Előfizetés

Elképesztő a változás a bíróságokon

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2021.02.27. 07:00

Fotó: Béres Márton / Népszava
A büntetőügyek többségében az ügyészség a tárgyalás nélkül ítélethozatalt javasolja. A „klasszikus” eljárások aránya húsz százalék alatt van.
A bírósági tárgyalás nélkül meghozott ítélet jogintézménye teret ad a diszkriminációnak – állapította meg lapunknak nyilatkozva Ivány Borbála ügyvéd, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa. A téma apropóját Donáth László evangélikus lelkész, volt MSZP-s parlamenti képviselő esete adja. A bíróság – az ügyészi indítványnak megfelelően – „aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntette és folytatólagosan elkövetett szeméremsértés vétsége” miatt felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki vele szemben. Donáth László kérdésünkre hangsúlyozta, hogy a bíróság mindenfajta tárgyalás nélkül hozta meg döntését: ez nem ítélet, hanem olyan büntetővégzés, amit neki jogában áll nem elfogadni. A lelkész nem ismeri el bűnösségét, ragaszkodik a nyilvános tárgyaláshoz, elutasítja a végzést. Ivány Borbála elmondása szerint a bírósági tárgyalás nélkül hozott végzés illeszkedik ahhoz a – máskülönben helyes – jogalkotói szándékhoz, amely szeretné rövidíteni és egyszerűsíteni a gyakran elhúzódó eljárásokat. A büntetővégzésre az ügyészség tesz javaslatot olyan ügyekben, amelyek elméletileg kevésbé bonyolultnak, könnyebben áttekinthetőnek számítanak. A törvény így fogalmaz: „a bíróság az ügyészség indítványára vagy hivatalból háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetén tárgyalás mellőzésével, az ügyiratok alapján büntetővégzést hoz, ha a) az ügy megítélése egyszerű, b) a vádlott szabadlábon van vagy más ügyben tartják fogva és c) a büntetés célja tárgyalás nélkül is elérhető”. A tárgyalás nélküli büntetővégzést – más „eljárásgyorsító jogintézmények” mellett – 2018-ban vezették be. Az ügyészségi statisztikák szerint 2019-ben már országos szinten a vádemelések csaknem hatvan (egész pontosan: 58,6) százalékában az ügyészség a tárgyalás mellőzését indítványozta a bíróságnak. Bács-Kiskun, Fejér és Győr-Moson-Sopron megyében az ilyen büntetőügyek aránya a kétharmadot is meghaladta, de még a Központi Nyomozó Főügyészégnél is közelített az ötven százalékhoz. Közben azoknak az eseteknek a száma, amikor az ügyészség klasszikus eljárást, hagyományos értelemben vett bírósági tárgyalást javasol, nem éri el a húsz százalékot sem (17,6 százalék). „Ez elképesztő változás a korábbi állapotokhoz képest” – jelentette ki Ivány Borbála. Bár a Magyar Helsinki Bizottság munkatársának erről már nincs kimutatása, erős a gyanúja, hogy a bíróságok szinte automatikusan eleget tesznek az ügyészségi javaslatnak. A vádlott elutasíthatja a végzést (ahogyan Donáth László is tette), vagy elfogadhatja az abban kiszabott büntetést. Utóbbi esetben a végzésből jogerős ítélet lesz.  