Előfizetés

Az identitás nélküli ember (Interjú Barna Imrével)

Rácz I. Péter
Publikálás dátuma
2021.04.03. 15:15

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Kérdezd meg tőle címmel jelent meg a múlt héten Barna Imre első regénye. Az identitás kérdését és a múlt rekonstruálásának lehetetlenségét is fókuszba állító, több generáció családtörténetének emlékezetét rögzíteni kívánó elbeszélés nemcsak az első és második világháború orosz hadifogolytáboraiba kalauzol el bennünket, de az apák és fiúk közötti bonyolult kapcsolatok feltérképezésére is kísérletet tesz. Hogy miként, arról a szerzőt kérdeztük.
Bármennyire is társadalmi és egyéni tragédiák sorozataként tekinthetünk a XX. század magyar történelmére, a regényből több szempontból – komikusabb figurák, cselekedetek, abszurd helyzetek – mégis valamiféle derű árad. Ezt a „tragikomikumot” a történet vagy a szerző világszemlélete eredményezi?  E tekintetben a szándékosság, azt hiszem, leginkább a könyv azon betoldott beszélgetéseire vonatkoztatható, amelyek meg-megszakítják a főhős visszaemlékezését. Ezek a beszélgetések évtizedekkel a regény gerincét képező visszaemlékező történetmesélés után esnek meg egy matuzsálemi kort megérő apa és az idősödő fia között – ezek nem egy esetben valóban az abszurditás határait súrolják, s némelykor viccesek abból fakadóan, hogy az apa nem tud vagy nem is akar emlékezni a múlt eseményeire, ködösít még önmaga előtt is. Honnan volt az a „történetcsíra”, az alapgondolat, ami éppen mostanra „kikényszerítette” önből az elmesélését, méghozzá regényként, fikcióként megírva?  Az, hogy a történet életrajzi hátterű, megmagyarázza azt is, miért vártam a közlésével olyan sokáig, miközben amúgy műfordítással, irodalomszervezéssel, könyvkiadással telt az időm: életem első regényét hamarabb nem lehetett megírnom. Ahogy az sem volt borítékolható, hogy a történetből szépirodalom, regény lesz. A tisztázásra váró, nyakamba szakadt történet engem és legalább három generációt is érintett, megnehezítve az öndefiníciómat már gyerekkoromtól kezdve. Szinte feladattá vált, hogy kezdjek vele valamit – nem kerülve meg a feldolgozás terápiás jellegét sem –, és a tisztázás szándéka mellett, úgy éreztem, olyan tanulsággal is bír, ami miatt megéri ezt a munkát elvégezni. Az eredeti terv szerint ennek a történetnek, melynek a gyökerei több mint száz évre nyúlnak vissza, a tisztázási folyamatát írtam volna meg. S ezzel együtt a nyomozás nehézségeit, a feladat lehetetlenségét is. De nemcsak a történet, hanem ahogy az pél­dául kedves szerzőm, Umberto Eco emblematikus regényében, A rózsa nevében is történik, egy „talált kézirat” is a nyomozó ölébe hullott. A valóságban a regényem szereplője már tett egy sikertelen kísérletet arra, hogy megírja, mi minden történt vele. Publikálásra ugyan nem szánta ezt a kéziratot, de én fel szerettem volna használni a párbeszédes nyomozás hátteréhez. Aztán menet közben rájöttem, hogy csak akkor jutok egyről kettőre, ha én magam veszem fel az elbeszélő szerepét. Ez eleinte nehéz volt, lelkileg is megterhelt, de meglepően hamar nagyon is működni kezdett. És attól fogva már tényleg „velem” történt mindaz, amit felidéztem, amit az elbeszélő nevében el- és továbbképzeltem. Mert hát sok mindenben a képzeletemre kellett hagyatkoznom. Az pedig persze már nem lehetett kérdéses, hogy a történet csakis szépirodalmi formában, regényként tud alakot ölteni. „Az atya fia” jelentésű vezetéknevet viselő Barabás Endre hol szibériai orosz-mongolként, hol zsidóként, hol magyarként, hol pravoszláv keresztényként aposztrofálódik, hol munkaszolgálatos, hol katonaszökevény, hol hazaáruló, hadifogoly vagy fogolytábor-parancsnok – az identitása folyamatosan változik. Hogy látja, mennyire választott, mennyire kapott az identitásunk?  