Válságkezelés helyett kampány

A Covid-járvány elleni védekezés során szinte minden európai ország növelte egészségügyi kiadásait, és a gazdaság kényszerű lefagyása miatt enyhítette a bevétel, jövedelem és foglalkoztatás nélkül maradtak veszteségeit. Magyarország is hasonlóan járt el, azonban eltérő volt a veszteségmérséklés módja és mértéke, mert Orbán a válságkezelést elsősorban a 2022-es választási kampány előkészületeire használta.

Magyarország a valóságban a GDP alig 2 százalékát fordította veszteségenyhítésre, ami négyszer-ötször alacsonyabb arány az európai átlagnál. A kormány a GDP 9-10 százalékának megfelelő Gazdaságvédelmi Alap felállításáról (3628 milliárd forint) beszélt. Ebben azonban - többek között - az Atlétikai Stadion (192 milliárd), a soha meg nem térülő Budapest-Belgrád vasútvonal (82 milliárd), az Eximbank és az Adria-port tőkeemelése (60 milliárd), sportberuházások (Tatabánya és Szeged 27 milliárd), honvédségi beruházások (47 milliárd) szerepelnek, a minden „normális” évben szokásos fejezeti kiadásoknak (2500 milliárd) ide történő átsorolása mellett (pl. vasúti és autóbusz szállítás támogatás stb.)

A válságban a kormányok azzal tehetnek a legtöbbet, ha hitelesen, rendszeresen tájékoztatják a közvéleményt a megbetegedés terjedéséről; bemutatják, követhetővé és ellenőrizhetővé teszik terveiket, és ezzel is számítanak a polgárok saját cselekvő részvételére, egymás iránti szolidaritására. Ehelyett a Covid válság kezelésének módja megerősítette az Orbán rendszer három legfontosabb talpkövét és egyben következményét: az egyenlőtlenségeket, a kormánytól való függőséget, a szabad rablást.

1. Egyenlőtlenség a munkapiacon. A kényszerű leállás leginkább a szolgáltatásokat (vendéglátás, szállodaipar, idegenforgalom, szállítás) érintette, ahol a foglalkoztatottság amúgy is töredezett, a túlnyomórészt kisvállalkozók, önfoglalkoztatók, részmunkaidőben foglalkoztatottak nem jutottak bevételhez. A hivatalos KSH adatokban a munkahelyek száma alapján számolva a munkanélküliség drámai megugrása, illetve a foglalkoztatottság mérséklődése, a valóságos mértékű munka- és bevételvesztés nem látszik. Egy év alatt 7,5 százalékkal csökkent azok száma, akik az előző héten legalább 1 órát dolgoztak (a 2008-as nagy válság évében ez „csak” 3,7 százalék volt). A teljesített összmunkaidő is 9 százalékkal kevesebb, ezért a munkatermelékenység is javult, hiszen az alacsonyabb termelékenységű munkaposztokon nem fejtettek ki a korábbihoz hasonló erőfeszítést. A munkavesztésben a pályakezdők, a fiatalok és a nők a leginkább érintettek, amin az éppen a választások után bevételkiesést okozó (ideiglenes?) személyi jövedelemadó mentesség nem segít.

2. Az egészségi állapot miatti egyenlőtlenség növekedése. A járvány miatti munkavesztés azok között szedte áldozatait, akik krónikus betegségben szenvednek, ám jövedelmük mértéke vagy az ellátási helytől való távolság akadályozza a gyógyszervásárlást, illetve az ellátást. A megváltozott munkaképességűek, segélyezettek még nehezebben jutottak munkához vagy jövedelemhez.

3. Átvészelési egyenlőtlenség a lakóhely/foglalkoztatási hely miatt. A városi alacsony jövedelműeket jobban sújtotta a bezártság a városias szolgáltatások elérhetetlensége miatt. A falun élők a mezőgazdaság (pánikfelhalmozás) fellendülésével viszonylag könnyebben jutottak munkához és foglalkoztatáshoz, a patriarchális foglalkoztatás és a természetbeni segélyezés nagyobb esélye által. A városokba húzódott munkanélküliekről, hajléktalanokról való gondoskodás ellehetetlenült, mert az önkormányzatok nehéz helyzetbe kerültek, sőt a kormány jónéhány civil gondozó-segélyezőtől külön is elvonta a forrásokat, érzékeltetve, hogy a szavazatvadászatban nem számít az elesettekre.