Ha valakit riaszt a komoly pszichés megterhelést jelentő bírósági procedúra, vagy egyszerűen nincs pénze arra, hogy ügyvédet fizessen, csapdahelyzetbe kerülhet – mondta Ivány Borbála. Előfordulhat, hogy a vádlott csak részben, esetleg egyáltalán nem tartja megalapozottnak a vádakat. Ennek ellenére, ha már ilyen lehetőség adódik, kényszerűségből inkább elfogadja a végzésben kiszabott büntetést. Különben hosszadalmas, akár évekig tartó, ráadásul kétes kimenetelű pereskedés vár rá. A büntetővégzésben meghatározott büntetés elvileg enyhébb annál, amit akkor kaphat valaki, ha bírósági tárgyalást követően marasztalják el az illetőt. A bíróság az enyhébb büntetést kínálja fel azért, hogy a vádlott hajlandó lemondani a tárgyalás jogáról. Az persze olykor nem kiszámítható, hogy milyen korábban nem vizsgált körülményekre derülhet fény a tárgyaláson, ami alapján a büntetővégzésnél is enyhébb büntetést szabhat ki a bíró. Esete válogatja tehát, hogy mikor nevezhető indokoltnak a büntetővégzés – jegyezte meg a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa. Mostani formájában az eljárás diszkriminatív a kevésbé iskolázott vádlottakkal szemben – folytatta. Sokan nem tudják értelmezni a végzésben foglaltakat, nincsenek tisztában azzal, hogy nyolc napon belül választ kell adniuk. A Magyar Helsinki Bizottság jogásza egy másik szempontot is megemlített: a vádirat elkészítésekor az ügyészség jellemzően nem törekszik rá, hogy teljeskörűen feltárja azokat az enyhítő körülményeket, amelyek egy bírósági tárgyalás során nagyobb valószínűséggel felszínre kerülhetnek. Akár működhetne jól is a bírósági tárgyalás nélküli büntetővégzés jogintézménye, de ahhoz, hogy ez a valóságban így legyen, Ivány Borbála szerint megfelelően kellene finanszírozni a „nép ügyvédje” rendszerét: az állam által kirendelt ügyvédekről van szó, akik a szakmában szokásos óradíjnak jelenleg nagyjából csak a harmadát kapják.  

Az oltókampány és a praxisközösség egyszerre zúdul a háziorvosokra – Interjú az országos szakmai vezetővel, Békássy Szabolccsal

Danó Anna
Publikálás dátuma
2021.02.27. 06:40

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Az oltási kampány és a praxisközösségek létrehozása egyszerre teszi próbára most háziorvosokat – mondta Békássy Szabolcs országos kollegiális háziorvosi szakmai vezető.
Amikor beléptünk az ajtón, éppen telefonon beszélt valakivel a kínai vakcináról. Ön is aggódik? Aggódni nem aggódom, de szeretnék szakmailag megalapozott döntéseket hozni, ezért beszéltem Mészner Zsófia, infektológussal, a védőoltásokról talán a legtöbbet tudó hazai szakemberrel, az ő véleményében maximálisan megbízom. Egyértelműen azt mondta, hogy oltsunk, és tegyük félre az egyéb szempontokat, hiszen napi több mint 100 honfitársunk halála van a mérleg egyik serpenyőjében, a kínai vakcinával kapcsolatos bizonytalanságok pedig a másikban. Mint háziorvosnak nem zavaró, hogy olyan oltást kell beadnia a pácienseinek, amelynek hatásosságra nincsenek nyilvánosan elérhető tudományos bizonyítékok? De, ezért hívtam Mészner Zsófiát, illetve több infektológus kollégát. Többen elismerték ugyan, hogy – más egyéb koronavírus elleni kezelési és megelőzési módokhoz hasonlatosan – ezen a téren is sok a kérdőjel, ám most az a legfontosabb, hogy valamilyen mértékű védelemben részesítsük a legveszélyeztetettebb korcsoportba tartozó betegeket. Még mindig ez a jobb verzió, mintha nem adnánk nekik semmit és sokan, súlyos állapotban kerülnének kórházba covid-fertőzéssel. Ha van is kérdőjel, olyan nagy baj azért nem lehet, hiszen ez a vakcina is az influenzaoltással megegyező technológiával készül, logisztikailag pedig könnyen kezelhető a háziorvosi praxisokban is. Abban is biztosak lehetünk, hogy ez az oltás kivált immunválaszt. Hogy