Felszívódó implantátumokkal gyógyítják a gyerekek törött csontjait

Az új technológiával - a fémmel való rögzítéssel szemben - nincs szükség második műtétre, kisebb a fertőzés kockázata és rövidebb ideig tart a gyógyulás. Európában Magyarországon végezték a legtöbb beavatkozást az eljárással.

Fele annyi műtéti megpróbáltatás árán lehet helyrehozni a gyerekek törött csontjait egy új műtéti technológiával. A fémcsavarokat, csontcsavarokat, drótokat felszívódó implantátummal helyettesítik. Miután a csont összeforr, az úgynevezett polylaktát-glikolat co-polimer anyagú rögzítő egyszerűen lebomlik és kiürül szervezetből. Jelenleg Európában Magyarországon végezték a legtöbb műtétet felszívódó implantátummal gyermeksérülteken.

Tavaly nyáron egy hétéves kislány mindkét alkarját eltörte, amikor leesett egy mászókáról. A törések önmagukban még talán nem lettek volna súlyosak, viszont a törés jellege miatt mindkét kart a könyököt is befedő hosszú gipsszel kellett volna rögzíteni. Ez teljesen kiszolgáltatottá tette volna a gyereket hosszú hetekre.

- Ez akkor sem egyszerű egy gyereknek, ha a könnyített azaz műanyag gipszet visel - mondja Varga Marcell gyermek ortopéd-traumatológus szakorvos. - Az ő esetében mindkét alkar csontjait felszívódó implantátummal rögzítettük. Az új technológiával a kislánynak csak egy hétig kellett egy rövid gipszsínt viselnie, amit nagyon hamar le lehetett cserélni egy levehető tépőzáras kar védőre. Azzal szinte ugyanúgy tudta használni a karjait, mint balesete előtt. Természetesen egy hónapig kerülnie kellett a nehezebb fizikai terhelést. De azonkívül, hogy kényelmesebben tölthette a szünidőt, sokkal hamarabb nyerte vissza a keze a mozgékonyságát annál, mintha egész nyáron mindkét karján gipszet kellett volna viselni.

A legfontosabb nyerseség mégis az, hogy a kislány megúszott egy második műtétet.

– Ha ugyanis titánnal vagy egyéb fémmel rögzítettük volna a karját - magyarázza Kassai Tamás, a baleseti intézet gyermek-traumatológiai osztályának vezetője, akkor azt később egy újabb műtéttel el kellett volna távolítani. A hagyományos fémrögzítők még ha nem is okoznak semmilyen panaszt, hosszú távon nagyon erősen beépülnek a csontba, így ha például később ugyanazon a területen újabb sérülés keletkezik, megnehezítik a kezelést és számos szövődményt is okozhatnak.

Példaként annak a sportoló fiúnak az esetét idézi Varga Marcell, akinek a karja a korábbi titán implantátumokkal együtt tört. Az ő esetében teljesen egyedi megoldást alkalmaztak, a korábbi fémet is felszívódó implantátumokra cserélték.

Átlagos esetekben a fémek kivétele ugyan egyszerűbb mint a behelyezésük, de az is altatással, kórházi kezeléssel és jelentős egészségügyi többlet kiadással jár, nem is beszélve a műtéti szövődmények rizikójáról. A gyerekek sérüléseinek ellátásánál a felszívódó, illetve a fémötvözet implantátumot úgynevezett minimálisan invazív technikával – a bőrön néhány milliméteres metszéssel - vezetik a sérült csontba. Ha fémmel rögzítik a törést, annak eltávolításakor ezeket a sebhelyeket újra fel kell vágni, sőt néha nagyobb metszésre is van szükség, mint az implantátum behelyezéséhez.

Noha ezt az eljárással már tíz éve használják Magyarországon ezek az operációk még csak a technológia klinikai próbáinak számítanak.

