nyugdíj;magánnyugdíjpénztárak;kötvények;

2021-03-22 06:13:00

Magad, uram!

A kormányzaton és az állam túlhatalmát kiszolgáló pártszövetségén belül ritkán adódnak valódi viták, s ha mégis, akkor azt elsimítják egymás között. Többnyire eredménnyel. Az utóbbi években a legjobban kitapintható feszültség a Pénzügyminisztérium és az elvileg független jegybank között alakult ki, s a nézetkülönbség most már rendre a tárca győzelmével végződik.

Arra azonban emberemlékezet óta nem volt példa, hogy egy alapvetően szakmai kérdésben nyilvános nézeteltérés alakuljon ki két tárcavezető között. Most mégis ez történt. A tárgy az Orbán-kormány immáron három esztendeje rágott gumicsontjának a sorsa: legyen-e nyugdíjkötvény, vagy sem? A kancelláriaminiszter szerint nem lesz, a Pénzügyminisztérium azonban nem tenne le róla. Ha a tényleges erőviszonyokat nézzük, akkor az ilyen és a hasonló esetekben a pénzügyi tárca álláspontja szokott győzedelmeskedni.

A tét látszólag csekély, ha végképp elkaszálják ennek a speciális állampapírnak a bevezetését, akkor az aligha vált bármiféle társadalmi elégedetlenséget. Ha pedig mégis létrejön, akkor sem gyújtanak örömtüzeket a jövő nyugdíjasai szerte az országban, annak ellenére, hogy ha sikerülne egy jó konstrukciót összefabrikálni, akkor az majdan több millió időskorúnak szolgálhatna nyugdíjkiegészítésként. 

Tavaly a kormányzat megalapozottan tartott attól, hogy a járvány okozta jövedelmi bizonytalanság közepette az embereknek kisebb gondjuk is nagyobb lesz annál, hogy mi lesz az öngondoskodással. Azonban - meglepő módon - némi bizonytalankodás után felékénkült a megtakarítási kedv. Az önkéntes nyugdíjpénztárak befizetései ismét ott tartanak, mint a válság előtt, és a többi öngondoskodási forma is él, még ha nem is virul. Észszerű lenne tehát a csak hébe-hóba felemlegetett nyugdíjkötvényt végre útjára bocsátani mint az egyetlen olyan hosszú távú megtakarítási formát, amely valóban mankót adhatna a jövő nyugdíjasainak, hogy időskorukra a megszokott életszínvonaluk ne csökkenjen, legalábbis ne számottevően.

Csak találgatni lehet, hogy mi is lehet ennek a tétova magatartásnak az oka. A nyugdíjkötvény egy olyan hosszú távú szerződés az öngondoskodó és az állam között, amelynek megkötésekor mind a két fél megbízik a másikban. Magyarország azon kevés hely egyike, ahol - a világháborús éveket leszámítva - az államkötvényeket kamatostul, határidőre visszafizették. Minden bizonnyal most sem lenne a kötvényt jegyzőkben hiány.

A kormányzati viszolygás oka szakmai lehet: csak az a hosszú távú államkötvény lehet életképes, amelynek kamata megveri az inflációt, nagyon, de a babakötvénynél kevésbé. A fideszes gondolkodás sajátja a terhek áthárítása, miként történik ez a hitelmoratóriumnál is, ahol jelenleg a bankokat éri kár. Ezért a kormány a nyugdíjkötvény esetében inkább az államkapitalista köpenyegébe bújna, jóléti alapokat hozna létre, amelybe kötelező lenne befizetni. Egye fene, már azt se bánnák, ha ezzel a tagok megtakarításait - úgymond - "eltőzsdéző" magán-nyugdíjpénztárak szelleme köszönne vissza!