Akár a regény alcíme is lehetne: Az identitás nélküli ember. S ez nem feltétlenül ironikus. A Ki vagyok én? kérdésre ez a könyv nem ad választ, a szándékom szerint, de itt rejlik a probléma: ez egy minden ízében hihetetlennek látszó, sokszor logikátlan, bizonyos elemeiben rekonstruálhatatlan történet, mégis van benne valami nagyon általános. A Ki vagyok én? ennek a rendkívüli körülmények közé született embernek az esetében drámai módon tevődik fel. Hogy zsidó vagyok vagy orosz vagyok vagy jó magyar vagyok-e, békeidőben is felvetődő kérdések, de amikor az identitáskényszerek XX. századában tevődnek fel, akkor komoly tétjeik vannak, élet és halál kérdésévé válnak. A regényhős már pici korától fogva újra meg újra olyan helyzetbe csöppen, amikor sorsot kell választania a sorstalanságok korában. És úgy kell sorsot választania magának, hogy nem tudhatja előre, ez életet vagy halált jelent-e majd a számára. Az orosz anyjával a hadifogoly apa segítségével menekülnek el a szovjet rendszer elől, és a menedéket egy szentendrei zsidó család jelenti, amely később, az idő előrehaladtával éppen a veszélyek forrásává válik. A Ki vagyok én? kérdésnek, hogy tudniillik ki kinek a fia, ki kinek az apja, van ebben a történetben egy biológiai vonatkozása is, ami tovább fokozza a tétet. Ha az elbeszélő papírt szerez arról, hogy nem zsidó, akkor megússza a munkaszolgálatot és a hős németek oldalán harcolhat a gaz bolsevikok ellen. Míg ha zsidónak vallja magát, elviszik munkaszolgálatra, ő pedig, már ahogy elképzeli, átsétál az oroszokhoz és a nácik ellen küzd, akik szeretett apját üldözik. A választásnak sok év hadifogság lesz az ára, újabb és újabb választások elé állítva a hőst. Az apák és fiúk, az elbeszélők sorsában ismétlődések figyelhetők meg. Ezek – állítja talán a regény – egy családon belül kikerülhetetlenek?  Ennek élményéből fogant a regény: a történetek hajlamosak megismétlődni generációról generációra, évszázadról évszázadra. Sok múlik persze a véletleneken is, és hogy milyen korban vetődnek fel ezek a kérdések. A történelmi regények sajátja, hogy az oldalaikon valóban élt személyiségek nevei is felbukkannak. A Kérdezd meg tőlében például Münnich Ferencé, Hindy Iváné, Endre Lászlóé, Vajna Gáboré vagy Vas Zoltáné – tényleg pusztán a zsáner miatt?  Ezek a nevek ugyanabból a legendáriumból származnak, ahonnan a történet többi eleme is. Furcsa lett volna megváltoztatni a szovjet tisztté előlépett Vas Zoltánnak a nevét, aki az újdonsült magyar hadifoglyok közül toboroz kommunista ellenállókat, s levegőnek nézi a zsidó munkaszolgálatost. Vagy az elbeszélő apjának állítása szerint, a vele baráti viszonyban lévő budapesti városparancsnok Hindy Ivánét, akinek lelkén a főváros ostromakor tízezrek halála szárad. A történetben is hihetetlennek hat ez a kapcsolat, nem tudni, igaz vagy sem. Az ilyenek miatt hangzik el újra meg újra a párbeszédekben: kérdezd meg tőle! Igyekeztem persze nagyon is utánajárni a megfogható részleteknek. Magyar nyelvű irodalma a szovjet hadifogságnak, Örkény Lágerek népe című könyvén kívül nemigen van, bár a könyv egyik fontos helyszínét, Lebegyanyt Pákh Tibor is megírta, német hadifoglyok visszaemlékezéseiből viszont, köztük olyanokéiból, akik részben ugyanezeket a helyszíneket járták meg, nagyon is sok olvasható. Ahogy a ’30-as, ’40-es évek kultúrtörténeti tényei sem kerülték el a figyelmét, a könyv rá a tanúbizonyság: számos film is említésre kerül, a borítón is egy mozifilm plakátja látható. A korhűség vagy a személyes érdeklődés dominált ez esetben?  