ez ötven, hetven, nyolcvan vagy kilencven százalék, talán ebben a helyzetben a járvány jelenlegi szakában nem is releváns. A lényeg, hogy védjen. És a páciensek kérik? Nagy a betegek nyomása a rendelőn? A páciensek túlnyomó többsége kéri, és vannak néhányan, akik nem. Véleményem szerint rengeteg múlik a háziorvos kommunikációs készségén, és szakmai meggyőződésén a vakcina alkalmazását illetően. Ha ez a két szempont a helyén van, akkor a páciensek is könnyebben meggyőzhetők. Van egy-két telefonon érdeklődő páciens, de ezt nagy nyomásnak nem nevezném. Természetesen a legtöbbeket az foglalkoztatja, hogy ő mikor kerül sorra. Jó-e az éppen számára felajánlott vakcina, vagy van-e helyette másik. Tagadhatatlan, hogy a lakossági védőoltással kapcsolatos feladatok nagy próbatétel elé állították a praxisokat. Nagyon feszes, szoros határidőkkel érkeznek a különféle utasítások. Nem mindig az a vakcina, és nem annyi érkezik, mint amire készültünk. Gyakran kell újratervezni egy-egy terminust. De a kusza körülmények ellenére is a háziorvosok elképesztő lelkesedéssel álltak, állnak a feladathoz. Itt-ott van morgolódás, de a praxisok több mint 90 százaléka tökéletesen szervezi páciensei oltását. A megyei védelmi bizottságokban végre ott ülnek gyakorló háziorvosok is, a megyei kollegiális vezetők. Folyamatosan gyűjtik, gyűjtjük az oltással kapcsolatos problémákat, és tolmácsoljuk azokat a döntéshozóknak. Az ön praxisában ki rohangál be a kormányhivatalba, hogy elhozza az oltóanyagot? Senki, nekünk kiszállítják. Azt viszont a kollégáktól tudom, hogy másutt nem így van és elég heterogén a gyakorlat. Azt is próbáljuk a megyei védelmi bizottságokon keresztül elérni, hogy a járási hivatalok lehetőség szerint vigyék ki a vakcinákat a háziorvosokhoz. Remélem, hogy egypár napon belül eljutunk ide.
Nem volna észszerűbb oltópontokat nyitni, mint például Németországban, Franciaországban? Nem tudom, hogy mi lenne a legjobb, de az oltópontokkal kapcsolatban totálisan megosztott a háziorvos-társadalom. A kollégák egy része, úgy gondolja, hogy a saját rendelőjében szeretne oltani. Az orvosok egy másik része pedig épp ellenkezőleg, ők az oltópontokon. Nagyon kevesen vannak, akik teljesen elutasítják, akik egyáltalán nem akarnak részt venni a lakosság beoltásában. Mi azt javasoljuk, hogy ha a helyi körülmények ezt szükségessé teszik, akkor nyugodtan szervezzenek a kollégák oltópontokat. Praxisában okoz gondot az, hogy oltania kell? Például többlet munkaerőt kellett bevetnie? Még nem volt szükség ilyesmire, de eddig nem is kaptunk még túl sok oltóanyagot. Meglennék magam is az oltási tevékenység nélkül, de én most ehhez egy picit más lelkülettel állok hozzá. Ugyanis alig várom, hogy vége legyen a járványnak, a korlátozásoknak, és hogyha ehhez az kell, hogy kicsit kilépjek a komfortzónámból és oltsak, akkor oltok. Mindazonáltal egy friss információ szerint, a kormánymegbízottak felkérték a helyi önkormányzatokat, hogy segítsék a háziorvosaikat az oltási adminisztrációban és a betegek kiértesítésében. Vannak, akik szerint túl sok terhet raknak a praxisokra. Ők nagyon kevesen vannak. Például Budapesten 960 praxis van, ebből 3-4 konkrét esetről tudok, ahol ezt mondták. Közülük egy kolléga személyes egészségügyi okokra hivatkozott, a másik három meg azt mondta: ők elvből nem oltanak. Aggódtak a mellékhatások