Variációk forradalomra

1848 témája lépten-nyomon megjelenik a művészeti ágakban, hol intenzívebb formában, hol csak inspirációként.

A 12 pont, a Nemzeti dal és a szabadságharc eseményei gyerekkorunk óta élénken élnek bennünk, így nem meglepő, hogy időnként megmozgatják a művészeti élet képviselőit is. Máshogy közelíti meg 1848 eszményét egy regény, egy videoklip, egy slam poetry szerzemény vagy egy film: olykor csak ihletforrás, máskor maró társadalomkritika.

Igazodási pont

1848 szelleme végighúzódik a magyar slam poetry történetén – mondta Molnár Péter magyar és Európa-bajnok slammer, a Földalatti Slam Akadémia alapítója és főszerkesztője, aki szerint a műfaj számára a márciusi ifjak 12 pontjából az első, a sajtószabadságról és a cenzúra eltörlése révén a szólásszabadságról is szóló sor a legfontosabb, hiszen a slam a megtestesült szólásszabadság, és a slam-esteken fellépő előadók a szövegeikben szabadon fejezik ki a véleményüket társadalmi kérdésekről is. – Ebben az értelemben '48 és a slam egybeesik.

A slam-naptárban március 15. minden évben kiemelt helyen áll, a társadalomkritikus Földalatti Slam Akadémia és annak „előzménye” a Gólya Slam számára is, melyet szintén Molnár alapított Sajtos Lászlóval, és Szabadság Slam volt az első est címe. – Dátumtól függetlenül az év során azonban bármelyik slamben előkerülhet 1848 témája és a 12 pont, abból is különösen a sajtószabadságról és a cenzúra eltörléséről szóló sor, hiszen mindezek közös igazodási pontnak számítanak a magyar nyelvű slamekben – mondta Molnár, kiemelve, hogy a slam szabadelvű műfaj, és a legszebb hagyományainkhoz hűen, azokat folytatva konzervatív is.

Most vagy soha

Hasonlóan színes, multimédiás megközelítésmóddal is találkozhatunk a témában, ilyen a noÁr Mozgalom legújabb projektje is: a Magyar című produkció március 15-én debütál az online térben. – A forradalom és szabadságharc generálta az új ügyünk témáját: ez a magyarság. Mit jelent ma a magyar identitásunk? Mitől érezzük magunkat magyarnak? A művészetünk feladata, hogy tiszteletben tartva a történelmünket, inspirálódva a forradalmainkból és szabadságharcainkból, progresszíven újragondoljuk, hogyan lehet ezt 2021-ben szikraként használni a változáshoz – nyilatkozta Molnár Áron, a noÁr Mozgalom alapítója.

És hogy mit üzen az ünnep, 1848 történései a ma emberének? – Számomra azt üzeni, hogy „talpra magyar”. Ezt kiáltották Petőfiék, ezzel jártak egyetemről egyetemre és ezt hirdetjük mi is a noÁrban. Ha változást akarsz, cselekedj. Ha csak puffogsz, minden marad ugyanúgy. Minden reggel úgy érdemes felkelni, hogy „most vagy soha!” – felelte.

A kérdésre, miért lehet jelentős téma a forradalom napjainkban, Molnár Áron kiemelte, ő csak a békés forradalomban hisz. – Nem szeretném a szeretteimet temetni azért, mert nem voltunk képesek a kollektív békés ellenállásra, majd a kollektív békés változásra. A közös traumáinkból erőt nyerve tudunk együttesen dönteni, hogy cselekszünk-e, vagy sem. A forradalmak korát éljük meg napról napra. A változás dörömböl az ajtónkon. Luxus lenne nem beengedni. Ez körülbelül olyan lenne, mintha Petőfi azt mondta volna, hogy „á, ne menjünk forradalmat csinálni, mert másnapos vagyok és fáj a fejem.”

