Aki húsvét idején lelki elmélyülésre vágyik, komoly kihívással néz szembe. Nehéz befelé koncentrálni, ha az ember körül csokinyúl- és presztízs-ajándékok tömege kavarog.
Az ajándék mint szeretetnyelv
– Észnél kell lenni, hogy az embert ne rántsa be a marketinggépezet – figyelmeztet Szőnyi Lídia. A pszichológus – egyben az MCC-Mindset Pszichológia Iskola kutatótanára – szerint azt azonban kár lenne tagadni, hogy húsvét előtt azért vásárolunk annyit, mert valójában az ünnep bensőséges voltát keressük. – Noha azt hihetnénk, hogy sokan már elfelejtették a húsvét szellemét, a vásárlásokat legtöbbször a kapcsolatok iránti igény motiválja – véli a szakember. Paradox módon ugyanis, ha az emberi viszonyok kezdenek kiürülni, akkor a hiányt sok esetben valami mással, például túlzott vásárlással próbáljuk kompenzálni, így fejezve ki a szeretetünket. A pszichológus szerint fontos azonban, hogy ne csak ajándékok domináljanak, hanem az érzelmek is.
A családi ünnepekre mindenképp szükség van, hiszen ezek évenkénti ismétlésével a saját múltunkhoz és gyökereinkhez, míg az ünnepségekkel és a templomba járással a tágabb közösségünkhöz kapcsolódunk. – A szokások terén persze fontos a rugalmasság, egy új életszakasz felülírhatja a forgatókönyvet – mondja Szőnyi, hangsúlyozva, hogy a járvány lényegesen átalakította a korábbi berögződéseket. Az istenhit szempontjából azonban nem lehet általánosságot megfogalmazni, egyénfüggő, hogy a pandémia okozta krízishelyzet valakiben elmélyíti vagy gyengíti a hitet. – Mindez az Istenhez fűződő kapcsolatunk adott állapotától is függ, mely az idő során szintén változhat.
Ne impulzusok irányítsanak
Hasonlóan értékeli a helyzetet Siba Balázs református lelkész, egyetemi docens, aki szerint nem kell a fogyasztói társadalomra feltétlenül rosszallóan tekinteni, elvégre abba mindannyian belenőttünk, még az egyházi emberek is. Lényeges azonban, hogy ne essünk áldozatul a fogyasztásnak, és ne csak külsőségekben fejezzük ki a másik emberhez való viszonyunkat, vagyis ne az ajándék mérete, mennyisége és az ünnepi fényűzés határozzon meg minket.
– Gyakran érezzük úgy, mintha a jólétünk csak a külső világ visszajelzéseitől függne, mintha csak azokból olvashatnánk ki, hogy mennyire vagyunk sikeresek és boldogok, és mennyire csináljuk jól azt, amit életnek neveznek – mondja a lelkész. Az egyházban viszont létezik egy másik szemlélet, mely szerint az embernek nemcsak a külső világhoz kell igazodnia, hanem belső életével is ajánlatos foglalkozni. – A böjt és az ünnepi készülődés is erre hív minket, vagyis ebben az időszakban sem csak a környezetünkből érkező elvárásokra, ingerekre kell választ adnunk, de a lelki folyamatainkra is – meséli Siba, kiemelve, az ünnep egy lehetőség arra, hogy felismerjük, nem kell mindig minden téren teljesítenünk, és nemcsak a mi aktivitásunktól függ a sorsunk, melyre a járvány nap mint nap rádöbbent minket.
Ünnepelni kihívás
– Ne áltassuk magunkat, a húsvét megünneplése nemcsak manapság, a fogyasztói társadalomban ütközik nehézségekbe, de minden történelmi korban ez volt a helyzet – mondja Nagypál Szabolcs római katolikus teológus, az MCC Jogi Iskola vezetője, aki szerint az ünnep lényege, hogy minden évben megteljék tartalommal, és arra az adott kornak megfelelően emlékezzenek.
– Ünnepelni mindig is kihívás volt, hiszen az egyfajta kiszakadás a hétköznapokból – nyomatékosít Nagypál, hiszen az ember ilyenkor bölcseleti értelemben kilép a térből és időből, hogy pár nap erejéig a megszokottól eltérően élje az életét. A jelenkorban persze nehéz helyzetben vagyunk, Európában ugyanis az utóbbi bő kétszáz évben lényegesen csökkent a vallás szerepe, miáltal elhalványodott az a közös értelmezési keret, mely évszázadokon át meghatározó volt.
– Ennek ellenére a húsvétnak mégiscsak üzennie kell valamit a vallásos és nem vallásos személyeknek is, elvégre a húsvéthétfő mellett 2017 óta a nagypéntek is piros betűs ünnepnek számít – mondja Nagypál, jelezve, hogy sokak tudatában a húsvét mint a feltámadás és a tavasz eljövetele egybefonódik.
A keresztény embereknek azonban figyelembe kell venni, hogy a húsvét nem egy fogyasztói ünnep, tehát annak vallási vetületét meg kell őrizniük. A vallástudós szerint mindezt nehezíti, hogy az éttermek a farsang idején például nagyböjt kezdetére időzítik az úgynevezett „torkos csütörtököt”, amikor jelentős kedvezménnyel lehet fogyasztani a fogásokat. – Míg az egyházban hamvazószerdán indul a nagyböjt, addig a fogyasztói társadalomban épp másnap van a torkos csütörtök – mondja Nagypál, aki szerint mindez olyan érzést kelt az emberben, mintha ebben a két napban két külön világ ütközne egymással.