Ezek elsősorban a regény hősének a személyes érdeklődését tükrözik, de tagadhatatlan, hogy az enyémet is: nyilván van köze ahhoz, hogy rengeteg filmkritikát írtam életemben. A borítón – mondjuk így – nyilván nem véletlenül látható annak a némafilmnek, A sejk fiának a moziplakátja, amelyet a főhős négy és fél évesen és éppen akkor lát a szüleivel, amikor a legendás főszereplő, Rudolph Valentino meghalt. De hasonlóképp megidéződik egy Tosca-operafilm és benne Cavaradossi-búcsúáriája is, továbbá A Kék Hold völgye és egy szerelmes-háborús szovjet film, amit hősünk egy hadifogolytábor-beli vetítésen lát. Van egy sanda gyanúm, ami a könyv olvasásának élvezetéből fakad, így lehet, inkább remény: hogy a debütnek lesz folytatása is.  Ennek a könyvnek biztos nem, ez a könyv a megírása által teljesítette azt a feladatot, amiért íródott. Barabás története persze „folytatódik”, igen, de a folytatás már nem róla szól. És van is olyasmi, amit sok éve írok már, és amiből szintén lehet valami előbb-utóbb. De hosszú szünet után a műfordításhoz is visszatértem: Boccaccio Dekameronjának újrafordítása ad most majd jó időre munkát.

Barna Imre

József Attila-díjas műfordító, kritikus 1951-ben, Budapesten született. 1976-tól négy évtizeden át az Európa Könyvkiadó munkatársa, 2006–2013 között a kiadó ügyvezető igazgatója. 1995–1998 között a római Magyar Akadémia igazgatója; Umberto Eco regényei mind az ő fordításában olvashatók magyarul. 2003-ban az Olasz Köztársaság Érdemrendjének lovagkeresztjével, 2018-ban tisztikeresztjével tüntették ki. Kérdezd meg tőle című regénye 2021 márciusának végén jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában.

Oláh Péter: paraj

Oláh Péter
Publikálás dátuma
2021.04.03. 13:13

Fotó: Andrzej Kubik / Shutterstock
Feri hajszálat keres a szájában, ha spenótot kell ennie, nem szereti. A felesége évek óta nem főzött, mert tudja, hogy nem szereti. Hétfő reggel volt, és Éva még rettentő álmosnak érezte magát, amikor kitalálta, hogy megtöri a hagyományt, és spenótot fog főzni. Lehet, hogy csak azért tört rá ennyire ez a vágy, mert a családban mindenki odavolt érte, és számára ez jelenti a hétfőt, az ebédet. Nem tudta, hogy miért pont most szeretné ezt ennyire nagyon, de úgy ment ki a konyhába, hogy mindig is ezt szerette volna, hogy végre nem gondolkozik azon, hogy mi hiányzik, és nem ücsörög az ablak előtt, hogy jöjjön már ide valaki, hogy megmondja, mi a baj vele, ha boldog a férjével, de valamit mégis hiányol. Nem válaszolt, amikor Feri kérdezte, mit főz, csak mosolygott, és próbált úgy viselkedni, hogy hát akkor is szeretsz, ha nem a kedvencedet főzöm. Évát tényleg elbűvölte, hogy elkészítheti a kedvencét. Még azt sem bánta volna, hogyha megfőzi a spenótot, ami azt mondaná neki, hogy ezentúl a szolgája lesz, és az ő természetes robotja. Természetesen nem gondolta végig, mert miért is tette volna, ha csak azt látja maga előtt, hogy úszik ebben a sötétzöld spenótban. Feri gyanút fogott, és a szagáról felismerte, hogy mire készül a felesége. Nem