Zarándok

Hívők és nem hívők féltették a pápát iraki útja miatt. Az egyháztörténetben soha nem fordult még elő, hogy a katolikus egyházfő az életét kockáztatva ilyen veszélyes vizitre vállalkozott volna. Bár az utóbbi években kevesebb szó esik Irakról, sajnos nem azért, mert már annyira jó ott a helyzet, hanem mert a hírközlő eszközök ingerküszöbét nem érik el a véres akciók. A pápát környezete is le akarta beszélni az útról, de hajthatatlan volt. Ragaszkodott ahhoz, hogy zarándokként elvigye a béke üzenetét. Egyrészt azért, mert Iraknak egyszer már megígért a Vatikán egy pápai vizitet, ám az végül elmaradt, másrészt mert Ferenc már fontos csúcstalálkozókon vett részt szunnitákkal, de síitákkal még nem. S utóbbiak teszik ki Irak lakosságának hatvan százalékát.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontos gesztust tett a muzulmánoknak, illetve Irak népének a pápa, s biztosak lehetünk abban, hogy az iraki síiták vezetőjével, a kilencvenesztendős Ali al-Szisztáni nagyajatollahhal folytatott, a tervezettnél 20 perccel tovább tartó megbeszélései a történelemkönyvekbe is bekerülnek. Mindazok, akik átélték Szaddám Huszein rémuralmát vagy az Iszlám Állam terrorját, a katolikus egyházfőnek köszönhetően hinni kezdenek abban, hogy egyszer egy normális Irakban élhetnek, ahol – mondjanak bármit az agresszív vallási fanatikusok – a különböző egyházak igenis békében megférnek egymás mellett. A pápa ugyanis nemcsak a 400 ezresre fogyatkozott keresztény közösségnek akart erőt adni, hanem – legutóbbi, „Mindnyájan testérek” kezdetű enciklikája szellemiségének megfelelően – minden jóakaratú embernek.

Ferenc nem pusztán a különböző vallásúakat szólítja meg, de mindannyiunkat. Ám sajnos sokan süketnek tettetik magukat a pápa krisztusi szavai hallatán. Reméljük, egyszer mindenkihez eljut a békeüzenete. Még a kevésbé jóakaratúakhoz is.