Sokat segíthet az ellentmondások feloldásában, ha a hívő a húsvét kapcsán minden évben megkísérel magának értelmet, jelentést találni, hogy sikerüljön megélnie az ünnepet. – Ebből a szempontból kifejezetten lelkiségi kihívás, hogy át tudjuk-e élni az eseményt, hogy be tudunk-e kapcsolódni az egyházi élet vérkeringésébe – véli Nagypál Szabolcs, aki szerint mindez a hívő ember társadalmi felelőssége is, hiszen életmódja által átszellemítheti a közösségét és ismerőseit is, jelképesen megjelenítve a feltámadást. – Utóbbi nemcsak az életünk végén bekövetkező nagyhalálra, de az úgynevezett kishalálokra is érvényes, például azokra a vétségeinkre, bűneinkre, melyeket életünk során elkövetünk.
Értelmet adni a magánynak
– Most, hogy nem találkozhatunk a templomokban és a valós térben, felismerhetjük magunkban, hogy nemcsak térben lehet építkezni, de időben is kialakíthatunk kereteket, melyek meghatározzák a lelki életünket – mondja Siba, példának hozva fel egy vallásos családot, ahol a pandémia során sikerült leszoktatni a gyerekeket az esti tévézésről, melynek helyét a társasozás és a közös beszélgetés vette át. A tudatosság az idő beosztása terén így a pandémia alatt új értelmet nyert, a Károli Gáspár Református Egyetemen végzett felmérés szerint a teológiai hallgatók a pandémia alatt sokkal többet olvasnak, és a lelki életükre is több idő jut, ami Siba szerint lényeges, hiszen az emberek végre befelé fordulhatnak.
– Mi lenne, ha ebben az időszakban végre az erdő helyett a fát látnánk meg? – teszi fel a költői kérdést a lelkész, hozzátéve, hogy a világjárvány egyfajta közös világtapasztalat is, hiszen a különféle népek, nemzetek, vallások, melyek korábban számos ponton különböztek egymástól, most egy közös élethelyzetbe kerültek, melyet együtt élnek át, és amely összeköti őket. – A jelen időszak talán ráébreszt bennünket arra, hogy együttműködőbbek vagyunk, másfelől egymásra utaltabbak is, mint ahogy azt eddig gondoltuk.
– A lelki megerősödésben segíthet továbbá az a tény, hogy a kereszténység alapítójának halálával és feltámadásával azonosulni tudnak az emberek, hiszen az ő életüket is sorozatos szenvedések szegélyezik – vallja Nagypál. Minden egyén átéli az évek során a magány, elhagyatottság és csalódottság érzését, így erőt meríthet a Szentírás történetéből, másrészt megértheti, hogy a szenvedésben nincsen egye-
dül, még akkor sem, ha a karanténban magányosan ül, és húsvétkor nincs
kivel ünnepelnie. A szenvedés ezáltal elviselhetőbbé válik, és értelmet lehet neki adni.
Színező reménység
Szőnyi Lídia szerint a másik probléma, hogy a kultúránkban tabusítva van a halál kérdése, tavaly óta viszont globális szinten kell szembesülnünk annak kérdésével. – A jelen helyzetben ráadásul maga a pszichológus is érintve van, ezért számára is komoly kihívás, hogy megküzdjön a járvány okozta lelki problémákkal – mondja Szőnyi, hozzátéve, hogy a most élő legidősebb generáció sem élt át hasonló helyzetet, ezért nincsenek mintáink, hogy mostanság a lelkiek terén mi a helyes forgatókönyv. Mindezek ellenére a pszichológiának vannak érvényes válaszai a krízishelyzetek kezelésére, így adott esetben egy szakember sokat tud segíteni, másfelől kapaszkodót jelent, ha vissza tudunk nyúlni az olyan családi hagyományokhoz, jelmondatokhoz és rituálékhoz, amelyek életre szóló örökséget, mintát és a nehézségek esetén megtartó védőhálót jelentenek.
– Amikor egy nehéz helyzetben elakadunk, érdemes az életből azokra az időkre gondolnunk, amikor megküzdöttünk valamivel, ami jól sikerült – mondja Siba, egy-egy emlék ugyanis segíthet átlendítenie az embert a holtpontokon. Ugyanez érvényes a jövőbeli célokra, melyekben reménykedhet az egyén, és azok energiával tölthetik el. A lelkész szerint párhuzamba állítható ezzel a keresztyénségben a feltámadás ténye, mely arról ad hírt, hogy léteznek távlataink, és az élet több annál, mint a hónapokra, évekre szabott terveink, nem beszélve arról, hogy előttünk áll egy ismeretlen jövő, amely túlmutat magán az életen.
– A feltámadás gondolata által a jövő felől értelmezhetjük a jelent, vagyis tudhatjuk, hogy a történetünknek nem lesz vége, ez a reménység pedig akár átszínezheti az életünket is – mondja Siba. A pandémia ezt a reményt pedig akár meg is erősítheti, hiszen a lelkész szerint Isten az életünk „legbelsőbb szobájában” akar találkozni velünk. – A legbelső szoba az a hely, ahol Isten a legközelebb lehet hozzánk, aki jobban ismer minket, mint mi saját magunkat, akinek nem kell magunkat bemutatni, s aki előtt nem kell önmagunkat igazolni sem – mondja a lelkész, aki szerint a legbelső szoba békessége kihat az emberi kapcsolatainkra és a közösségünkre is, ami azért is fontos, hogy a tisztulás után a sebek behegedjenek, a csontok összeforrjanak, és hogy képesek legyünk megbocsátani.