kell a konyhában lennie, hogy érezze a szájában a hajszálakat, és azt a telt ízt, és rosszul lesz, ha meg kell rágnia, mert olyan, mintha több rágó lenne a szájában, és ebből a nagy gumóból kéne kiszedegetnie a hajszálakat. Nem értette a feleségét, hogy miért kell ezt tennie, miért ma, és miért nem holnap, ha tudja, hogy neki nehéz napja lesz, mondjuk vonatvezetőként egyik nap sem könnyű, de legalább ne ma tette volna, hiszen hogy fog így vizsgázni, amikor ketten mellette ülnek, hogy ne rontson el semmit, és jól vezesse azt a mozdonyt. Semmi baj, elmegy éhgyomorral, de azért megpuszilja Évát, mert nem nevelték bunkónak a szülei, majd eszik a sarki gyroszosnál, hátha azt gyorsan be tudja kapni, mire odaér a vizsgahelyszínre. A macska keresztbetett lábbal aludt, így nem látja, hogy mit csinál Éva, jobb is így, mert biztos, hogy addig nyávogna neki, amíg abba nem hagyja, és főz valami mást, mondjuk csirkét vagy halat. Éva, amikor elzárta a gázt, még megnézte, hogy ennek biztos így kell-e kinéznie. Kicsit világoszöldebb volt, mint amire emlékezett gyerekkorából, de ezt is csak annak tudta be, hogy azóta nagyon sok minden történt, és kifakulhatott, mert miért ne történne ilyesmi, egy spenóttal is. Nézi a pénztárcát, és elfogja az a rettentő izgalom, hogy most megy, és a benne lévő papírpénzből nagyon sok spenótot vásárol be. Meg is fogja a pénztárcát, mintha tényleg itt lenne az ideje, hogy boltba menjen, de aztán leteszi, mert hét órakor még ne menjünk boltba. Van még egy órája, visszaalszik kicsit, amíg kihűl ez a finom főzelék. Az ébresztő keltette fel, gyorsan kiugrott az ágyból, azt is elfelejtette, hogy mit álmodott, pedig ez neki mindig nagyon fontos, például a múltkor zsiráfokkal beszélgetett, és nem tudott mit kezdeni vele, mert nem tudta hova tenni az intelligens gondolataikat, még egy-két mondatuk ott van valahol a fejében, de most mennie kell, mert mi van, ha megszökött a spenót, mit fog így reggelizni. Szerencsére a gáztűzhelyen volt a lábas, és nem párolgott el. Ha Feri itt ülne előtte, akkor biztos mondaná neki, hogy ne kezdje nehéz ételekkel a reggelt, mert nem tesz jót a gyomrának, de hiába magyarázza, ha ő akkor is megeszi a tegnapi maradékot, legyen az gulyásleves vagy aranygaluska, teljesen mindegy. Nem bírja megenni, mert rossz íze van. Valahogy ez nem az a spenót, amit az anyukája csinált, és igaza van a férjének, amikor azt mondja, hogy hajszálakat kell kihalásznod a szádból, annyira rossz. Nem is értem, hogy miért képzelte azt, hogy tud jó spenótot csinálni, de ezt betudja annak, hogy reggel volt, és borzasztó álmos. Fogja a lábast, és a mosogatóba önti az egészet. Próbálja elfordítani a fejét, és úgy csinálni, mint akinek ezek nem a kezei, mintha csak robot lenne. Készülődik, mert mindjárt meetingje van, és hiába otthonról dolgozik, azért pizsamában nem jelenhet meg, ezt előírja a szabályzat. A fürdőszobából bugyborékoló hangot hall, de nem is ahhoz hasonló, hanem inkább a macska morgásához, mielőtt megtámadja a másik vörös macskát. Éva a fürdőszobáig sem tud eljutni, mert folyik vele szemben a spenót, és ettől nagyon megijed, mert azt hiszi, hogy bosszúra szomjas, és bármit csinálhat vele, mert kiöntötte, és nem becsülte meg. Kirohan a lakásból, és kikeresi Ferit a telefon névjegyzékéből, de nem tudja, hogy mit fog neki mondani, mert attól fél, hogyha az igazat mondja, hogy ellepte egy spenót a házukat, azt nem hinné el neki, és nem jönne haza.

