– Nem a nagypolitikára helyeztük a hangsúlyt, hanem a személyes élményekre – mondja Gál Vilmos, a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Közös időnk '89-90 című tárlatának kurátora. A rendszerváltásról szóló kiállítás ugyanis közösségi szervezéssel jött létre: a múzeum még 2019. januárjában felhívást tett közzé, amelyben arra kérték az érdeklődőket, osszák meg korabeli történeteiket, illetve tárgyi emlékeiket, melyre az intézményhez számos fotó, plakát és irat érkezett be, miközben a szervezők több tucatnyi, különféle programmal készültek a látogatók számára. A kiállítás viszont alighogy megnyitott tavaly február 28-án, a pandémia miatt zárhatott is be, így csak nyártól novemberig, a múzeumok bezárásáig volt látogatható. A szervezők azonban a kiállítást a virtuális térbe költöztették, pontosabban az MNM Esztergomi Vármúzeumának nagytermébe, melynek falaira felkerültek a tárlat tárgyai és fotói.
– Minden tárgyhoz kaptunk személyes történetet, amelyek megidézték a rendszerváltás hangulatát. A sztori adta az igazi erejüket – mondja a kurátor, kiemelve, hogy a Közös időnk '89-90 több mint ötven felajánló emlékeire épül, a múzeum saját, 1989-re vonatkozó gyűjteményi darabjai csupán kiegészítik ezeket.
A tárlaton a korabeli társadalmi események mellett a politika is megjelenik, többek között Grósz Károly hatalomra kerülése, Nagy Imre és mártírtársainak 1989. június 16-i újratemetése, az Ellenzéki Kerekasztal létrejötte, a négyigenes népszavazás, idősebb George Bush magyarországi látogatása, Kádár János temetése, a magyar-osztrák határ megnyitása, a harmadik köztársaság kikiáltása, és végül az első szabad választások. A könnyebb értelmezhetőség kedvéért helyenként túllépnek a '89-90-es időkereten, de mindezt teszik azért, hogy szélesebb kontextusba ágyazzák az eseményeket. Így esik szó például Gorbacsov 1986-ban meghirdetett reformpolitikájáról, az ellenzéki mozgalmak 1987-től induló szerveződéséről, vagy az 1991-es évről, amikor megalakult a Visegrádi Együttműködés, Budapestre látogatott II. János Pál pápa, Viktor Silov altábornagy pedig mint az utolsó szovjet katona elhagyta Magyarországot.
A rendszerváltó pártok mellett a civil megmozdulásokra is hangsúly esik, láthatunk korabeli szamizdat kiadványokat (Beszélő, Kiáltó Szó), valamint archív felvételen jelennek meg a Bős-Nagymarosi vízlépcső ellen tüntetők, majd az erdélyi falurombolást elítélő tömeg, de még a környezetvédő Zöld Szív csoport is szóba kerül. A pártkitűzők, jelvények és emlékérmek mellett a korszak kultikus hiánycikkei is feltűnnek, mint a Seltron típusú videómagnetofon, az Osaka walkman vagy a Commodore 64 számítógép. A tárgyak kapcsán a tárlat kitér a korabeli szokásokra is, például a pult alatti vásárlásra, vagy a világútlevél 1988-as bevezetését követő, főleg Bécsbe irányuló bevásárlóturizmusra, melyen többek között a hűtők, a videómagnók és a szalagos magnókazetták voltak a közkedvelt termékek.
A kiállítást a tárgyak mellett egy, a korabeli képregényeket idéző történet teszi élővé, melyben az éppen érettségiző Kriszti és a fotósnak tanuló Metallica-rajongó Zoli számol be a személyes és családi élményeiről, melyek mindig egy-egy korabeli eseményhez vagy jelenséghez kapcsolódnak. Az egyik panelen Kriszti például az 1989-es érettségibotrány miatt aggódik, vagyis attól fél, hogy a matematika érettségi feladatok és a magyar érettségi tételek címeinek kiszivárgása miatt ne kelljen azokat megismételni. Utóbbi esetet a mai fiatalok is ismerhetik, ha máshonnan nem, Török Ferenc 2001-es Moszkva tér című kultfilmjéből.
Infó:
Magyar Nemzeti Múzeum
Közös időnk '89-90
mnm.hu/virtualis/89/
