Előfizetés

Leszámolás egy illúzióval - Interjú Szalai Júlia szociológussal

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2021.04.06. 07:20

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
A polgár egy életformát és gondolkodásmódot jelenít meg, középpontjában a szabadsággal, aminek egyik fontos tényezője az államtól való függetlenedés – fogalmaz Szalai Júlia szociológus, akivel „A nem polgárosuló középosztály” című új könyvéről beszélgettünk.
Azt látjuk, hogy a pandémia miatt nagyon stabilnak gondolt egzisztenciák mennek tönkre, vállalkozások mennek csődbe. Most éppen fogy a középosztály? Túl rövid az idő, hogy a pandémia azonnali következményein túlra nézzünk. Nem láthatjuk, hogy a most nehéz helyzetbe került vállalkozások lábra tudnak-e állni, ha a gazdaság helyrejön, vagy hány százalékuk fog végérvényesen csődbe menni. Ráadásul ez nem csak a világjárvány velejárója, az egész kisvállalkozói és vállalkozói rétegben nagy hullámzás van. Évről-évre tízezerszámra új vállalkozások keletkeznek, miközben ugyanebben a nagyságrendben régiek megszűnnek, a rendszerváltás óta van ennek egy pulzálása. De a lecsúszástól való félelem mindig benne van a középosztály mentalitásában? Így van, különösen azoknál a rétegeknél, amelyeknél nagyon nagy a kockázata annak, hogy elszegényedhetnek. Mekkora ez a magyar középosztály és kik tartoznak bele? Hogy mekkora, az részben definíció kérdése, ami viszont változó. Nincs egységes, mindenki által elfogadott meghatározása a középosztálynak, a fogalom körül van egy állandó vita a nemzetközi irodalomban is. Ami biztos, hogy két hatalmas csoportból áll ez a középosztály. Az egyikben a piachoz kötődő rétegeket találjuk, a vállalkozókat a kicsiktől a nagyokig. Ők adják a tulajdonosi középosztályt, nagyjából a jövedelemeloszlás közepétől, a negyedik, ötödik tizedtől felfelé lévőket soroljuk ide, de a két legfelső tizedbe tartozókat már nem. Ebben a körben nagyon nagy különbségek vannak tudásban, presztizsben. Pontosabbak vagyunk, ha a vagyont is számításba vesszük és azt mondjuk, hogy ez egy szerény vagyonnal rendelkező réteg. A másik hatalmas csoportját a középosztálynak a bürokratikus struktúrában lévők alkotják, vagyis az egész közszolgálati rendszer pedagógusoktól az ápolókig, vagy nagy állami intézményeket vezetőkig. Ebben a körben meghatározó, hogy van egy nagyjából hasonló, differenciált, de egymáshoz közelítő életformájuk, ami elválasztja őket a szegényektől és a nagyon gazdagoktól is. Akik a középosztályba tartoznak, azok polgárnak tekinthetők-e automatikusan? Nem, a középosztályba sokkal több ember tartozik. A polgárságot az különbözteti meg, hogy ebben a körben van egyfajta felelősség a közügyek iránt, akkor is, ha ez csak a választásokon való részvételben nyilvánul meg. A polgár mindenképpen független az államtól, és ha ezt nézzük, kiderül, mennyire szűk Magyarországon a polgári réteg, még akkor is, ha hozzávesszük azokat is, akikben az igény megvan az önállóságra, de a megvalósítás bizonyos feltételei hiányoznak. A rendszerváltás környékén százezrek vesztették el a munkájukat, de a politikusok és elemzők is azt mondták, a kulturális polgárságunk erős és a Nyugathoz köt minket, erős középosztályunk lesz. Ez volt a nagy tévedés? Nagyon optimista elképzelés volt, amit mond, hiszen ahhoz, hogy a polgárság mint modellalkotó réteg jelen legyen, egyszerre