Az óvatosságot Józsa Gergő, Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ gyermeksebész adjunktusa azzal indokolja, hogy ezzel a technológiával nem nagyon szabad hibázni. Ha a fémimplantátum, vagy egy csavar rossz helyre kerül, az baj, de akár napok múlva is lehet újraoperálni, korrigálni a hibát. A felszívódó implantátumoknál ez az időablak legfeljebb néhány óra. „Amikor ezzel az anyaggal dolgozom a műtőben, mindig megemelkedik a szívfrekvenciám. Éppen azért, mert tudom, hogy nem szabad hibáznom. A csavarnak, a hosszú rögzítő szálaknak elsőre kell a jó helyre kerülni.” Mint mondja: ő egyszer járt úgy, hogy a felszívódó csavar pozíciója nem volt megfelelő, de még épp időben vette észre, ki lehetett venni és korrigálni.

Tavaly szeptemberben egy nyolcéves kisfiúnak eltört a karja. Az ő esete azért is rendkívülinek számított, mert súlyos fejlődési rendellenességekkel született, emellett számos egyéb betegsége is volt, melyek miatt már több nagyobb műtéten is átesett. A jobb felső karja egy születési rendellenesség miatt teljesen használhatatlan volt. Az ép bal karja egy korábbi törés után deformáltan gyógyult, azaz az egyetlen ép végtagjának is erősen szűkült a mozgástartománya és most ez tört el újra. Amikor megvizsgálták, kiderült az is, hogy rendkívül súlyos véralvadási problémái is vannak, így számára minden műtét igen nagy kockázatot jelent. A megoldást nála is a néhány mm-es metszéseken át bevezetett felszívódó implantátum lett. Ez nemcsak biztonságosan rögzítette a törést, hanem a korábbi deformált helyzetet is korrigálta, így megszűnt a mozgásbeszűkülés is.

Bár a gyermekkori törések körülbelül 30-40 százaléka kezelhető lenne ilyen implantátumokkal, a világon még sehol sem vált rutinná az eszköz használata. Arra a kérdésre, hogy mi tart ennyi ideig, ha valóban gyermekbarátibb az ellátás, Kassai Tamás azt válaszolta: sok tapasztalatot kell gyűjteni magáról az anyagról, hogy a használata a műtőben természetessé váljon. Például a fémekről tudjuk, hogy azok körül van egy biofilm, ami táptalaja lehet a műtéti fertőzéseknek. Azt viszont nem tudjuk, hogy a felszívódó körül is kialakul-e valami hasonló. Egyelőre az a tapasztalat, hogy a felszívódóval kevesebb a fertőzés.

Az elején az sem volt egyszerű megoldani, hogy a hagyományos röntgen felvételeken látszódjon ez az anyag. Ezt jeleztük a gyártónak, aki ezen úgy próbált segíteni, hogy a hosszú tűző szálak végébe tett egy olyan jelet, amit már megmutat a röntgen is. Egy másik hátráltató ok, a pénz. Míg egy hagyományos csavar legfeljebb öt-tízezer forint, a felszívódó 70-200 ezer. Az pedig, hogy ezzel elmarad egy másik műtét, a finanszírozás szempontjából nem érték, mert azzal bevételtől is elesik az intézmény.

Az Országos Baleseti Intézetében és a PTE Klinikai központjában azért tudnak dolgozni a felszívódó implantátummal, mert az elején lelkes orvosok alapítványi és egyéb támogatásokból megszerezték rá a forrást, és a menedzsment megértette és értékelte az eljárás pozitívumait. És akár az eladósodás árán is megvásárolják, ha szükséges. Kassai Tamás arra, hogy milyen lassan terjedhet egy új eljárás akár még országon belül is, egy húsz évvel ezelőtti történetet idéz. Akkoriban egy plasztikai sebész került a gyermektraumatológiára, ő egy kongresszus után hozott magával egy folyadékot, amit csak odacseppentett a kisebb sérülések után a bőrre, összeillesztette a sebszéleket és rendben volt, nem kellett varrnia. A bőr pedig szinte heg nélkül gyógyult, mostanra jutott el ez oda, hogy Magyarországon bármelyik gyerek, bárhol az országban kaphat sebragasztót.

A felszívódó implantátumokkal az elmúlt tíz év alatt addig jutottunk - von mérleget Kassai Tamás, hogy ki lehet mondani: nem rosszabb, mint a fém. Lehet publikálni rangos folyóiratokban az első eredményeket. Most jön az a rész, amikor el kell terjednie a hazai műtőkben, s az orvosok közül mind többen megtanulják használni ezt az újdonságot.