4. Egyenlőtlenség a jövedelemszerzésben a veszélyhelyzeti intézkedések miatt. A veszélyhelyzeti intézkedések örve alatt részben a Gazdaságvédelmi Alapból, részben a Járványvédelmi Alapból olyan beszerzésekre és kifizetésekre került sor, amelyek közvetlenül (kastélyprogram, szálloda felújítási program), vagy közvetve (a honvédelmi beszerzések és beruházások, továbbá a sportberuházások, egészségügyi beszerzések pl. lélegeztetőgépek, maszkgyártó kapacitások) csak a „kijelölt” nyerteseket gazdagították. A Gazdaságvédelmi Alap 3628 milliárdjából 408 milliárd forint (a GDP 1 százaléka) ment kifejezetten válságkezelési célra, a Járványvédelmi Alap 900 milliárdjából (benne a lélegeztetőgépek) pedig kb. 600 milliárd. Ezzel szemben elmaradt az álláskeresési támogatás Európában is kirívóan alacsony mértékű időtartamának és összegének – akár ideiglenes - felemelése, a bértámogatás (a magyar Kurzarbeit) pedig nagyon szerény mértékű támogatást jelentett.

5. Egyenlőtlenség a válság terheinek viselésében. A kormány a Covid költségei, a jövedelem- és a bevételhiány megosztásában aránytalanul nagy terhet hárított a vállalkozói, banki szektorra és az általa ellenségnek tekintett, ellenzéki önkormányzatokra. Ráadásul az önkormányzati bevételek általános (normatív) megcsapolását az Fidesz vezetésű önkormányzatoknál ellentételezték.

6. Egyenlőtlenség az aktívak és a nyugdíjasok, illetve a korábban és később nyugdíjazottak között. Az elmúlt években a reálbérek meredek emelkedésével a nyugdíjak nem tartottak lépést. A pánikfelvásárlás árfelhajtó hatása a nyugdíjból és segélyből élőket jobban sújtotta. Az újra bevezetni szándékozott 13. havi nyugdíj - amellett, hogy az amúgy is lyukas nyugdíjkassza hiányát tovább növeli - indokolatlanul hozzájárul a nyugdíjak közötti egyenlőtlenséghez.

7. Függőség a kormánytól a versenypiacon. Válsághelyzetben csak olyan beruházás indokolt, ami viszonylag gyorsan megtérül, de az is fontos, hogy sok cég legyen ebben a kedvezményezésben érintett. Ám lényegében minden meghirdetett munkát Mészáros Lőrinc és NER-társai vittek el, a visszaesésben a kis- és középvállalatok „kiszáradtak”. A balatoni vitorláskikötők mindegyikét a Mészáros-Tiborcz klán (Apennin) építi, ők állnak a Fertő tavi fejlesztés, a visegrádi és a Tokaj környéki fejlesztések mögött. A Gazdaságvédelmi Alapból finanszírozott Paks II.-előkészítés és a Belgrád-Budapest vasútfejlesztés első nyertesei is ők.

8. Függőség a manipulált (gyenge) forintárfolyamtól. A gyenge forintárfolyam jó az exportőröknek és rossz a hazai piacra értékesítőknek. Versenyképességet segítő más intézkedések hiányában a jegybanki beavatkozástól teszi függővé az exportőröket, mesterséges védettséget hoz létre az import megdrágításával a hazai termelők számára. Az árfolyam kiszámíthatatlan befolyásolásával a jegybank tetszése szerint manipulálja a reálbérek és a reálnyugdíjak alakulását. (Erre már a hitelminősítők is figyelmeztették a magyar kormányt.)

9. Függőség a kormánytól a támogatásoknál. A nagyberuházóknak nyújtott egyedi kedvezmények esetében a támogatásintenzitás 50 százalékra emelésével a kiválasztott csókosok jártak jól. A válságintézkedések közötti kedvezményekkel mesterségesen felfűtött beruházási/lakásvásárlási keresletnek az ingatlanbuborék lehet a következménye.

10. Függőség valódi önkormányzatiság helyett. A válságkezelés normális módja, hogy a helyi önkormányzat képes a leginkább a bajba jutottakat segíteni. Ez felel meg az Európai Unióban is alkalmazott szubszidiaritásnak, vagy ha úgy tetszik „a fontos dolgok helyben történnek” elvnek is. Ehelyett a kormány az önkormányzati választásokon elszenvedett váratlan vereségeit torolta meg a válság alatt, amikor elvette az önkormányzatok saját forrásainak jelentős részét (gépjárműadó, idegenforgalmi adó, parkolási díj és iparűzési adó megfelezése), és ezt csak a Fidesz vezetésű önkormányzatoknak adta vissza. Ezzel megfosztotta a rászorulókat a segítség esélyétől.