kellene fejlődnie anyagi értelemben, vagyis nőni kellene a felhalmozásnak, erősödni a piacnak és mellette erősödnie kellene a kulturális vagy műveltségi polgárságnak. Egy Göncz Árpád vagy Antall József az életpályájukkal mutatták meg, hogy a kultúra polgárosodást hoz. Igen, nagy hatású politikai megjelenítői voltak történelmileg is, meg a legújabb kori történelemben is a polgárosodásnak. Én is kiemelném Göncz Árpádot és Antall Józsefet - bár a miniszterelnök politikájában sok olyan elem volt, amit én másként gondoltam -, de mégis egy polgári kormány vezetőjének a fellépése volt az ő politikai szerepvállalása. Nem arról van szó, hogy politikai vagy névtelen minták nincsenek, de nagyon beszűkültek azok a társadalmi, jövedelmi, iskolázottsági és munkalehetőségek, feltételek, amelyek mellett lehet polgárként élni. Kiderült, hogy az államról való leválás nem igazán sikerül a magyar középosztálynak. Nagyon sok forrása hiányzik ehhez, nemcsak anyagi, hanem szellemi forrása is, ezért került előtérbe a műveltségi polgárság iránti nagy igény. Ez a réteg valóban létezik, de a nagysága és az összetétele folyton változik. Gondoljunk csak arra, hogy a maga ’kulturális forradalma’ jegyében hány kulturális intézményt zárt be és hány újat nyitott az Orbán-kormány. Ennél sokkal több embert érint, hogy mit tanulnak a gyerekeink az iskolában. A tananyag átírásával gyakorlatilag mesterségesen akadályozzuk ennek a polgári rétegnek a kialakulását? Az egész bizonytalan alsó középosztály öntudata és önértékelése szempontjából nagyon fontos a tudat erősítése, hogy van egy alattuk lévő réteg, méghozzá széles réteg. Innen nézve érdekek szólnak a szociális kiadások csökkentése mellett, és a szegényektől való elhatárolódás széles törekvése béklyóként rányomja a szegregációt az egész iskolarendszerre. Egy ilyen rendszerben nem valósítható meg az esélyek kiegyenlítése, ami pedig a jó színvonalú oktatás demokratizálásának az egyik elemi feltétele lenne. A kulturális és oktatási intézmények strukturális átalakításával épp ennek a kulturális polgárságnak azt az utolsó szeletét teszi lehetetlenné a Fidesz-kormány, amelyikben megvan a csíra, hogy ki tudja vezetni az országot a demokrácia irányába? Azért nem látom ennyire sötétnek a helyzetet, mert közben erősödik egy államtól tényleg független civil réteg, amelyik elkötelezett a közösség iránt és a polgári világ jellemzőit mutatja. Tehát itt egymásnak ellentmondó erők harcáról van szó inkább. Erős polgári társadalmakban van egy nagypolgárság, amelyik az állam helyett támogatja a kultúrát. Látszik már ez a réteg Magyarországon? Rétegként még nem nagyon látszik, de azért sok vállalkozó adományoz, közepes és nagyvállalkozók egyaránt támogatnak ösztöndíjakkal oktatási programokat, sőt, sokan közülük kifejezetten a roma tanulók előrejutását segítik. Ennek ellenére, a magyar nagypolgárságnak a kulturális életet meghatározó két háború közötti hatásával összehasonlítva ez a réteg ma nincs nagyon jelen. Az tanulmánya címe „nem polgárosulásról” szól. Mit ért ez alatt? Éppen azt, hogy anyagi viszonylatban van előrelépés, de nagyon nagy az ingadozás. Évente tömegek lépnek be és esnek ki a középosztályból, őrületes távolságban van egymástól szegény és nem szegény, szélsőségesen eltérők a társadalmi javakhoz és szolgáltatásokhoz hozzáférés lehetőségei. A szegénység egy része olyan