„E vérző latin betűk”

Bár negyven éve nincs köztünk, Hajnóczy Péter kortársunk maradt.

A negyven éve elhunyt író utóélete nem szűkölködik jelentős eseményekben: könyvek, tanulmányok sora foglalkozik az életművel vagy valamely kitüntetett alkotásával. A Hajnóczy-kutatás szinte önálló diszciplínává fejlődött, a hagyatékot avatott szakemberek dolgozzák fel. Az összegyűjtött és a válogatott művek rendre megjelennek, több közülük épp a mostani kötetet szerkesztő Reményi József Tamás munkája. A mostoha sorsú író opuszai tehát változatlanul részei a szakmai és a tágabb – az olvasókat is magában foglaló – irodalmi nyilvánosságnak.

A kötet már a címével jelzi, az elmúlt évtizedek csak erősítették azt a konszenzust, melyet a szakma és az olvasóközönség régóta kialakított: az életmű legfontosabb része változatlanul a Perzsia-kisregény. Az első megjelenést (1975) követően kultikussá vált alkotás szerintünk mit sem veszített elementáris hatóerejéből. A benne ábrázolt viszonyok, a drámai feszültségek ma is roppant evokatívak. Ebben a frissességben szerepet játszhat a Hajnóczy-epika azon sajátossága, hogy – Esterházy Péter szavaival – a szerzőt „elsőrendűen nem az foglalkoztatja, hogy milyen a világ, hanem hogy miként lehet élni. Kell, lehet, szabad.” A környezet ugyanis eredendően ellenséges, erre a megfelelő válasz: a zsigeri tiltakozás és a kényszerű alkalmazkodás valamilyen – időről időre változó arányú – keveréke.

Hajnóczy tehát gyakran és roppant plasztikusan ábrázol kényes, alig elviselhetően kínos helyzeteket. A Perzsia-kisregényben a tizenkilenc éves joghallgató lány nem állhatja az alkoholizálást és a dohányzást, a szexuális vágy hajtotta fiú, aki persze szenvedélyesen iszik és cigarettázik, mindenképp szeretné elmélyíteni a kapcsolatot, így apró csalásokra, hazugságokra, képmutatásokra kényszerül. Természetesen csaknem minden alkalommal lelepleződik, amitől előbb frusztrált, majd agresszív lesz, végül be-behódol a lány akaratának. S közben a fiú – fiatal férfi inkább – folyamatosan elemzi önmagát, elválasztja a látszatot és a lényeget, kellő távolságot tartva saját esendőségétől. E belső „hintajáték” ma éppoly megrendítő olvasmány, mint évtizedekkel ezelőtt volt. A nüanszokat is érzékeltető élveboncolás mindig lebilincselően izgalmas.

Nem kevésbé felkavaró a szenvedélybetegség infernális gyötrelmeinek, az alkotás emberpróbáló küzdelmeinek, a nagyon is veszendő élet és a létrehozott maradandó értékek súlyos feszültségeinek részletgazdag ábrázolása. A kisregény különféle aspektusainak napjainkra méltán lett komoly szakirodalma, még a Perzsia-kép jelentésrétegeit, színszimbolikáját, sőt a lány nevének – Krisztina – metaforikus üzenetét is fölmérte az értelmező szándék.

Reményi József Tamás avatott válogatásában fölvonulnak a szükségképp torzóban maradt oeuvre karakteres darabjai. Reprezentatív például a kései kisregény, a Jézus menyasszonya, mely egy teljesen dehumanizált világ groteszk és abszurd látomásait tárja elénk. Emblematikus mű a hajdani első kötet címadó elbeszélése, A fűtő, mely – közismerten – Kleist Kohlhaas Mihály című epikus alkotásának parafrázisa: nem nagyon akad olyan Hajnóczyról szóló írás, mely említetlenül hagyná. A véradó, a Temetés vagy a Márai-novellák szintén az írói pálya fontos teljesítményei közzé tartoznak. Jó, hogy a kötetben helyet kapott a szerző néhány rövid szövege, ezt a típust Reményi az utószóban „kiskompozíciónak” nevezi, némelyiküket – találóan – a balladákhoz hasonlítja (például: A latin betűk vagy A pad).

S persze, e művek ma is lázadnak/lázítanak bármiféle elidegenedett, pökhendi hatalom, bornírt tekintélytisztelet, minden szabadsághiány ellen. Nem csökkent nyugtalanító, olykor kellemetlen, a konformérzéseket alaposan megzavaró „botrányosságuk”. Hajnóczy Péter – változatlanul a kortársunk.

Infó:

Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából

Kisregények, elbeszélések

Helikon, 2020.