A változásra fel lehet készülni – fogalmazott az mta.hu számára készített ismeretterjesztő írásában Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, a Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos főmunkatársa. Cikkét, amelyben a maga és kollégái által összegyűjtött tapasztalatokat elemzi, illetve olyan hatásokat mutat be, amelyek hosszabb távon is jelentősen megváltoztatják a világunkat, két részben közölték.
A szakpszichológus szerint a koronavírus-járvány következtében „a sokszínű világ elszürkült, a lehetőségek beszűkültek”. Megnőtt a pedagógusok és a gyerekkel foglalkozó szakemberek szerepe, sokan most szembesültek azzal, mit jelent a munkájuk. Mint minden rendkívüli helyzetben a meglévő különbségek megnövekedtek. A pedagógusi tevékenység is polarizálódott, a kényszerű helyzetet egy részük kihívásként élte meg, mások nyűgnek tartották az új módszerekkel való munkát. Elsősorban azért, mert magukra maradtak. Jó hatásként értékelhető viszont, hogy új tanulási tevékenységek kerültek előtérbe – tette hozzá a szakember.
Mint írta, a pszichológiai következményeit legalább öt, egymástól némileg független csoportba lehet sorolni. A kétrészes cikkben ezeket részletezte.
Járvány keltette szorongás
A felnőttekben is rendkívüli félelmeket, a megfoghatatlanság, a tehetetlenség miatt erős szorongást kelt, hogy a betegség és a halál a korábbiakhoz képest sokkal közelebb került a mindennapi élethez. A gyerekek esetében ez jóval nagyobb lehet, még a felnőtteknél is kiszolgáltatottabbaknak érzik magukat. Mivel a felnőttek lelkiállapota meghatározza a gyerekekét, a szorongás a gyerekekben sokszorosan jelenik meg – írta a szakpszichológus.
A koronavírus-járvány több szinten is létbizonytalanságot okoz, így könnyen vezet lelki zavarokhoz. A betegségen túl a munka elvesztése, a család összezártsága és még számos tényező nehezíti a megküzdést. Az utóbbi időszakban gyakoribbá is vált az úgynevezett poszttraumás stressz-szindróma, az olyan szorongásos zavar, amely leginkább erős, tartós stressz hatására alakul ki, amit hosszan tartó lelki szenvedés, az egyén saját vagy szerettei, akár a közeli környezetben élők súlyos, krónikus betegsége, halála idézhet elő.
Gyarmathy Éva hangsúlyozta, a létbizonytalanság miatti szorongás kialakulását és csökkentését nagyban segítik a hiteles információk, mert az egyén így némi kontrollt érezhet a helyzete fölött. A hírek torzítása ártalmas, mert az információk egyoldalúsága a valós megküzdést gyengíti. Zavaró az egymásnak ellentmondó hírek sokasága is. A szakember tanácsa szerint a gyerekekkel az életkoruknak megfelelően kell az információkat megosztani. Nem segít sem az ijesztgetés, sem a mindenáron való megnyugtatás – tette hozzá.
A szorongást kezelhetőbbé teszi az aktív megküzdés, ezért a gyerekeknek a járvány terjedésével kapcsolatos információk mellett azt is biztosítani kell, hogy aktívan részt vehessenek a megelőzésben. Ha a felnőttek példát mutatnak a járványügyi szabályok fegyelmezett betartásával, akkor a gyerekek érezhetik: nem teljesen kiszolgáltatottak, és tudnak tenni az egészségük érdekében. A szorongást csökkenti, ha vannak biztos támpontok. Ez a gyerekeket körülvevő felnőttek szeretete, odafigyelése és gondoskodása, de a körülményekhez képest rendezett élet is csökkenti a bizonytalanságot.
