Várhatóan alig leszünk túl a járvány harmadik hullámán, amikor úgy két hónap múlva tízezrek fejezik be egyetemi tanulmányaikat. Tavaly a veszélyhelyzetre való tekintettel nyelvvizsga nélkül is megkaphatták diplomájukat azok, akik sikeresen záróvizsgáztak. A tavasz ugyanis kiemelt időszak a nyelvoktatásban, a diplomaszerzés előtt állók közül sokan ezekben a hónapokban készülnek fel a májusi-júniusi nyelvvizsgákra. Egy éve ezt a korlátozó intézkedések miatt csak online tehették meg.
Az idén nem terveznek a múlt évihez hasonló "nyelvvizsga-amnesztiát", pedig azóta ismét szűkültek a nyelvtanulási lehetőségek. A harmadik hullám miatt elrendelt szigorú szabályok értelmében újra be kellett zárniuk a nyelviskoláknak, március 8. óta kizárólag online órákat tarthatnak. Indokolt lenne tehát a most végzős hallgatókra is kiterjeszteni az ideiglenes szabálymódosítást, pláne, hogy őket hosszabb ideig érintették - nemcsak a nyelvvizsgát, hanem az egyetemi követelményeket illetően is - a felkészülésüket gátló korlátozások. Szintúgy igaz ez a többi jelenlegi egyetemistára, akiknek életét akár a következő tanévben is nehezíthetik a pandémia miatti szigorítások. Méltánytalan lenne rájuk nézve is, ha esetükben az eredeti szabályozást alkalmaznák, célszerű volna azt határozatlan ideig felfüggeszteni.
Annál is inkább meg kéne ezt tenni, mert a járvány okozta nehézségeken túl is vannak problémák a diplomaszerzést a nyelvvizsgához kötő rendelkezéssel. Tavaly a kormány 80-100 ezer "bent ragadt" diploma tulajdonosát mentesítette e kötelezettség alól. Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy ez a tömeg előbb-utóbb újratermelődik. Sok év adatai alapján a jelentkezők harmadának volt eredménytelen a nyelvvizsgája, pedig minden bizonnyal ők is kellően motiváltan, gyakorlott nyelvtanár által felkészítve próbálkoztak. Nem valószínű, hogy ez a jövőben változni fog. A legnagyobb ostobaság lenne tönkretenni, vagy akár csak megkeseríteni tízezrek életét, ártani az országnak azért, hogy tíz-tizenöt év múlva az akkori hatalom újra éljen az "amnesztia" adásának lehetőségével.
A nyelvvizsgával nem rendelkező diplomások ugyanúgy hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak, mint az azt megszerzők. Számtalan egyetemi végzettséghez kötött munkakör feladatait tökéletesen el tudják látni, köztük olyanokét, amelyekre nehéz munkaerőt találni (közoktatásban tanító pedagógusok, óvodapedagógusok, stb.). Rengeteg állás betöltését teljesen feleslegesen kötik a nyelvvizsga meglétéhez. Arról nem is szólva, hogy hiányában is lehet valakinek olyan szintű jártassága valamelyik idegennyelv ismeretében, amellyel elboldogul a legtöbb azt igénylő munkakörben, vagy vállalhat külföldön munkát. Majd a munkáltatók eldöntik, milyen tudású alkalmazottra van szükségük. Egy idegennyelv, vagyis inkább az angol nyelv ismerete - mert valójában erről van szó - nem alapfeltétele az egyén boldogulásának. Elsajátításának adminisztratív kikényszerítése olyan ismeretek, képességek, készségek megszerzése elől veheti el a teret, amelyek hasznosabbak lennének sokak számára. Gondoljon mindenki bele: a közoktatásban a kilencvenes évek elejétől folyik első idegennyelvként az angol tanítása, ám szükség híján milliók felejtették el a tanultakat. Azóta persze nyitottabbá vált számunkra a világ, de az idők változásával a digitális technika is óriásit fejlődött. Ma már a rohamosan javuló fordítóprogramok jóvoltából nyelvtudás nélkül is bárki olvashat számára érdekesnek tűnő szövegeket, nemcsak angolt, de több tucatnyi más nyelven megírtat is. A különféle "kütyük" pedig a társalgást is lehetővé teszik egy idegennyelvű partnerrel.
Az angol nyelv általános ismerete - vagy akár csak a diplomásoké - nem alapfeltétele az ország fejlődésének sem. Egy az angoltudást vizsgáló, 80 országot érintő nemzetközi felmérésben Magyarország a 19. helyet foglalta el, megelőzve Portugália kivételével az összes mediterrán országot - pedig esetükben jelentős motiváló erőt képez az országukat régóta felkereső angol anyanyelvű turisták tömege -, vagy éppen a fejlődés terén nálunk jobban teljesítő Szlovákiát, Csehországot. Japán, Dél-Korea, Kína pedig e tekintetben a "fasorban sincs", holott hozzájuk fűződnek a közelmúlt és a jelen gazdasági csodái.
Az angoltudás fontosságának túlértékelése a felsőoktatásban az egyik legnagyobb akadálya a közoktatás modernizálásának is. Nem lehet ugyanis korszerű tartalmat létrehozni az egyes tudomány- és művészeti területek, fejlesztési célok arányának helyes meghatározása nélkül. Minél előbb tisztázni kéne ezeket a kérdéseket egy széleskörűen összehívott fórumon, amelyen nemcsak a fennálló helyzet feltétlen támogatói vehetnének részt, hanem azok is, akik megfontolásra érdemes érvekkel tudják bizonyítani annak tarthatatlanságát.