O. Horváth Sári: Vagy nem lenni (drámarészlet)

O. Horváth Sári
Publikálás dátuma
2021.04.03. 11:11

Fotó: kmr
A háromszoros Vilmos-díjas szerző eddig még sehol meg nem jelent drámája a szintén díjnyertes egyfelvonásos, a Lenni vagy nem testvérdrámája, ami a férfiak oldaláról mutatja meg a gyerekvállalás kérdéskörét.
VIKTOR Viktor vagyok, ötven éves, két gyerek apja, egy nő férje… LILLA Ez nem az enyém, mik ezek? VIKTOR Végtelen számú nő szeretője. Nem tudok kötődni, nem megy, hiába erőlködöm. Anyám hibája. Meg apámé. A kettő közül valamelyiké. De biztos, nem az enyém, ez száz. ISTI Isti, 28. Az exem gyereket akart, én meg az egészségemet nem kímélve teljesítettem a szolgálatot, télen a hóban, fagyban, ha rossz volt egy étteremben a leves, egy csettintésre el tudtam terelni a témát hátul a mosdóban. De csak nem lett terhes. MILÁN Teherbeesés, várandóság, áldott állapot. Az elsőről egy baleset, a másodikról a katonaság, az áldott állapotról meg a pápa és a karácsony jut eszembe. Milán, 20, én csak dugok. ISTI Ráadásul mindig ugyanazt a tíz évvel ezelőtti dalt kellett hallgatnom. ÁKOS Feleségem kedvenc dala: Anima Sound System: Csinálj gyermeket! Ez a csengőhangja is. Ha én hívom. ISTI A gimiben is ezt hallgatta mindenki. Felelősségre vonás nélkül lehetett üvölteni: basszál! ÁKOS A női lélek hangjának rendszere. ÁDÁM Gyerekkoromban azt játszottam, hogy apa vagyok. Orvosi rendelőt csináltam a szobámban, ültek sorban a plüssök, én pedig idegesen vártam a dokira a képzeletbeli gyerekemmel. Életem legszebb pillanata volt, amikor öt évvel ezelőtt Rozika megszületett. Akkor voltam harminc. Akkor még voltak terveim. Ádám vagyok és a NAV-nál dolgozom. Negyedik emelet, napfényes iroda, szürke élet, pár fölös kiló. ÁKOS Negyven év. Én akkor születtem, amikor a negyven még öregnek számított. Beújítottam pár új cuccot. Új fűnyíró, új parfüm, új mosoly, új színes alsógatyák, mindegyik hátulján csupa nagy betűvel a nevem: ÁKOS. ISTI A nagybetűs élet sokkal megalázóbb, mint azt gondoltam. Valahogy rendbe kell jönnöm magammal. Az önkeresés minden időmet elveszi. Leterhelnek a lelki bajaim. LILLA Bajai lány vagyok, edzett a nő, erős, mint a paprika meg a pálinka. Egészséges táplálkozás, testmozgás, lelki egyensúly, egy szexi BMW X6, kék színű, egy szexi, de határozatlan férj, egy ketyegő biológiai óra, titokban zokogások a budin. Ülök a vécén és a combomon látom a legjobban, milyen gyorsan változik az idő. A számok megszállottja vagyok. Marketing, stratégia, piaci rés szép köntösökbe csomagolva. Ákos még alszik. A férjem is negyven, én is annyi vagyok. De ő az öregebb fajtából. Lila alsógatya van rajta. VIKTOR Lilla? LILLA Igen? VIKTOR Kell egy új asszisztens. LILLA Mert? Szülinapod van? VIKTOR Nem, most tényleg kell. Van egy rakat gyerekem, nem tudok már úgy koncentrálni. LILLA Két gyereked van. VIKTOR Kettő már egy rakat, kész terror, mindennap