szobrot is emelnek neki, sőt még nemzetközi eseményekre is meghívják. Kisvakond mindezt persze élvezi, egy idő után azonban kifárad, és rájön, hogy a barátaival mégiscsak jobb az élet, így repülőre száll, és visszatér hozzájuk az erdőbe.  

Hat epizód ingyen

Zdeněk Miler 100. születésnapja alkalmából a budapesti Cseh Centrum a Kisvakondról szóló mesefilmekből hat epizódot ingyenesen elérhetővé tesz a magyar közönség számára. A megtekintés rövid regisztrációhoz kötött. Az ingyenes bejelentkezés az e-mailcím megadásával a Dafilms oldalán keresztül február 28-ig lehetséges.

Az Uránia a következő áldozat

Csákvári Géza
Publikálás dátuma
2021.02.24. 12:00

Miközben a tanárok mintegy nyolcvan százaléka elhagyta az SZFE-t, lapunk értesülései szerint az intézményt kezelő alapítvány, napokban a Nemzeti Filmszínházat is „átveszi”.
Nyilatkozatháború jött létre a Színház és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) a modellváltás óta fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke és az intézményt elhagyók között, miután utóbbiak bejelentették: mintegy huszonhatan elhagyják az intézményt. A félmondási idő ugyan még tart, de ha egy intézmény oktatóinak mintegy nyolcvan százaléka távozik, az már a működést veszélyezteti. Megkérdeztük az SZFE-t a helyzetről, de lapzártánkig nem érkezett válasz az intézmény kommunikációs osztályáról annak kapcsán, hogy vajon kérdéses-e a 2020/21-es tanév második félévének érvényessége jelen pillanatban. Miképpen arra sem kaptunk választ, hogy külön engedéllyel, pontosan mely tanegységeket kezdik el oktatni a színházi és a filmes képzésen, a Szentkirályi utcai, illetve a Rákóczi úti termekben, illetve a Duna TV egykori épületében, ahol Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnök szerint a felújítások megtörténtek, és korszerű infrastruktúra várja a hallgatókat – igaz a nemrég megtartott bejárásra csak baráti médiumok bocsájttattak be. A színházi szakember, nem mellékesen a távozó tanárok kapcsán az állította, hogy azok ott hagyták a diákjaikat, ezt kategorikusan cáfolja Schwechtje Mihály, az MA filmrendező osztály vezető oktatója, hangsúlyozva: az általa gondozott teljes diákság passziváltatott az SZFE-n és a jövő héttől folytatják együtt a tanulmányaikat, konkrétan a harmadik félévet a freeSZFE keretein belül. A jövővel kapcsolatosan bizakodóak és azon vannak, hogy fokozatot, diplomát tudjanak majd adni a hallgatóknak, az ezzel kapcsolatos munka most is folyamatban van. Az SZFE új vezetésének szimbolikus lépése, melyről effektíve „mellékesen” ejtett el információkat Vidnyánszky Attila, jelesül, hogy az Uránia Nemzeti Filmszínház lesz a Vas utcai Ódry Színpad utódja, is több sebből vérzik. A kuratóriumi elnök állítja a Magyar Nemzet hasábjain, hogy az Uránia Nemzeti filmszínház nagyterme, mint ahogy korábban is színházként működött, lesz majd a vizsga előadások helyszíne. Szavai szerint alakítanak majd a színpadon, felszerelik, semmivel sem lesz rosszabb a Vas utcai Ódry Színpadnál. A hangsúly pedig az alakítunk szó van: Schwechtje Mihály szerint az Uránia már csak azért is alkalmatlan színházi előadásokra, mert mozi és konkrétan nincs meg az a klasszikus színpad, amin bármit is alakítani lehetne. Több lapunk által megkérdezett mozis szakember szerint az Uránia színházi átszabása nonszensz gondolat, hiszen próbatermek, öltözők és semmiféle ehhez szükséges technika nincs meg benne, viszont műemlék, mely miatt az átépítése nemcsak költséges, de – elviekben – nem lehetséges misszió. Mindazonáltal tény: az Uránia sohasem működött dedikált színházként. Megépítése után Uránia Tudományos Színház néven ismeretterjesztő előadások színtere volt, ahol idejekorán képekkel és filmbetétekkel illusztrálták az előadásokat. 1897-ben a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére megalakult az Uránia Ismeretterjesztő Társaság, mely a tudomány népszerűsítését tűzte zászlajára, és rendszeresen tartott előadásokat, felolvasásokat a budapesti polgárok épülésére. Az Uránia Tudományos Színházat, ezt az új intézményt 1899-ben felszerelték álló és később mozgóképek bemutatására alkalmas vetítőberendezésekkel – így indult útjára az Uránia, mely 1916-tól, kisebb-nagyobb megszakításokkal a mai napig moziként funkcionál. Ugyanakkor azt érdemes tudni, hogy az SZFE tavalyi modellváltása során, nem csak az egyetem által használt felsőbb szintek, de a mozi és a kávézó és a Vidnyánszky vezette Színház és Filmművészetért Alapítvány kezébe került, a mozifunkciót garantáló cég, viszont nem. Lapunk információ szerint ez a közeljövőben változhat és tényleg csak napok kérdése, mikor veszik át az Emberi Erőforrások Minisztériumáról a vezetést Vidnyányszkyék – erről persze sem az egyetem, sem a minisztérium nem nyilatkozott lapunknak. Nagy kérdés tehát, hogy ezek után mi történik – nem nagy akadály manapság átépíteni valamit, még ha műemlék is – jegyezte meg lapunknak több szakértő. Illetve nyitott kérdés, hogy az első Orbán-kormány által alapított „Nemzeti Filmszínház” intézménye érdemes, méltó-e a túlélésre. Már, ha még értjük, mi van a jelzős szerkezet mögött.   

Filmtörténeti helyszín

Az Uránia neve elválaszthatatlan A táncztól, ez lett a címe ugyanis az első, tudatosan rendezett magyar mozgófilmnek, melynek jeleneteit az Uránia Tudományos Színház tetőteraszán rögzítette Zsitkovszky Béla. A táncz kultúrtörténeti anyagát Pekár Gyula és Kern Aurél zenetörténész állította össze. A filmen Blaha Lujza, Márkus Emília, Pálmay Ilka, Fedák Sári és a budapesti Operaház balerinái különböző táncokat mutatnak be a csárdástól az angol táncig. A magyar filmtörténet nagy szomorúságára a filmből egyetlen példány sem maradt az utókorra, csak az előadás nyomtatott szövege.