Értelmetlen, magamutogató és káros - nyilatkozta az EU legújabb szankcióiról Szijjártó Péter. A kereszténydemokratának, polgárinak és elhivatottan antikommunistának mutatkozó kormányunk diplomáciai főképviselője a kínai kommunista diktatúra négy jogtipró csinovnyikja érdekében állt ki ily határozottan. Külügyminiszterünk világossá tette, hogy számára közömbös az ujgurok elleni népirtás. Érdektelen, hogy a kisebbség tagjait átnevelőtáborokba zárják, kényszermunkára kötelezik, a gyermekeket elszakítják családjuktól, a felnőtteket tudtuk nélkül sterilizálják vagy esetleg abortuszra kényszerítik azért, hogy az egész nép történelmi és kulturális örökségét eltöröljék a Föld színéről. Ezzel szemben Szijjártó azt károsnak tartja, hogy az EU - összehangolt lépésként, az amerikai, brit és kanadai kormánnyal együtt - rákoppint az ezért felelősök fejére, hiszen félő, hogy a kínaiak így kevésbé hajlandóak üzletelni a kormányközeli oligarchákkal.
Hazánk gátlástalanul pragmatikus külpolitikája nem új jelenség. Kormányunk előszeretettel mutogat Európa jelentősebb hatalmaira, hogy őket is ugyanez az erkölcsi nihilizmus jellemzi; vizet prédikálnak és Kínából importált bort isznak. Igen ám, de a mostani szankciókat az EU 27 tagállamának külügyminiszterei hagyták jóvá, és mégis csak egyetlenegy volt közöttük, aki a kínai elvtársak bocsánatáért esedezett a közös uniós döntésért.
El sem tudom képzelni, hogy jobboldali érzelmű honfitársaim hogyan emésztik meg, amikor ezeréves nemzetünk első számú diplomatája nyilvánosan szembeköpi szövetségeseit és megalázkodik a kommunista kínaiak előtt, azaz az európai kormányoknak bátran beszólogató, kuruckodó külügyminiszterünk Kínának labanckodik.
Szijjártó Péter mindazonáltal kísérletet tett arra, hogy nonkonformista lázadásnak mutassa be a Pekinghez dörgölőzését. Nem restellte megjegyezni, hogy mondandója egyáltalán nem volt összhangban az EU által közreadott kommunikációs sorvezetővel. Arról viszont bölcsen hallgatott, hogy nyilatkozatát akár a kínai rezsim is megfogalmazhatta volna.