Nem tudatos mellőzés

Míg azonban bizonyos műfajokban igencsak elevenen él a téma, az irodalom terén kevéssé érzékelhető ennek jelenléte. Olvasmányélményeink közt csak néhány a témához kötődő írásra vagy részletre bukkanhatunk: ilyen például Szabó T. Anna A reformkori nők, és Lackfi János Mit kíván a magyar nemzet? című verse, vagy a 48 másképp – Ifjúsági novellák a múltból című antológia, ám a kérdéskör nem meghatározó. Ezt Görföl Balázs kritikus, a Jelenkor folyóirat szerkesztője, a Pécsi Tudományegyetem Esztétika Tanszékének oktatója is megerősítette kérdésünkre. – Az 1848-as forradalom és szabadságharc nem jelent meg az elmúlt pár évtized magyar prózájának legsikeresebb és legelismertebb műveiben – az egyetlen viszonylagos kivétel Fehér Béla 2012-es Kossuthkifli című, műfajilag sokszínű regénye. Ennek okait csak találgatni lehet.

Kiemelte, nyilvánvaló azonban, hogy nem tudatos mellőzésről van szó. – A múltfeldolgozás az elmúlt egy-két évtized regényeinek egyik alapvető törekvése volt, inkább a vészkorszak, a Rákosi- és a Kádár-rendszer tabu alá eső vagy feldolgozatlan epizódjai kerültek középpontba. Ehhez képest ’48 távolinak tűnik. A kilencvenes évek nagy divatja, az áltörténelmi regény főleg a XVI-XVII. századra nyúlt vissza. Ehhez képest ’48 közelinek tűnik. A mai fiatal prózaírók körében pedig jellemző, hogy a nagy történelmi távlat helyett a magánélet dilemmáihoz fordulnak. A költészet területén is azt látjuk, hogy a rendszerváltás óta fel-felbukkanó közéleti költészet sem elsősorban ’48 eseményeiből merít ihletet. Ennek egyik oka talán az lehet, hogy a posztmodern líra igyekezett ironikus távolságot tartani a romantikától. Ám megjósolhatatlan, hogy mit hoz az irodalom jövője, és hogy ’48 mikor és hogyan jelenik meg újra napjaink irodalmában – hangsúlyozta Görföl Balázs.

Dicső fejezet

1848-49 ma is közkincs, emiatt aztán a divatból sem tud kimenni – mondja Schubert Gusztáv filmtörténész, kiemelve, hogy az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc történelmünk azon ritka eseménye, amelyet az utókor minden kormányzata és ideológiája elismert és nagyra tartott, még a legádázabb diktatúrák sem mertek szembemenni azzal az össznépi meggyőződéssel, hogy 1848 a magyar történelem dicsőséges fejezete.

A filmek terén '48 ugyancsak visszatérő téma: 2014-ben gróf Batthyány Lajos kivégzésének előestéjéről forgatott tévéfilmet Vecsernyés János Utolsó órák címen, középpontjában a miniszterelnök súlyos erkölcsi dilemmájával: megtagadja-e eszményeit, hogy életét mentse? Ugyanebben az évben Rudolf Péter rendezett Fehér Béla mulatságos szabadságharcos pikareszkjéből tévésorozatot (Kossuthkifli), 2019-ben pedig Kárpáti György Mór forgatta le elsőfilmjét a világosi fegyverletétel utáni ellenállásról. A Guerilla a Filmalap inkubátor programjában, tehát kisköltségvetésből készült. Schubert szerint a kosztümös történelmi film azonban rendkívül költséges műfaj, míg az 1950-es éveket kis költségvetésből is hitelesen lehet felidézni (A vizsga, Trezor, A berni követ, Szabadság – különjárat, Foglyok), addig egy nagyobb ívű kosztümös 1848-as filmhez legalább hárommilliárd forint szükséges.

Ezt sejteti egy készülő produkció is: a Kis-Szabó Márk, Rákay Philip és Szente Vajk által írt A nap című film március 15. eseményeit követi végig, a Nemzeti Filmintézet (NFI) csak a forgatókönyv megvalósulását támogatta több mint tízmillió forint értékben.