A vasmű nem Mészárosé

Míg Orbán Viktor a Mátrai Erőmű megvásárlását az ottani munkahelyek megmentésével indokolta, a csődközeli Dunaferrnél ez már nem szempont.

Az Orbán-kormány által alkalmazott szembeötlő kettős mércére világított rá Tóth Bertalan MSZP-elnök minapi parlamenti kérdésében. Miközben a Dunaferr mostani, sanyarú helyzete igencsak hasonlít ahhoz a leíráshoz, amivel Orbán Viktor a Mátrai Erőmű állami megvásárlását védte, a kormány a vasmű megvételére nem hajlik. Igaz, míg az áramtermelő ürügyén a kormányfő felcsúti barátja, Mészáros Lőrinc érdekeltségeit tömték ki - értékelések szerint igencsak bőkezűen - közpénzzel, addig a Dunaferr ciprusi offshore tulajdonosa mögött egymással veszekedő, orosz és ukrán, állami, illetve oligarcha-kötődésű felek állnak.

Az ISD Dunaferr évi 1,7 millió tonnás termelésével Magyarország meghatározó acélgyártója, amely 2018-ban 368 milliárd forint nettó árbevétel mellett 10,6 milliárd forint korrigált adózott eredményt ért el - hívja fel a figyelmet az illetékes Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli, illetve Palkovics László innovációs és technológiai miniszterhez intézett megkeresésében az MSZP elnöke. A vasműnél és a kiszervezett cégeknél hatezren dolgoznak, de a gyár lététől a beszállítókat is ideszámítva legalább 15 ezer munkahely, 20-30 környékbeli település sorsa függ. Hírek szerint a "tulajdonosok" kibékíthetetlennek tetsző vitája árnyékában a gyár - az élénk világpiaci kereslet ellenére - hónapok óta szinte áll. Az ellenzéki politikus emlékeztetett, hogy a vezetőség tavalyi döntései a helyi szakszervezetek mélyreható tiltakozását váltották ki. Tóth Bertalan szerint már csak azért is kizárt, hogy a kormány ezekről ne tudna, mert az állam is birtokol egy kis részt a cégben.

Mindezek tükrében emlékeztet arra, hogy miután a Mátrai Erőmű tulajdonosai 11 milliárdos osztalékot kivontak az akkor már veszteséges áramtermelőből és Mészáros Lőrinc "meg akart szabadulni" tőle, a kormányzat "pillanatok alatt" megvásárolta azt. Ráadásul a tényleges vételt lebonyolító MVM előterjesztése szerint a 17,44 milliárdos vételáron felül csak a működés fenntartása és a bérfizetés további közel 60 milliárdot követelt az állami cégtől.

Az MSZP-elnök azt tudakolja, milyen érdemi különbséget lát a kormány a Mátrai Erőmű és a Dunaferr között, mi az oka annak, hogy míg a kabinet előbbi megmentésére több tízmilliárdot nyújtott, addig a Dunaferr esetében tétlenül nézik, hogy több tízezren küzdenek a létbizonytalansággal, miért nem lépnek közbe a hatóságok, miért nem védik meg a szakszervezeteket, illetve a kormány esetleg így kívánja-e "megleckéztetni" az elmúlt három választás során többségben az ellenzékre szavazó dunaújvárosiakat.

Válaszában Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium parlamenti és stratégiai államtitkára szokás szerint a téma érdemi tárgyalása helyett az ellenzéket bírálta. Szerinte a mostani helyzetért a baloldal a felelős, mert a Dunaferrt a Medgyessy- és Gyurcsány-kabinetek idején adták el 400 millióért. Ennek kapcsán azt is Tóth Bertalan szemére veti, hogy "Gyurcsány Ferencet akarja most a hatalomba visszasegíteni". A Dunaferr súlyos helyzete a kormánypolitikus szerint ma már "egy átláthatatlan tulajdonú magánvállalat belső problémája", amibe a magyar államnak "nincs joga és lehetősége beavatkozni".

Emlékezetes: Orbán Viktor eddigi utolsó, többé-kevésbé hagyományos, tavaly januári sajtótájékoztatóján a Mátrai-vételt azzal indokolta, hogy Mészáros Lőrincék be akarták zárni a gyárat. A veszteséges, leszerelés-érett szénblokkokkal üzemelő áramtermelő megmentését és átalakítását a miniszterelnök főképp a munkahelyek megőrzésével indokolta (pedig a tervezett egységek a mostani létszám töredékét igénylik). Átláthatósági szempontból a Mészároshoz köthető, holdingcégektől kezdve tőkealapon át nyílt rt.-ig számos cégtípus alkotta tulajdonosi szerkezetet is némi kuszaság jellemezte. Úgyszintén megjegyzendő, hogy az Orbán-kormány nyolc éve még meg akarta vásárolni a Dunaferrt.