11. Függőség és káoszteremtés az egészségügyben. A kormány azzal is növelte a járvány áldozatainak a számát, hogy teljesen indokolatlanul kiüríttetett aktív kórházi ágyakat, ezzel megsemmisítette a súlyosabb beavatkozásra szorulók elláthatóságának feltételeit. Érthetetlen módon – a béremeléssel kecsegtetve – militarizálta az egészségügyet, amivel az értelmes szervezést rendőri intézkedésekkel, pazarlással és felesleges bürokráciával terhelte meg (kórházközpont).

12. „Szabad rablás” a védett természeti és műemléki értékek kezelésénél, a földeken. A kormány - kihasználva a veszélyhelyzeti törvényhozás és rendeletalkotás lehetőségét - megszüntette a védettségét olyan objektumoknak, természetvédelmi területeknek, amelyek a NER lovagok kezébe jutottak. Így veszélybe kerülnek a balatoni nádasok, erdőterületek, a Fertő tó, a tatai Öreg tó, illetve történelmi kastélyok, illetve az akadémiai kutatóintézetek épületei és ingatlanai (pl. tihanyi Limnológiai Intézet, kémiai kutató, martonvásári agrárkutató).

13. Szabad rablás a Balatonon. A járvány második hullámában a „Balatonra magyar!” felhívás legalizálta a NER lovagok Balatont elfoglaló nyomulását, amelynek révén szinte valamennyi szabad strandot éppen a járvány csúcspontján megfosztották közösségi jellegétől, eszement vitorláskikötő építési hullám kezdődött Balatonaligán, Balatongyörökön, Vonyarcvashegyen, Révfülöpön, Balatonfüreden, Balatonföldváron, Siófokon. A Gazdaságvédelmi Alapból (turisztikai fejlesztések) kifizetett támogatások nem a csőd szélére jutott kispanziókat, hanem ezeket a hatalmas fejlesztéseket szolgálják.

14. „Szabad rablás” a pénzpolitikában. A jegybanknak a járvány elleni védekezés idején lett volna módja visszatérni a kiszámítható és stabil forintárfolyamot szolgáló semleges pénzpolitikához. Ehelyett a kormány szolgálólányaként folytatta a jegybanki „nyereséggyártást”, a „közpénz elveszti közösségi jellegét” politikáját, a személyre szabott refinanszírozási (ld. Növekedési Hitel Hajrá) és vállalati kötvényvásárlási trükköket. Az inflációs nyomást mérséklő pénzpolitika helyett elnézte, sőt elősegítette a kirívó megkülönböztetéseket.

Mit lehetne és kellene is tenni?

1. Visszatérés az ésszerű, kiszámítható, átlátható és ellenőrizhető, a jogállami intézményeket építő, egyensúlyra is figyelő gazdaságpolitikához. A 2021-es évben várt „felpattanásos” GDP növekedésre vonatkozó várakozásokat az átoltottság elhúzódása az alacsony bázis ellenére mérsékli, az államháztartás hiányának alakulását változatlan szinten hagyja. Az ellenzéknek elemi érdeke, hogy megkövetelje minden felhasznált adóforint (euro) ellenőrzését és hatásosságának visszamérését, követelje a felesleges beruházások leállítását.

2. Ezeknek az átcsoportosításából: a. az álláskeresési támogatás időtartamát a kétszeresére (hat hónapra) lehetne növelni; b. a legfeljebb 10 főt foglalkoztató vállalkozóknak, akik igazoltan olyan iparágban, szolgáltatásban dolgoznak, amelyet érint a bezártság, új munkahelymegtartó, bevételpótló támogatást lehetne folyósítani dolgozónként havi 50 ezer forint erejéig, legfeljebb hat hónapon át.

3. Az Európai Uniótól várt transzferek jogállamisági vizsgálathoz kötött új mechanizmusa megváltoztatja a beáramlás mértékét és ütemét, annak ellenére, hogy az Európai Helyreállítási és Újraindítási Alapból, illetve a szokásos hétéves költségvetésből a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb pénzeszközök (GDP arányosan átlagosan évi 3 százaléknyi támogatás +1 százaléknyi kölcsön = 4 százalék) segíthetik a kilábalást. A beáramló EU-s transzfereket ellenőrzötten lehet csak elkölteni: a. a fenntartható fejlődést és a környezetbarát növekedést szolgáló, elsősorban infrastrukturális beruházásokra, b. a digitális infrastruktúra viszonylagos fejlettségét kihasználó, a diszkrecionális döntéseket mellőző e- közigazgatás és e-közbeszerzési eljárások elterjesztésére, c. a diszruptív technológiák elterjesztésére, kisvállalatok és a nagyvállalatok közötti technológiai rés és szaktudás mérséklésére, d. a munkaerőállomány minőségi fejlesztését szolgáló oktatási, szakképzési irányok kifejlesztésére.