Infernális bűnök - Dante körei (5/1) - A Kín Langyos Ormai

Az itáliai költő, Dante Alighieri halálának 700. évfordulója alkalmából kiállítás nyílt a budapesti Kispont Galéria kirakatában(!) – mely így (biztonságosan) az utcáról látható. A Halszájoptika Képirodalmi Hálózat sorozatából – több mint harminc alkotó: fotográfusok képei, írók/költők kisprózái/versei találkoznak 27 tételben – április 24-ig hat alkotáspár tekinthető meg a Ráday utca 9. szám alatt. A kép–szöveg párok segítségével egyre lejjebb lépdelünk Dante Pokol című művének körein keresztül, és talán választ kapunk azokra a kérdéseinkre, hogy miként értelmezzük a közönyösöktől az árulókig alkotott dantei pokolbéli bűnhierarchiát a saját magán- és közéletünkben – súlyuk vagy természetük szerint. Vajon melyik a nagyobb bűn, erőszakosnak vagy hazugnak lenni? Kik lehetnek manapság az eretnekek, és kik játszhatják a gátlástalanok vagy a mértéktelen fogyasztók szerepét? Együttműködve a Halszájoptikával, a Nyitott mondat irodalmi mellékletben ízelítőül öt héten át az olvasó is beléphet a kortárs bűnök pokoli köreibe – Első alkalommal Triceps írása és Hegedűs Ákos fotográfiája révén.

Szomorúság lankáin hervadozó kiégett gyomok parókái, száraz kecskebogyó „mékapja”. Bánat dombján omladozó kőkeresztek, megvakult pléh Krisztussal a metsző szelek célkeresztjében. Nyomorúság hegyei a felhőkarcolók sivár folyosóin. Félelem sziklavárai az elhagyatott grundok homokozóiban. Fájdalom dohos barlangjai a beomlott családi kripták televényében. Harag szétrobbanó, magas építményei a metropolisok luxusszállodáinak exkluzív toalettjében. Gyűlölet plasztik legóvárai egy magányos fruska nutellás mosolyában. Kín Mont Blanc-ja a hullaszállító poéta borravalójában. Aki gyötrelemben ég, annak enyhülést nyújt az ég. Hegyeshalomnál izzott a vonat a szorongástól. Röszkénél remegett a gyomrunk a várakozástól. Fojtsd meg, Isten, ne kínozd! „Ja sam proša sito i rešeto / ovaj grdni svijet ispitao.”* Karóba húzott, kerékbe tört, lovakkal négyfelé szakított, izzó vastrónon elégetett harcosok köztéri szobrai. Nadrágszíjjal kékre vert, pecsétgyűrűvel feketére pofozott, cigarettacsikkel vörösre égetett asszonyok lágyan összeomló papírpagodái. Kaleidoszkóp szivárványos üveghegyei egy falusi búcsú izgatott forgatagában. Ki vagy, kín? Kínosan viselkedtél, drágám. Sorsukra hagyott vének imája a Fudzsiszan jeges ormain. Szakadékba vetett torzszülöttek vinnyogása a spártai polisz regulájában. Lemetszett jobb mellek suttogása a nyilazó amazonok rendjében. Anyám leoperált bal keble a szabadkai kórház onkológiai műtőjében. Hegyek koszorúja, koszorúk hegye.

* Idézet Petar Petrović Njegoš: Hegyek koszorúja (Gorski vijenac, 1834) című drámai költeményéből. Magyarul: „Átmentem a szita fokán és rácsán, ezt a förtelmes életet kipróbáltam”

Dante művében a Pokol első körében a keresztség nélkül meghaltak szenvednek. Büntetésük nem jár testi kínnal, csak bánattal. Miután nem helyes módon imádták az Istent, részük az örök és hiábavaló vágyakozás a Teremtő látására.