mintha végig szőnyegbombázták volna a lakást. Kell az utánpótlás, a nevelés. LILLA Felőlem. VIKTOR Tanulság: negyven feletti nőtől reggel nyolc előtt kérhetsz bármit, megadja. Hetente két napra vidékre menekülök a családom elől, plusz a szerepjátékos este, amikor későn érek haza. Amikor a feleségem anno azt mondta, hogy másodszorra is terhes, nem akartam elhinni, hogy megint a szaros pelenkákat kell majd kerülgetnem. Pont berendeztük az új lakást, már miénk volt az egész lépcsőház, két kis lakással és egy naggyal. De a nagy nem elég nagy ahhoz, hogy két gyerekkel normálisan el lehessen férni, a lépcsőházat meg nincs kedvem befűteni télen. A feleségem olyannak tűnt, aki csak egy gyereket akar, ezt is mondta, hogy csak egyet akar, nem tudom, miért nem tudott jobban odafigyelni, ez az ő hibája is nemcsak az enyém. De inkább az övé. Azért vettem el feleségül, mert olyannak tűnt, aki két lábbal áll a földön. Hetekig gondolkodtam kit vegyek el feleségül: őt, aki józannak, tudatosnak tűnt vagy azt, akibe szerelmes voltam, de hamar sírva fakadt, ha problémája lett. ISTI „Gyereket akarok, nem boldogságot, nem szerelmet. Szeretlek, de nem vagy stabil, most nem, erre, ami most vagy nem tudok építeni meg tervezni. Nő vagyok, 28 éves, vannak ösztöneim, biológiai órám, elegem van a szar, penészes, dohos lakásodból, hogy a szomszédokat kell hallgatnom, hogy nekik is de szar, lépni akarok, tovább lépni, menni előre.” Ez volt az utolsó telefonbeszélgetésünk az exemmel. Lelépett, fél év múlva már gömbölyödött a hasa. Kínomban addig vertem a szar, penészes, dohos lakás falát, amíg át nem jöttek a szomszédok az ő szar, penészes, dohos lakásukból. Úgy hogy most sebes ököllel keresem azt a nőt, akinek vagy nincs méhe, vagy van már gyereke, de férje nincs, vagy a hormonszintjétől függetlenül, intellektuális alapon viszonyul ahhoz, hogy gyerek vagy nem gyerek, és hisz abban, hogy együtt küzdve minden akadály legyőzhető, és van saját nem szar, nem penészes, nem dohos lakása és nincs szomszédja. Vége a gyerekkoromnak. Bármilyen munkát elvállalok, még olyat is, ami után leköpöm magam. De én többet nem leszek csóró, az biztos. Hogy aztán ezért hagyjon el valaki. LILLA Persze türelem, mintha két életem lenne… Nincs két életem! ÁKOS Reggel szokatlan módon a feleségem kelt korábban. LILLA Életem… ÁKOS Ő főzött kávét, sőt be is hozta az ágyba. Csinos kis köténykében volt, mosolyogva tette elém. LILLA Életem, életem… ÁKOS Életemben nem féltem még ennyire meginni egy kávét. LILLA Szeretsz? ISTI „Szeretlek, de nem vagy stabil, most nem, erre, ami most vagy nem tudok építeni meg tervezni.” ÁKOS Persze. LILLA Nagyon szeretsz? ÁKOS Mennyi kell? ISTI És ezek után még ne legyen előítéletre épülő sztereotípiám a nőkről... Nem én találom ki őket, ők csinálják maguknak. LILLA Szeretném, ha ma este elfenekelnél. ÁKOS Mi van? VIKTOR Csak hogy tiszta legyen: a