miatt, vagy azért, mert nem alkalmas a rendelőjük a feladatra. De mondok két szélsőséges példát. Az egyik egy harmincas éveiben járó, aneszteziológus szakvizsgával is rendelkező kolléganőé, aki hosszasan aggályoskodott amiatt, hogy hogyan tud majd ellátni a rendelőjében egy anafilaxiás sokkot. A másik a fővárosban praktizáló 97 éves Körmendi István doktor. Aki, miután kettőkor megkaptuk az utasítást a legidősebbek oltására, hétkor már azzal hívott: Szabolcskám beszerveztem a betegeimet. Egy kérdése maradt, hogy melyik mail-címre küldje a táblázatot. Bevallom, roppant tanulságos és egyben nagyszerű élmény volt, hogy a köztünk talán legidősebb kollégánk, Körmendi Pista bácsi milyen flottul megszervezte a betegeit, és alig várta, hogy olthasson. Egy háziorvosi rendelő megfelelő hely arra, hogy ott egy súlyos allergiás reakciót sikerrel kezeljen? Ön a rendelőjében el tudna látni egy ilyen sokkot? Az anafilaxiás reakció ellátásának nem a legoptimálisabb helyszíne egy háziorvosi rendelő, ugyanakkor az a mindennapi orvosi készségek része is, mivel arra nemcsak egy oltás beadása után lehet szükség. Az oltás mellett a praxisközösségek ügye is sok kérdést vet fel. Annak alighanem örülnek a kollégái, hogy ha feltételekkel is, de ők is megkapják a szakorvosi béremelést. De annak is, hogy ezért be kell lépniük egy praxisközösségbe? Mi változik ettől a betegek életében? A betegek mindebből annyit biztosan érzékelnek majd, hogy a jogszabályban előírt heti 15 órás háziorvosi rendelés öt órával megnyúlik. Hetente öt órában prevenciós rendelést kell biztosítani. Azt, hogy ezt az ellátást hogyan különíti el, melyik órát nevezi majd prevenciós rendelésnek és ezt milyen körülmények között biztosítja az orvos, azt rábízzák. Hogyan fog kinézni a praxisközösség az orvosok számára? A háziorvosok különböző mélységű integrációt vállalhatnak. Alapesetben egy-egy kollegiális praxisközösségnek lesz egy vezetője, akit a háziorvosok maguk közül választanak meg. Ő lesz a „területi kollegiális” vezető, ő tartja a kapcsolatot a területi szakrendelővel, ha kell koordinálja a betegutakat, olykor pedig értekezletre hívhatja a háziorvosokat. Az optimális az lenne, ha a praxisközösségek járásonként szerveződnének meg. Most helyenként nagyobbak, de ez még változhat. Egy szorosabb együttműködési forma a szakmai praxisközösség, amelyben már bizonyos feladatokat is megosztanak egymással a háziorvosok. A szorosabb együttműködés is alapvetően meghagyja a praxisok önállóságát, ugyanakkor többletfunkciók ellátásra is vállalkoznak az ebben dolgozó kollégák. Ilyen többlet lehet például a dietetikusi tanácsadás, a gyógytorna, és más egészségmegőrző programok nyújtása. Az egyes háziorvosok praxisjoga, gazdasági önállósága ebben az esetben sértetlen marad. Végül van még az a lehetőség is, hogy a résztvevők ténylegesen egy integrált együttműködési formát választanak. Ekkor egy cég az adott közösségbe tartozó praxisainak a működtetésével kapcsolatos valamennyi funkciót ellátja. Az utóbbiban az orvosok alkalmazottá válnak? Igen, de a praxisjoguk megmarad. Viszont az ellátásért járó finanszírozást a vállalkozás kapja és osztja el. Mindenesetre mi a kollégáknak a konzorciumi együttműködést javasoljuk, ami szakmai és gazdasági önállóságuk sértetlenül hagyását is jelenti. Mostanra a praxisok tíz százalékában nincs orvos. Ennek