mély, hogy abból generációkon keresztül sem lehet kitörni. Az említett szűk polgárias réteg támogatásaitól és adományaitól eltekintve a kultúrának kevés civil forrás jut. Azt mondja, az államfüggőség a kulcskérdés, de ebből a szempontból fontos lenne a mainál többet tudni a kispolgárságról. A 90-es években sokat beszéltünk róluk, a megalkuvásukról, tipikus szolgalelkűségükről, a „jobbágy mentalitásról”, de amikor a Fidesz választási sikereit magyarázzuk, nem kerülnek szóba. Miért? Egyetértek, egyszerűen nem divat ma a középosztályról beszélni, ez a kérdés a 90-es évek végétől eltűnt a közbeszédből és a médiából is. A kispolgári rétegek nagy tömegét alkotják a középosztálynak, de nem fedik le az egészet. Nem szeretem ezt a jobbágymentalitást emlegetni, inkább úgy fogalmaznék, hogy a patriarchális viszonyok, a társadalmi hierarchián belüli egyirányú mozgások elfogadása jellemző rájuk, amiben nagyon nagy tapasztalata van a magyar társadalom széles rétegeinek. Ez a réteg ugyanaz, akikből a kádári középosztály állt? Nagyjából igen, csak a kádári középosztály széles rétegei a háztáji gazdaságokból utóbb ki tudtak építeni egy kisvállalkozást, ami meghatározó generációs társadalmi élmény volt. Összességében mégsem tudott elég erős lenni ahhoz, hogy átitassa az egész középosztály mozgási lehetőségeit. A mobilitás változatlanul nagyon fontos, de ezek az esélyek a 70-es évek óta szűkülnek, ez nem a rendszerváltozással kezdődött. Az egymást követő generációk foglalkozása újratermelődik, a lehetőséget a vállalkozóvá válás vagy a külföldi munkavégzés jelenti.   A kormányoknak lenne lehetőségük változtatni ezen a helyzeten például adópolitikával, de ma nem a jövedelmi egyenlőség felé haladunk. Nem, sőt a fontos adólépések inkább növelték az egyenlőtlenségeket, a felsőbb rétegeknek kedveznek és az alsóbb rétegeknek, akiknek segíteni lehetne vagy kellene, azoknak nem változtatták a helyzetét vagy még inkább rontották is. Ha a mobilitást mint a felemelkedés értékét nézzük, akkor ez a kormány nem segíti, nem bátorítja különböző társadalmi csoportok mobilitását. Nem csak magyar jelenség a középosztály útkeresése, de miért törvényszerű, hogy ha a középosztály lehetőségei beszűkülnek, akkor az a nacionalizmus, populizmus erősödéséhez vezet? Általánosságban nem tudom, hogy törvényszerű-e, a magyar történelemben ez így történik. A kirekesztő nacionalizmus, amikor a politika és a közvélemény a zsidók vagy a cigányok ellen fordul, tipikusan közép-európai, ezen belül kiemelkedően magyar jelenség. Amikor azt mondjuk, hogy ezek a tendenciák erősödnek, akkor történelmi reflexek kerülnek újra elő és jönnek mozgásba. Ahhoz az eszköztárhoz nyúlnak egyes rétegek, amelyek jól ismertek a családi szocializációból és a valamikori közéletből. Úgy látom, hogy ezeknek a felélénkítése és felerősítése zajlik manapság. Illúzió abban reménykedni, hogy ezekben a kérdésekben gyökeres változást hozna egy kormányváltás? Nem lehet előre jelezni, hogy meddig ér majd egy kormány keze, de azt látom, a mostani ellenzék számára az uniós tagságunk és az odatartozásunk megerősítése a legfontosabb politikai kérdés, és ezzel egyet is lehet érteni. Csak így a belső viszonyaink a második helyre szorulnak? Talán nem, hiszen a belső viszonyaink javulásának nagy részben előfeltétele az uniós tagságunk megerősítése és új tartalmakkal való megtöltése.