BDSM, vagyis a szado-mazo kötözős szex nem bántalmazás, hanem közös megegyezésen alapuló játék. Szigorú, előre egyeztetett szabályai vannak. A feleségemmel annak idején egy budapesti fétis partyn ismerkedtünk meg. Hamar kiderült: a domináns-szubmisszív kapcsolatokhoz való vonzódáson kívül a világnézetünk és a színházi, irodalmi ízlésünk is roppant mód hasonló. De mióta megvannak a gyerekek, szögre lett akasztva az andráskereszt. A kapcsolatunk egyébként abszolút mellérendelő, a költségeken és a házimunkán többnyire megosztozunk: heti háromszor jön a takkernő, és vagy én fizetem, vagy ő. Anna, a feleségem, egy multinál dolgozik felsővezetőként, a saját dominanciáját ott teljes mértékben kiéli, itthon jólesik neki, hogy ő kapja a parancsokat. ISTI Tisztelt hölgyeim, leendő szülő nők! Biztosan Te is azért vagy itt, mert egyre többet gondolsz arra, milyen jó lenne, ha lehetne egy gyerkőc, akivel a mindennapok teljesek lehetnének. Akit láthatsz felnőni, hallhatod az első szavait, átélheted mosolyát, ölelését. Segítheted első lépteit, feltűzheted a szalagot az érettségije előtt. Láthatod, hogyan lesz boldog kisgyerekből szomorú felnőtt. Persze sokszor fog hisztizni, makacskodni, akár lázadni is, de ez hozzátartozik az élethez. Én egy 28 éves, többdiplomás, nyelveket beszélő, igazoltan kifogástalan egészségnek örvendő magyar férfi vagyok. MOZGÓ SPERMÁIM SZÁMA MEGHALADJA A MAGYAR ÁTLAG KÉTSZERESÉT. Erről hivatalos orvosi leletem van a Honvéd kórházból: a magyar átlag 35 millió mozgó sperma/ml, az enyém viszont 75 millió mozgó sperma/ml! Csatolt fáljban megtekinthető a lelet. Nincs kromoszómahibám, erről is orvosi papírom van (Istenhegyi úti magánklinika, Synlab), ezt is el tudom küldeni. Kizárólag fővárosi édesanyajelöltek keressenek, vidékiek kíméljenek, kivéve a korábbi ügyfeleim. MILÁN Korábbi ügyfelek? ISTI Valamiből meg kellett élni. És valamiből most is meg kell. Egyetlen normális kép készült mostanában rólam, a facebook-oldalam profilképe, melynek linkjét e-mail-es megkeresés esetén el tudom küldeni. Viszont több gyerekkori képet is tudok magamról küldeni. Üdvözlettel: István. Elérhetőségem: spermadonor91@gmail.com. MILÁN Az első kilencven már foglalt volt?Árlistát nem írtál. ISTI Azt majd a gyerekkori fotó mellé csatolom. MILÁN Azt is oda kéne írnod, hogy nők által gyakran megalázott, magányos férfi keresi az ő Paula és Paulináját. ISTI Paula és Paulina? MILÁN Hát figyelj, erre száz, hogy csak meleg nők fognak rácuppanni. ISTI Ha fizetnek érte, az viszi, aki csak akarja. MILÁN Nemtom, én valahogy nem érzek motivációt, hogy tovább örökítsem a függőségre való hajlamom. ÁKOS Ezt én nem erőltetném. LILLA Azt hittem, tetszeni fog az ötlet. ÁKOS Nem tetszik. LILLA Őszintén mondd meg! Te most mit csinálsz? Sírsz? ÁDÁM Beleállt a legó a talpamba. A szerző a mű megírásának idején a Petőfi Irodalmi Múzeum Örkény István-ösztöndíjasa volt.