Tóthnéék

Semjén Zsolt nem szorul rá, hogy kamu-gólyairtásokkal rongálják a renoméját. Ott van neki a saját életműve a schmittelt szakdolgozattal, az összes létező írott szabályt megszegve megkapott vallástudományi PhD-vel, a politikus ellen Svédországban lopás gyanújával indult nyomozással (miután lemészárolt egy háziasított rénszarvast), meg az egész korrupciószagú helikopteres vadászgatással, amelyet egy uniós támogatásokon kövérre hizlalt NER-társ finanszírozott. Mindemellett mégis az történt, hogy megosztottak róla egy montázst, amely akár úgy is értelmezhető, hogy Semjén doktor – amikor éppen nem azzal foglalkozik, hogy a járvány közepén 64 milliárdos vadászati kiállítást szervezzen – gólyákat lő halomra. A kormányhű sajtó pedig haladéktalanul nekiállt igazságot szolgáltatni (bármit jelentsen is ez arrafelé): kiválasztottak valakit az említett felvételt a Facebookon megosztó sokaságból, és odadobták koncnak az amúgy is fölhergelt állapotban tartott trollhadseregük elé.

Az illetőre – nevezzük az egyszerűség kedvéért Tóthnénak – azóta gyalázkodások és fenyegetések özöne zúdul, ami részint kevéssé szórakoztató, részint nem is veszélytelen. (A 2009-es cigánygyilkosságok bírósági jegyzőkönyvei szerint emberhalál is lett már ilyesmiből.) Aki netán úgy gondolja, hogy ez a verbális lincselés része a demokratikus közéletnek, azt szeretnénk emlékeztetni rá: a miniszterelnök házánál például azért nem lehet tüntetni – általában lehet, csak konkrétan akkor nem, amikor valaki szeretne –, mert ellenkező esetben sérülne Orbán Viktornak a magánélethez való joga.

Márpedig a magánélethez való jog olyasmi, amiből a kormányfőnek sem jár több, mint az egyszerű polgárnak. Érdemes lenne ezt végiggondolni, mielőtt beköszönt a kampány, és igazán felhorgadnak az emberekben meg az őket orientáló sajtómunkásokban az indulatok.