Thomas Bernhard nyomán
ne kövess engem
ne kövess engem borzongva a szélben
szederbokrok között betegen részegen
üres házakba megyek én
kiolvasni a múltat jövendőt
csillagom a ház mögött áll
és reszket az estben
éber akarok lenni most
amikor a madarak szétrebbennek
a halottról s a halottsiratóról
semmit sem tudok
ne kövess engem a temetőbe
hideg falakból ezredévek
halottai rajzanak elő
házam a csillag előtt áll
aludni akarok most
amikor leszáll a fekete madár
és tartsd a pofád
sötét lépcsőkön ne kövess engem
ódon dalokban és megtört szemekben
havat kavar fel az északi szél
maradj józan és tartsd a pofád
sötét lépcsőkön ne kövess engem
a tehenek évszázadába
az unalom emlékműve előtt
feketén állnak sorba a napok
a poros krónikák szomorúságát
a könyvtárlépcsőkön ne kövesd
ódon havat kavar fel az északi szél
maradj csak a megtört dalokban
megtört szemekbe ne kövess engem
pár tyúk kapar kakas riad
s egy óriás madár meredő lába
seggbe rúg ha nem tartod a pofád
hiányod máris pótolható
a rabruhában megdöglik a lélek
egy mondat amit egyszer hallottál csak
vagy ültél a priccsen
és olvastad egy könyvben
de most ágyadnál senki sem áll
a hold nyugtalanul függ a mennyezeten
és te már nem kelsz föl többé
nem keresed már a szavakat
variációk
csillagom rabruhában
reszket az estben
a teheneket a könyvtárlépcsőkön
ne kövesd de meg se kövezd
rabruhám csillog az estben
a reszketés követ
a könyvtárlépcsőket
meg ne kövezzétek tehenek
rabruhában reszket az est
a tehenek a csillagok
a könyvtárlépcsőkön
a kövezetet kövesd de meg ne kövezz