a szervezetnek lesz a dolga, hogy megoldja az üresen maradt praxisok betegeinek az ellátását? Nem. Akkor milyen alapellátási problémát oldanak meg a praxisközösségek? A bérfejlesztését, és megteremtheti az alapjait a többletszolgáltatások nyújtására is képes alapellátási struktúrának. A tartósan betöltetlen körzetek problémáját más módon kell kezelni. Egyre több modellkísérlet bizonyítja, hogy a betegek sokkal jobb ellátást kapnak egy központi, jó infrastrukturális adottságokkal rendelkező rendelőben, ahol állandó orvos, állandó rendelési idő van. Még akkor is, ha azért távolabb is kell utazni. Falugondnoki hálózattal vagy falubusszal meg lehet oldani a betegek utaztatását erre a központi, jól felszerelt rendelőbe. Ez még mindig sokkal jobb, mint évekig tartósan betöltetlenként kezelni ezt a körzetet. Az ellátás másik kényes pontja a háziorvosi ügyeletek kérdése. A praxisközösség erre sem orvosság? Nem. A legjobb tudomásom szerint napirenden van az alapellátási ügyelet reformja, de más szervezeti keretek között kezelnék ezt a kérdést. A helyhatóságok különböző szövetségei szabadulnának ettől az önkormányzati alapfeladattól, szívesen átadnák az államnak az ügyeleteknek a szervezését.

Kevés oltás, sok szervezés – „Egyelőre akadozik minden”

Doros Judit Vas András
Publikálás dátuma
2021.02.27. 06:20

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
Sokan utasítják el az orosz vakcinát, néhányan viszont kifejezetten azt kérik. A kínai szer fogadtatása is ellentmondásos a háziorvosi rendelőkben. Vidéki körkép.
– Csütörtökön szóltak, hogy szombaton mehetek oltásra, de miután megtudtam, hogy az orosz vakcinát kapnám, visszautasítottam – mesélte egy hetvenközeli mohácsi férfi. Miután nem kért a Szputnyikból, a háziorvosa nem tudta megmondani, hogy mikor kaphat másfajta oltóanyagot. A baranyai férfi ódzkodása az orosz oltástól nem egyedi: a lapunk által megkérdezett háziorvosok mindegyike állította, a Szputnyik V-t nem igazán tudják használni, ugyanis a regisztrált beoltásra várók, amint megtudják, melyik vakcinát kapnák, inkább elutasítják a lehetőséget.
– Eddig egyetlen család három tagját tudtam vele beoltani, ők mindannyian direkt az orosz vakcinát kérték – mondta egy nagyatádi háziorvos. – Őket is csak a második körben oltottam. Az első alkalommal, amikor Szputnyikot kaptam, senkit sem tudtam beszervezni. A nagyatádi doktor eddig Pfizerrel és AstraZenecával oltotta pácienseit, kedden azonban 50 adag kínai vakcinát is kapott, így reményei szerint felgyorsulhat végre az oltási folyamat. – A Sinopharmmal szemben is érződik az elutasítás, a félszáz oltásra 120-130 páciensemet kellett megkérdeznem, mire összejött a létszám – folytatta a háziorvos, aki hozzátette: – Azért csak ennyit, mert a kínai vakcinát tulajdonképpen bárki megkaphatja, kivéve, akiknek korábban már volt heveny allergiás reakciója, ugyanis őket az oltópontokba küldi. A Szputnyikkal szemben amúgy nekem is fenntartásaim vannak, a leírás szerint ugyanis igazából csak teljesen egészségeseknek lehet beadni, elvileg már az sem kaphat, akinek magasabb a koleszterinszintje a normálisnál. A háziorvosok többsége szerint a jelenleginél sokkal több tájékoztatást kellene kapniuk a vakcinákról: egyfelől a betegek is kíváncsiak, másfelől maguknak is könnyebb lenne kiválasztani, melyik oltóanyagot kiknek ajánlhatják.