Névjegy

Szalai Júlia Budapesten született 1948-ban, a hazai szociológusszakma egyik vezető személyisége, iskolateremtő tanáregyéniség, az MTA levelező tagja. Kutatási területe a jóléti állam és társadalom struktúrái, a szegénység, a munkaerőpiac és az etnicitás összefüggései, a hazai polgárosodás társadalomtörténete.

Átrobognak a vonatok az új állomásokon

Vas András
Publikálás dátuma
2021.04.06. 07:00

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
Balatonmáriafürdőn nem értik, miért költöttek több mint félmilliárd forintot a település két vasúti megállóhelyre, ha nem állnak meg a vonatok.
Nem kell sokat törnie a fejét a Máriahullámtelep vagy a Máriaszőlőtelep környékén élőknek, mikorra tervezzék utazásukat, ha Budapest – Fonyód, Siófok, Székesfehérvár – irányába akarnak vonatra szállni: menetrend szerint csak hajnali 4 óra 51 perckor áll meg vonat a két balatoni megállóhelyen. Az ellenkező irányba, Nagykanizsa vagy Keszthely felé sem sokkal nagyobb a választék, a háromnegyed hetes vagy az egy órával későbbi járat után nincs több vonat. Mindez két olyan megállóhelyen, melyekre a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. tájékoztatása szerint összesen 512 millió forintot költöttek a hullámtelepi állomásépület felújítása nélkül. A déli vasút rekonstrukciója során a Mészáros Lőrinc-féle R-Kord Kft., a V-Híd Zrt. és a Swietelsky Vasúttechnika Kft. alkotta Déli Part 2016 Konzorcium az eredeti, 53 milliárd forintos árnál közel 36 százalékkal drágábban, 72,4 milliárdért újította fel Szántód és Balatonszentgyörgy között a Balaton déli vasútját. Ekkor újult meg a korábban Balatonmáriafürdő-alsó nevet viselő Máriahullámtelep, míg Máriaszőlőhegyet új megállóként alakították ki. A helyiek persze örültek, hiszen Balatonmáriafürdő több, mint hét kilométer hosszan nyúlik el a tóparton, s a település egyes részei vonattal szinte elérhetetlenek voltak. Arra azonban nem gondoltak, hogy a sokmilliós ráfordítás csak olyan világot eredményez, mint Igori állomása Rejtő Jenőnél: megépült ugyan, csak éppen vonatközlekedés nincsen. Nem csoda, hogy Galácz György, Balatonmáriafürdő polgármestere – mint arról a Hírbalaton beszámolt – a MÁV-hoz fordult, alakítsák már úgy a menetrendet, hogy legalább az egyik helyen megálljanak a vonatok. - Az elmúlt években sokan költöztek a faluba, s nemcsak a központi részre – mondta lapunknak a polgármester –, s nekik a munkába, orvoshoz, bevásárolni járáshoz fontos lenne, hogy napközben is megálljanak a vonatok. Jelenleg ugyanis még a munkába járás sem megoldható, hiszen csak több átszállással lehet hazajönni. Beszéltünk olyan helybélivel, aki úgy jár Fonyódra dolgozni, hogy a reggeli vonattal elindul az ellenkező irányba, s Balatonszentgyörgyön átszállva jut el a munkahelyére. A 11 kilométeres, 13 perces út így lesz 35 kilométeres, háromnegyedórás túra. Visszafelé még ilyen opció sincsen, már csak a távolsági buszra számíthat. (A MÁV és a Volánbusz összevonása után a szintén somogyi Várdán is vannak panaszok a vonat- és buszközlekedés sűrűségével). - A máriafürdői és a fenyvesi állomás is 5-6 kilométer, de még Fenyves-alsó is van vagy kettő – folytatta Galácz György. – Jellemző, hogy utóbbin is jóval több vonat áll meg, pedig semmivel sem élnek többen azon a részen, mint nálunk. A MÁV ugyanis azzal utasította el a polgármester kérését, s lapunknak is azzal indokolta a két megálló hanyagolását, hogy főszezonon kívül kevés az utas, s olyan feszes Fonyód és Balatonszentgyörgy között a menetrend – mely nyárra majd még bővül –, hogy nem fér bele még egy megállás. A vasúttársaság szerint ez nem is gond, ugyanis a megállóhelyektől alig néhány száz méterre állnak meg a helyközi buszok. - Az kimaradt a tájékoztatásból, hogy minimum 50 perces várakozást jelent az átszállás a buszokra – jegyezte meg Galácz György, aki hozzátette, a buszokon kerékpárt sem lehet szállítani, így sokaknak ez sem megoldás. – Tényleg érthetetlen, hogy a forgalom szempontjából semmivel sem nagyobb Fenyves-alsón, vagy éppen Alsóbélatelepen megállnak a vonatok, rajtunk pedig mind átrobog. Ott a két vadonatúj megálló a semmire.  

