A Neue Zürcher Zeitung egy héttel ezelőtti vasárnapi kiadása a következő címmel jelent meg: „Úton afelé, hogy normális politikussá váljon”. A cikk Marine Le Penről szól, aki a közvélemény-kutatásokban egyre közelebb kerül Emmanuel Macronhoz annak köszönhetően, hogy mind centristább politikát folytat. A felmérések valóban aggasztóak a köztársasági elnök szempontjából. Áprilisban az Ipsos és a Redfield Wilton Strategies azt állapította meg, hogy az elnökválasztás jövő tavasszal esedékes első fordulójában nagyjából ugyanannyi voksot szerezhet a két politikus, az Elabe ügynökség ráadásul Marine Le Pent látja az élen. A Harris Interactive ügynökségnél ugyan Macron vezet, de mindössze egy százalékkal. A hivatalban lévő köztársasági elnök számára azonban némi szépségflastrom lehet, hogy mindegyik iroda úgy látja, ő a második forduló favoritja, de előnye lassacskán apad.
Marine Le Pen azonban minden törekvése ellenére sem lett normális politikus. Hamar leleplezte magát egyetlen gesztusával, s adta bizonyságát annak, hogy a centrumhoz való közeledés csak politikai trükk részéről. Azzal ugyanis, hogy ha óvatosan is, de a puccsista tisztek mellé állt, elvesztette hitelét, legalábbis azok körében, akik elhitték, hogy a francia politikában is lehet valaki Salulusból Paulus.
A francia kormány eleinte nem is nagyon tudott mit kezdeni a 20 volt tábornok által aláírt kiáltvánnyal. Kezdetben azt kommunikálták, hogy „nyolcvanévesek partizánakciójáról” van szó, amint ezt Francoise Parly védelmi miniszter írta a Twitteren. Miután azonban az országban óriási politikai visszhangja lett az ügynek, hétvégén bejelentették, eljárás indul a volt tisztek, valamint a kiáltványt aláíró még aktív katonák ellen, akiket elbocsátanak a hadseregtől. A nyugalmazott katonákat a tartalékosok listájáról is törlik.
Mi áll az egész ügy hátterében? A tisztek valóban annyira félnek az iszlámveszélytől, hogy egy demokratikus államban példátlan módon katonai puccstól sem riadnának vissza? Bármi legyen is az igazság, már most egyértelmű, hogy az elnökválasztásig hátralévő egy évben rendkívül mocskos kampányra számíthatnak a franciák, mert a dokumentummal valójában a szélsőjobb üzent, eldördült a startpisztoly.
Már az is sokatmondó, hogy a kiáltvány a jobboldali populista Valeurs Actuelles magazinban jelent meg. A dokumentum hangvétele is sajátságos. „Nagyon komoly időket élünk, Franciaország veszélyben van” – figyelmeztettek. Mint írták, a bevándorlók tiszteletlenek „hazánk, annak hagyományai és kultúrája” iránt, tagadják a múltat és a történelmet. Mint írták, az „iszlamizmus és a külvárosokból érkező hordák az ország pusztulását idézik elő”.
Törvénytelenség uralkodik a külvárosokban és az erőszak csak napról napra nő – állapították meg. A drámai felhívás legijesztőbb megállapítása az volt, hogy ha a kormány nem lép, akkor „robbanás” következhet be és „aktív társaink intervenciójára lehet számítani”, hogy megvédjék a francia civilizációt és a nemzetet. Az egész kiáltvány a nyugalmazott tábornokoktól, köztük attól a Christian Piquemaltól indult ki, akit 2016-ban jobboldali radikalizmusa miatt bocsátottak el a hadseregtől. Az aláírók közé tartozik Francois Gaubert, Le Pen pártja a Nemzeti Gyűlés (RN) aktív politikusa is, aki a 2019-es önkormányzati választáson is indult a szélsőséges politikai erő színeiben.
Maga Marine Le Pen e szavakkal vállalt szolidaritást a puccsista tisztekkel: „minden francia hazafi kötelessége, hogy fellépjen az ország megmentése érdekében” – írta. Hozzátette azonban, hogy „természetesen ennek egy békés harcnak kell lennie”.
A kormány részéről némi töprengés után Gérard Darmanin belügyminiszter reagált, aki emlékeztetett arra, hogy Marine Le Pen édesapja, Jean-Marie Le Pen a Nemzeti Front szélsőjobboldali párt elődjét a hatvanas években olyan tisztek révén hozta létre, akik Charles De Gaulle tábornok Algéria-politikája ellen lázadoztak. Aligha véletlen, hogy a mostani felhívás éppen az ötvenes évek végén meghiúsult puccskísérlet hatvanadik évfordulóján született. Mint Darmanin költőien fogalmazott, Marine Le Pen is osztja apja csodálatát a „menetelő csizmák hangja iránt”.
A felmérésekből eddig is tudni lehetett, hogy Marine Le Pennek több támogatója van a fegyveres erőknél, mint Macronnak. Mint Bruno Cautres, a Science Po politológusa a Deutschlandfunknak elmondta, a hadseregben félelem uralkodik amiatt, hogy az ország térdre kényszerül egy kívülről érkező fenyegetés következtében. A puccsra azonban nincs esély, mivel az országban elég erős a demokratikus intézményrendszer. Ugyanakkor a felhívás fogadtatása rámutat arra, hogy az emberek nem elégedettek Macronnak a belbiztonság javításáért tett intézkedéseivel. Hiába ítélte el az iszlám szeparatizmust tavaly ősszel azután, hogy egy csecsen terrorista lefejezte Samuel Paty egy történelemtanárt, Samuel Patyt, s hiába lépett fel az elnök a szélsőséges iszlamistákkal szemben, az iszlám szélsőségesek okozta veszély nem múlt el, amit az a nemrégiben elkövetett merénylet is mutat, amelyben egy tunéziai dzsihadista ölt meg egy rendőrnőt. A kormány ugyan ezután új terrorelhárítási törvényt mutatott be, de az LCI hírtelevízió felmérése szerint a franciák ennél többet várnának az elnöktől: a megkérdezettek 58 százaléka fogalmazott úgy, hogy rokonszenvez a tisztek kiáltványával. A Nemzeti Gyűlés szavazóinak körében ennél is jóval magasabb, 86 százalékos ez az arány.
Frank Baasner, a Német-Francia Intézet politológusa szerint a felhívás jelzés arra, hogy „választási kampányban vagyunk”. A szakértő inkább azt találta meglepőnek, hogy a hadseregtől ilyen sokan írták alá a felívást. Az azonban nem véletlen, hogy Marine Le Pen is ennyire aktivizálta magát ez ügyben, hiszen a kiáltvány Macron ellen irányul. A francia hadseregben még sokakban él az erős Franciaország iránt érzett nosztalgia.
Macron uralni akarja a jobboldalt, komoly gesztusokat tesz a Republikánus pártnak, ezzel azonban elidegenítheti a baloldalt. Ez a politika azért veszélyes, hiszen a baloldali szavazók egy része az elnökválasztás második körében nem szavaz majd Macronra, mivel úgy érezhetik, ő sem sokkal jobb Marine Le Pennél.