– Komoly tortúra, mire összeállítom az oltási listát – magyarázta egy somogyi háziorvos. – Az ÁNTSZ küld ugyan anyagokat, de nekem páciensenként végig kell néznem, melyik betegségére melyik adható, melyik kizárt. Rettenetesen nagy időt vesz el az adminisztráció: ki kell jelölnöm a betegeket, az oltás után ott a papírmunka, aztán a lejelentés, az adatok tovább küldése. A teljes hétvégém ráment, hogy szombaton délelőtt oltottam, utána pedig összeállítottam az eheti oltandók listáját. És ez így megy minden héten, ugyanis péntekenként kapom meg a listát, mennyi oltóanyagot kapok, s melyik veszélyeztetett csoportnak szánják. A nagyatádi háziorvos február eleje óta a körzetébe tartozó emberek közül 45-öt oltott be. 30-an AstraZenecát, 12-en Pfizert, 3-an Szputynikot kaptak. További 26 betegét küldte oltópontra. Erre a hétre 50 kínai vakcinát kapott, és 10 adag AstraZenecát. – Oltanánk a kollégákkal többet is, csak egyelőre akadozik minden: kevés a vakcina és bizalmatlanok a páciensek. Pedig azt vallom, nem átesni kell a betegségen, hanem védekezni ellene. Azaz mindenkit, de legalábbis minél több embert a lehető leggyorsabban beoltani – tette hozzá. Egy belső-somogyi orvos szerint a megfelelő központi tájékoztatás miatt igencsak nehéz az oltásra várókkal. – Nincs igazi kampány, hogy mindenki oltassa be magát, így szinte mindenki az internetről próbál tájékozódni – magyarázta. – Csakhogy minden olvasható, s annak az ellenkezője is, a laikus pedig nem tudja érdemben értelmezni a leírtakat. Ezért is alacsony az oltási hajlandóság, nálam szerintem úgy 20 százalékos. Akik pedig regisztráltak, nem tudják, melyik vakcinát akarják, csak azt, melyiket nem. Az oroszról esélyem sincs meggyőzni őket, bár annyira nem is erőltetem, én sem adattam volna be magamnak. A kínait viszont merem ajánlani, a régi technológia alapján készült, de modern, már a csomagolása is bizalomkeltő. Ráadásul ezzel van a legkevesebb gond, ugyanis nem igényel különleges hűtést, két évig eláll, szállítható, így akár egy kis hűtőtáskában házhoz is ki tudok menni, hogy beadjam.
Háromezres praxisában eddig alig 100 embert oltottak be, de abban bízik, hogy a kínai vakcina megérkezésével ez a szám egy kicsit felpörög – ezt mondta lapunknak egy észak-borsodi nagyközség háziorvosa. Szavai szerint betegeinek egy része ódzkodik mind a kínai, mind pedig az orosz vakcinától, de mivel eddig az előbbiből nem is kaptak, így az oltóanyag konkrét visszautasításáról még nem tud beszámolni. Hozzátette: ha a háziorvosokra bízták volna annak eldöntését, hogy az idősebb korosztályból mikor, kit és milyen oltóanyaggal oltsanak be, akkor jóval gördülékenyebben zajlana ez a folyamat, mint így, hogy az életkorban visszafelé haladva kerülnek sorra az emberek. Azok, akik már túljutottak az oltáson, nagyobb embertömegről igen, fennakadásról azonban nem számoltak be lapunknak. Egy szentesi nyugdíjas elmondta: decemberben regisztrált a honlapon a vakcinára, de nem kapott semmilyen értesítést, mígnem aztán február közepén telefonált a háziorvosa, elmondta, hogy rajta van a listán, s közölte vele, melyik időpontban és hol kapja meg a Pfizert. A rendelőintézetben a bejáratnál egy asztalnál két katona fogadta, egyeztették az adatait, majd egy másik asztalnál asszisztensek regisztrálták. A váróban körülbelül száz ember üldögélt, álldogált, beszélgetett, és legalább négy rendelőben folyt az oltás, de senkinek nem kellett az épület előtt ácsorogni, várakozni, s ő meg volt elégedve az ügymenettel.