Jegyárusítás a trafikban, várakozó a tárolóban

A faluban bosszúságot okoz az is, hogy évek óta használhatatlan a balatonmáriafürdői vasútállomás épülete is. A település 2014-ben integrált közösségi közlekedés-fejlesztésre 200 millió forintot nyert, melyből 60 milliót szánt a hangulatos, boltíves épület felújítására. A tervek el is készültek, ám a MÁV jelezte, átvenné az épület rekonstrukcióját, így az önkormányzat át is adta az erre szánt pénzt, a többiből pedig teljesen felújította a vasútállomás környékét. A MÁV pályázatot írt ki az állomásépület renoválásra, a 67 millióra becsült munkát végül 118,5 millióért vállalta egy keszthelyi cég. Eredendően 2015 végére kellett volna befejezni a felújítást, ám a projekt különféle pótmunkák miatt folyamatosan csúszott, melyeket a MÁV nem volt hajlandó kifizetni, így a kivitelező félbehagyva a munkát, levonult. Így viszont nem túl utasbarát az állomás, a jegyárusítás a melléképület hajdani trafikjában zajlik, mellette egy korábbi tárolóhelyiségből alakították ki a várót. Megkerestük a vasúttársaságot és a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-t, de választ nem kaptunk. Egy lapunk birtokába jutott dokumentumból viszont kiderül, Homolya Róbert MÁV-vezérigazgató szerint a korábbi munkák „jelentős részét szükséges lenne visszabontani és azokat szakszerűen újraépíteni”. Emiatt a MÁV idei beruházási tervébe 150 milliós forráskeretet jelöltek meg az állomás felújításának befejezésére.

Kerületi oltás, kormányzati vezérlés - így zajlott a vakcinák beadása a szakrendelőkben

