Átlagemberek

Egy szűkebb, magyar viszonylatban - mondhatni - privilegizált helyzetben lévő csoport keresete alapján számol átlagbért a KSH. Azon 2,7 millió ember bére alapján, akik napi 8 óra munka után, egy nagyobb cég alkalmazottjaként kapják fizetésüket. Nem pedig álrészmunkaidősként zsebbe, vagy kényszerszülte egyéni vállalkozóként, és pláne nem idénymunkásként. Az utóbbi majdnem 2 millió embert csak akkor tartja fontosnak a statisztika, ha azt kell vizsgálni, hányan dolgoznak. Mert az jó dolog, ha sokan dolgoznak, a kormány is büszkélkedhet vele – nem is szalaszt el egyetlen alkalmat sem.

Ha viszont azt kellene kimondani feketén-fehéren, hogy a 4,5 millió foglalkoztatott miből él, akkor már hárítanak, adóbevallási hibákra hivatkozva. Ami, ismerve a magyar adózási hajlandóságot, nem is éppen elvetendő érv. Az sem könnyíti meg a statisztikusok dolgát, hogy egy kis cég teljes munkaidős alkalmazottja könnyen részmunkaidősként vagy katás vállalkozóként ébredhet, ha adózási szempontból úgy kedvezőbb a főnöknek - eltüntetve ezzel nemcsak az adóhatóság, hanem a statisztikusok szeme elől is a fizetés egy részét.

A KSH most mégis megpróbálkozott néhány, eddig lehetetlennek mondott számítással: közölt mediánbért, átlagbéradatait kiegészítette a kis cégek alkalmazottainak keresetével is. Ezek jóval szerényebb bérviszonyokról tanúskodnak, mint a már bruttó 400 ezer forint fölött járó hivatalos átlagkereset. Kiderül belőlük, hogy a dolgozók fele majdnem 100 ezer forinttal kevesebbet kap, a kisebb cégeknél pedig még alacsonyabbak a fizetések. De ezek az információk továbbra is csak kiegészítő adatként szolgálnak. A KSH szerint közzétételük célja, hogy „a felhasználók megismerhessék a kibővített vonatkozási körre vonatkozó adatokat is”.

Nos, biztosan nem a képviselők azok a felhasználók, akiket érdekelnek ezek a kibővített adatok. Nem számít, hogy ők mit kapnak zsebbe: alapfizetésként továbbra is a több mint bruttó 403 ezer forintos "hivatalos" átlagbér háromszorosa jár nekik.