Három ügyben is törvényi rendelkezés megsemmisítéséről döntöttek az alkotmánybírák a múlt héten. A határozatok közül talán a legfontosabb döntés, hogy a testület 2021. szeptember 30-i hatállyal megsemmisítette a büntetőeljárási törvény egy passzusát, amely a 15 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő vádlottak esetében korlátlan ideig tartó előzetes letartóztatási időre adott lehetőséget.
Az előzetes letartóztatás felső határát 2013-ban törölte el a Ház kormánypárti többsége. A szabályozás utólagos normakontrollját még Székely László korábbi ombudsman indítványozta 2015-ben egy civil szervezet megkeresése nyomán. Az alapvető jogok biztosa úgy vélte, az előzetes letartóztatás intézménye addig marad az alkotmányosság keretei között, amíg funkciójában és időtartamában egyaránt megőrzi "előzetes" jellegét, és nem veszi át a szabadságvesztés büntetés szerepkörét. Székely szerint a vád tárgyává tett cselekmény súlya önmagában nem igazolja az előzetes letartóztatással kapcsolatos jogállami garanciák megvonását.
Az Alkotmánybíróság (AB) hat év után hozott egyhangú határozatában kimondta: az előzetes letartóztatásban töltött idő „egy meghatározott, abszolút mértéket (észszerű időtartamot) meghaladva, már a körülményektől függetlenül alaptörvény-ellenessé válik”, s a kifogásolt szabályozás olyan mértékű szabadságelvonásra ad lehetőséget, amely alaptörvény-ellenesen korlátozza a terhelt személyi szabadsághoz való jogát. Mindez csak az elsőfokú bírósági döntésig tartó előzetes letartóztatásban töltött időre vonatkozik, és csak szeptember 30-tól hatályos, hogy a törvényhozóknak legyen idejük új, felső határ kidolgozására.
Bírói kezdeményezésre ugyancsak megsemmisítette az AB az anyakönyvi eljárásról szóló törvény egy tavaly elfogadott passzusát, amely kimondta, hogy az anyakönyvben szereplő nem megváltoztatásának tilalmát a folyamatban lévő eljárásokra is alkalmazni kell. Tavaly májusban nagy port vert fel, amikor a kormánypártok törvénybe iktatták, hogy az anyakönyvi nyilvántartásnak az állampolgárok születéskori nemét kell tartalmaznia, vagyis az állam csak a megszületett gyerek biológiai nemét tartja nyilván a jövőben.
Mindez kizárja a „nemváltoztatás” lehetőségét, amit az új szabályozás kiterjesztett a törvénymódosítás hatályba lépése előtt indult és folyamatban lévő eljárásokra is. Egy konkrét ügyben egy magánszemély még 2020. február 5-én kezdeményezte az illetékes kormányhivatalnál nevének és nemének az anyakönyvi nyilvántartásban történő megváltoztatását, kérelmét azonban határidőn belül nem bírálták el, majd az időközben hatályba lépő új szabályozás alapján elutasították. Ekkor bírósághoz fordult, amely az AB-nél jelezte: alaptörvény-ellenesnek tartja a folyamatban lévő ügyekre kiterjesztett szabályozást. Az AB – hat különvéleménnyel – úgy döntött, sérti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát az ominózus passzus, ezért a törvényi rendelkezést megsemmisítette.
Alaptörvény-ellenesnek minősítette és ugyancsak szeptember 30-i hatállyal megsemmisített az AB a bírói jogállási törvény néhány rendelkezését, amelyek a bírói pályázatok értékelésével kapcsolatosak. Az AB szerint a szabályozás, amely kizárja a bírósághoz fordulást amiatt, hogy „a bírói álláshelyre pályázók pontszámának a megállapítása és az ezen alapuló rangsor felállítása, illetve a pályázati eljárás lefolytatása megfelelt-e a kifejezetten a jogszabályban rögzített előírásoknak”, sérti a jogorvoslathoz való alkotmányos jogot.