Unyatyinszki György
Publikálás dátuma
2021.04.06. 06:20

Fotó: Béres Márton / Népszava
Az akció miatt előfordulhat, hogy bizonyos szakrendelések korlátozásokkal lesznek elérhetők.
– Csütörtök délben tudtuk meg, hogy el kell kezdenünk a hétvégén az oltást. Nagyon rövid idő alatt kellett beindítani a rendszert – nyilatkozta lapunknak Déri Tibor, Újpest polgármestere (Momentum), akit a kerületi szakrendelőkben szombattól indult oltási akció tapasztalatairól kérdeztünk. A politikus elmondta, hogy már március 6. óta működhetne itt oltópont, hiszen az önkormányzat megszervezte ennek feltételeit, idáig azonban az állam részéről nem kívántak ezzel élni.  Budapest Főváros Kormányhivatala összesen 18 fővárosi szakrendelőt jelölt ki oltásra a háziorvosi rendelők és a kórházi oltópontok mellett szombattól. A polgármester szerint nem ez volt az első alkalom, hogy az utolsó pillanatban kellett reagáljanak a kormányzati döntésekre, az ebből következő kapkodás most a háziorvosokra rótt terhet, hiába próbált segíteni az önkormányzat. A kormány egy hete az által létrehozott Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) kezébe adta az önkormányzatok szakrendelő intézeteinek szakmai felügyeletét is, tehát a gyakorlatban ők mondják meg, hogy hány orvos, nővér, asszisztens átirányítására lehet szükség a központi kórházakba. Déri Tibor szerint azonban a kerületi szakrendelő maga szervezte meg az oltások menetét, abba közvetlenül nem avatkozott be az OKFŐ, tehát az oltást lényegében az önkormányzati egészségügyi rendszer valósítja meg. A rendszer - a polgármesterhez eljutott információk alapján - jól működik, a kapott 960 Moderna vakcinát mind beoltották szombaton és vasárnap, köszönhetően a vakcina nagy elfogadottságának. Félóránként hat embert tudnak oltani az egyes kerületi pontokon. A beérkezett vakcinák száma határozza meg, hogy hány oltópontot üzemeltetnek: szombaton és hétfőn öt, vasárnap pedig három működött, de a héten ez akár hét oltópontra is bővülhet. Déri Tibor szerint hét oltópont működtetése már azt jelenti, hogy bizonyos szakrendelések korlátozásokkal lehetnek elérhetők. Megkérdeztük a polgármestert, hogy hány orvost és szakdolgozót vezényeltek át az újpesti szakrendelőkből és ez hatással volt-e az ellátásra? Déri Tibor tudomása szerint eddig nem történt az ellátás minőségét befolyásoló mértékű átcsoportosítás. Újpesten két tüdőgyógyász és öt asszisztens átrendelése történt meg a kerületi kórházba. A fővárosi kerületi oltópontok kijelölése februárban indult meg, Őrsi Gergely II. kerületi polgármester (MSZP) szerint ezért szakmailag felkészültek a kezdésre, csak „a startpisztolyra vártak” a Kapás utcai rendelőintézetben. A minél gördülékenyebb oltási rend érdekében az utcai forgalmi rendet is megváltoztatták, az oltásra autóval érkezőknek külön parkolóhelyeket alakítottak ki. A hétvégén más oltópontok mellett ők is Modernával oltottak, de szerdáig AstraZeneca vakcinákat is beadnak majd, összesen 3200 adagot kaphatnak a kerületiek, az időpontegyeztetésben pedig náluk is a kerület munkatársai segédkeznek. Az átvezénylések a Kapás utcai intézetet is érintették, két orvost és kilenc szakdolgozót hívott át az OKFŐ a Szent János Kórházba az ottani ellátás segítésére. – Amennyiben a jövőben hétvégente kell csak oltanunk, akkor vállalható lesz a szakrendelések fenntartása is – mondta lapunknak Őrsi, hozzátéve, hogy mivel a héten keddre és szerdára is kitolódik az oltás, az orvosok és ápolók lefoglaltsága miatt az aznapi szakrendelési időpontokat le kellett mondaniuk. 

Korlátozott nyilvánosság

Az újpesti polgármester is megkapta azt az OKFŐ iránymutatást, amely szerint az önkormányzati tulajdonú szakrendelőkbe sem lehet beengedni a sajtó munkatársait, kizárólag a közmédia által készített anyagokkal tájékoztatná a kormány a lakosságot az egészségügyi rendszer működéséről. – Nem szeretnék összetűzésbe kerülni a központi irányítással a sajtó beengedése miatt, mert ismerjük a megtorló eszközeiket, ezért nem kockáztatnám, hogy a lakóktól elvegyék, hogy oltópontjuk lehessen Újpesten – mondta Déri Tibor a Népszavának. Hozzátette: "Abszolút nem értek egyet ezzel az elvvel, sőt, tudtommal a betegek sem készíthetnek felvételeket a kórházakban, pedig tudnunk kellene, hogy milyen körülmények vannak ezekben az intézményekben, de a jó gyakorlatokat is".

Rossz napra hívták a betegeket

Többeket úgy hívtak be vasárnap kora estére a VI. kerületi Csengery utcai oltópontra, hogy az intézmény már zárva volt – írta meg a Magyar Hang, a lap szerint nagyjából harmincan érkezhettek feleslegesen, volt, aki Tolna megyéből utazott fel a családjától húsvétvasárnap. A Koronavírus Sajtóközpont közleménye szerint a háziorvos véletlenül rossz napra, vasárnapra küldte az oltandók egy részét, azóta viszont már értesítette a helyes oltási időpontról az érintetteket, akik kedden mehetnek oltásra.