Mi a különbség Ausztria és Magyarország között, miért tartanak ők előbbre a járvány kezelése terén? Miért jobbak ott a számok, holott kábé két egyforma méretű országról van szó? Ilyesmiket kérdeznek az éppen megint mindent le- és bezáró Magyarországról az ismerőseink, barátaink. A nyilvánvaló válaszokon túl – a két egészségügy helyzetének szinte mérhetetlen különbözősége – sok apró részletből lehet megérteni, hogy itt miért nincs szükség arra, hogy megint kettőt lépjenek hátra, és a fél ország egzisztenciáját sodorják veszélybe.
Az első, ami szinte azonnal szembeötlik: a fegyelem. Egyrészt itt mindenki FFP2 maszkot hord, nem látni otthon barkácsolt, agyonhasznált készségeket, amelyekben úgy raknak fészket a vírusok, mint eresz alá a fecskék. Maszkot szinte bárhol lehet kapni, fillérekért. És mindenki úgy hordja, ahogy észszerű. Lassan egy hónapja vagyunk Bécsben és eddig egyetlen olyan embert láttam a metrón, akinek az orra kilógott a maszkból. Otthon elég volt bemenni a szekszárdi Intersparba, hogy feltáruljon az alternatív maszkviselet minden bája. Egy idő után már viszketett a nyelvünk, a nejem néha-néha rá is szólt egyikükre, főként egy állapotos hölgyre, de a reakció többnyire mindig ugyanaz volt, hol szóban, hol csak a gesztusok nyelvén: törődjünk a magunk dolgával. Nos, itt már sokkal többen rájöttek arra, hogy járvány esetén a magunk dolga konkrétan a másik egészségét jelenti. És jobb ezzel nem játszani.
Vélhetően itt is vannak doktorgődények és nekik is vannak elvakult híveik, de ők nem látszanak. Beleolvadnak a maszkos tömegbe. Egy szóval: nem látni gőgös különvéleményt hirdető, a maszkviselésből harcos kiállást faragó elszálltat, vagy olyat, aki „képtelen” hordani. Pedig tanúsíthatom, az FFP2 alatt sokkal hamarabb párásodik az ember arca. Az osztrákok fegyelmezetten állnak sorba az üzletek előtt, tudomásul vették, hogy csak meghatározott ember lehet odabent, és ezek a szabályok nem az ő bosszantásukért vannak. Még a fiatal kamaszok is visszafogottabban kamaszodnak pandémia idején, ők kicsit szorosabban állnak a sorban, nem tartják be a kétméteres távolságot, de a maszkot ők is ugyanúgy hordják. Jobb úgy lázadni, hogy közben életben marad a nagymama.
Szinte bármelyik patikában elvégezhető a gyorsteszt, akinek van tébéje, annak ingyenes (van egy-két hely, ahol bárkinek elvégzik fizetség nélkül, amúgy huszonöt euró körül mozog). Bárhol és bármennyi. Fodrászhoz, manikűröshöz, masszőrhöz csakis érvényes negatív teszttel lehet menni. Dusit itt minden héten tesztelik az iskolában, Szekszárdon fél év alatt egyszer sem. Csak a járványgócokat zárják le, és nem az egész országot. Onnan csak negatív teszttel lehet kijönni, és senki nem mehet be. Most is van pár ilyen hely az országban, oda most nem utazunk. Egyébként sem utazunk, de oda aztán pláne nem.
És ami a legfontosabb: ahogy én látom, itt nem csinálnak orvosi, járványügyi kérdésekből aktuálpolitikát. Vagyis az beszél, javasol lépéseket, aki a legjobban ért hozzá. Nem szakad rögtön két táborra az ország kormánypártiak és ellenzékiek mentén, ha azt a kérdést kell megvitatni, hogy kötelező legyen-e az utcán is a maszk viselése. És ez ad valamilyen földöntúli nyugalmat. Mert az is a törődés jele lenne, ha a sok duma helyett mindenki szűkszavúan végezné a dolgát. Lehet, hogy így kevesebbet lehetne szerepelni a tévében, elfogyna a sok önjelölt messiás, de talán megérné. Ugyanis sokkal jobb lenne a gyakorlatban érezni, hogy senkit sem hagyunk az út szélén, mint a zene közti hírekben hallani újra és újra a rádióban. Amíg el nem hisszük látatlanban is.
Az oltás a családunkban jól halad, egyelőre épp az nem kapta meg, aki a leginkább veszélyeztetett, de állítólag már rajta van valamilyen listán. Remélhetőleg a jó listán. Én abban reménykedem, hogy lassan talán majd meg lehet venni itt a patikában, mert mire én vagy a nejem sorra kerülünk otthon, addigra már egy egészen új járvány fog tombolni a világban.
Az én viszonyom is megváltozott ehhez a fegyelemhez. Fiatalon a déli, kócosabb országokban éreztem egyből otthon magam, ahol az ügyeskedés és a lazaság a törvény, és mindent felold a sok napsütés. Ahogy a mondás tartja, nincs az a kibúvó, amit egy görög vagy olasz taxis meg ne találna. Nagyon sokkal a ká-európaiak sem maradnának le, a sok deszkurkörec, meg akik okosba tolnak mindent. A többiek meg fagyjanak csak bele a sok hülye szabályukba. Most meg legszívesebben minden maszkos osztráknak megráznám a kezét (már ha engednék, és nem tiltaná az elővigyázatosság), hogy ilyen szenvtelenül szabálykövetők, hogy nem tekintik a járványt is bulinak, globális banzájnak. Hogy nem most akarnak önkifejezni, ideologizálni, túlszerepelni. Persze ha majd megint eljön a nyaralás ideje, akkor megint a napsütés visz majd mindent, de hol van még az.
Ezt próbálom néha elmagyarázni a telefonba, de nem mindig értik. Biztos van valami más is, valami kézzelfoghatóbb, mondják. Hát igen, dünnyögök ilyenkor, rendeletbe adták, hogy járvány alatt senki sem lehet hülye. Majd utána kiélheti magát. Egészségesen. Úgy nagyobbat is szól.
