Kína külpolitikája egyre agresszívabb, a belpolitikája pedig egyre inkább elnyomó – mondta Antony Blinken. A CBS televíziónak nyilatkozó amerikai külügyminiszter szerint ugyanakkor Washington nem akarja fékezni Kína fejlődését, de nem is engedi meg, hogy Peking felborítsa a kialakult nemzetközi rendet, a katonai konfliktus pedig homlokegyenest ellenkezik mindkét ország érdekeivel. Blinken nem nevezte ellenségnek Kínát és kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne törődjön a kapcsolatok versengő vagy éppen az együttműködést lehetővé tevő aspektusaival. A londoni G7-es találkozó elé időzített nyilatkozatban Blinken arra utalt, hogy a szerinte tisztességtelen külgazdasági gyakorlatot folytató Kínával szemben Washington fel akarja sorakoztatni szövetségeseit.
Korábban amerikai politikusok és katonai vezetők egyaránt annak az aggodalmuknak adtak hangot, hogy Kína a következő évek során esetleg megpróbálhatja erővel térdre kényszeríteni a demokratikus berendezkedésű Tajvant. Az utóbbi hetekben szakértők még egy tényezőt kezdtek emlegetni: a mikroprocesszor-hiányt. Tajvan a világ vezető félvezető gyártója, egymaga a globális termelés több mint felét adja, és a mai napig hozzáfér azokhoz a technológiákhoz, amelyeket az USA nem enged Kínába exportálni. Ezek a tényezők még jobban felértékelik Peking szemében a kínai partoktól mindössze 161 kilométerre lévő, 24 millió lakosú szigetet, amelynek katonai védelme még az Egyesült Államoknak is komoly gondot okozna.
A helyzet olyannyira veszélyessé vált, hogy az ügyben a 97 éves Henry Kissinger is megszólalt. Richard Nixon elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadója és külügyminisztere a 70-es években világtörténelmet írt az amerikai-kínai kapcsolatok rendezésével. A konzervatív McCain Intézet múlt heti, Sedona Forum nevű konferenciáján Kissinger a liberális Joe Liebermann korábbi szenátorral folytatott beszélgetésében azt mondta, hogy a két mai szuperhatalom, az Egyesült Államok és Kína gazdasági, katonai, illetve technológiai ereje nagyobb kockázatot hordoz, mint annak idején a Szovjetunióval folytatott hidegháború. A Kínával fennálló feszültség Amerika és a világ legnagyobb jelenlegi problémája, amelyet meg kell oldani, mielőtt még újabb világméretű hidegháború alakulna ki. A világ egykori leghíresebb diplomatája és külpolitikai elemzője szerint az atomfegyverek ma a mesterséges intelligenciával párosulva a korábbinál többszörösen nagyobb kockázatot jelentenek, márpedig ezeken a területeken az Egyesült Államok és Kína vezet. - Az emberiség történelmében először állt elő az a helyzet, hogy az emberi faj véges idő alatt kiirthatja saját magát – fogalmazott. Szerinte növeli a veszélyt, hogy a mesterséges intelligencia fejlődésével egyre inkább (számító)gépek hozhatnak döntést az emberiség sorsáról.
A múlttal összehasonlítva Kissinger azért is nagyobbnak látja a bajt, mert az egykori Szovjetunió, bár megvolt a katonai ereje, nem rendelkezett igaz gazdasági potenciállal, nem volt képes olyan technológiai fejlesztésekre, mint Kína, ezért a Szovjetunió „egy dimenziós” hatalom maradt. A mai vezetőknek Kissinger azt a tanácsot adta, hogy alkalmazzanak kettős megközelítést: határozottan követeljék meg Pekingtől az amerikai alapelvek iránti tiszteletet, ugyanakkor őrizzék meg a párbeszéd lehetőségét, igyekezzenek megtalálni a az együttműködés területeit.