A karanténhelyzet által okozott lelki hatások
Már maga a karanténhelyzet is rengeteg szorongást okoz, mert a bevált rutintól foszt meg. Segít a rendszeresség kialakítása. A bezártság okozta többletfeszültség, stressz esetén a szervezetben vészreakciók indulnak meg, megjelenik a „menekülj vagy támadj” üzenet. Ha egyik sem történik meg, tovább nő a belső feszültség. Ez mozgással levezethető. Egész kicsi lakásban is lehet a gyerekeknek mozgásos-játékos gyakorlatokat adni – hívta fel a figyelmet a szakember.
Az összezártságban sokkal nehezebb egymást elviselni, amit az is mutat, hogy jelentősen megnövekedett a családon belüli erőszak. Ennek elkerülése a nagyon tiszta szabályok, megegyezések, szerződések kialakításával lehetséges. Akár hosszabb távon is hasznos módszer, ha a családtagok megbeszélik, kinek mi fontos, mit szeretne mindenképpen biztosítani magának, mi az, ami jó lenne, mi az, amiről le tud mondani. Ezek összeegyeztetése lehet az együttélés alapja – hangsúlyozta Gyarmathy Éva.
A külső személyes kapcsolatok hiánya is mindenki számára megterhelő, de legjobban a tizenéves és fiatal felnőtt korosztályoknak. A 14–18 évesek az identitásfejlődésük legfőbb szakaszában nem kapják meg társaiktól a személyes impulzusokat, illetve csak nagyon torzan, digitális eszközök beiktatásával. A szakember szerint már most szükség van a COVID-generációs serdülők pszichológiai megsegítésére. Ha ugyanis nem tudnak keresztülmenni a szükséges fejlődési időszakon, az elhúzódó folyamat több pszichiátriai zavart is okozhat. Bár segíteni digitális eszközök segítségével is lehet, de a leghatékonyabbak a moderált önsegítő és tematikus csoportok.
A családban tekintettel kell lenni arra, hogy a serdülőnek, amikor éppen el kellene szakadnia a szüleitől, összezáródnak, és nem mehet oda, ahova pedig tartozni akarna. Emiatt jelentősen nagyobb lehet a deviáns kilengés a tizenéveseknél. Segítség számukra, ha a szülők mindig elérhetők, de soha nem akaszkodnak a kamasz gyermekre – írta a szakember.
A huszonévesek is különösen veszélyeztetettek. Nekik az intim kapcsolatok elmélyítése lenne a „feladatuk”, ami egymástól elzárva nagyon nehéz. Ráadásul rájuk a munkavállalás és általában az életkezdet terhe is nehezedik, amihez fontos lenne személyes tapasztalatokat gyűjteniük – hangsúlyozta Gyarmathy Éva.
A tíz éven aluliak is megszenvedik a társak hiányát, de közel sem olyan kritikus a helyzetük, mint a nagyobbaknak. A kisgyerekek nagyon jól tudnak alkalmazkodni, leveszik a környezetükről a viselkedésmintákat, az agyuk igyekszik a külső ingerekhez igazodni. Mindent természetesnek tartanak, gyorsan hozzászoknak a szükséges viselkedésformákhoz, helyzetekhez. Számukra a nagy veszteség a képességek fejlődésében mutatkozik, ami főleg a tanulásban jelenik meg. A távoktatás a kisgyerekek esetében alig használható – jegyezte meg a klinikai és neveléslélektani szakpszichológus.
A távoktatásra való átállás okozta hatások
„A hirtelen a digitális térbe kényszerült tanulás precízen megmutatta, mi a baj azzal, hogy a 19. században megalapozott és a 20. században kiteljesedett tömegoktatás még mindig nem adott helyet a 21. századi, személyre szabott és a technikai eszközök adta lehetőségeket kiaknázó tanulási környezetnek. Miközben a világ kifordult a sarkaiból, az oktatásban részt vevők továbbra is ugyanazokat a szerepeket játsszák, amiket évszázadokkal korábban kiosztottak: a pedagógus adja a tudást, minősít, számonkér, a diák igyekszik megfelelni az elvárásoknak, miközben amennyire lehet, próbál menekülni a helyzetből. A 2020 tavaszán az oktatási rendszerre hirtelen ráomló 21. század szinte karikatúrát csinált mindebből. Ami személyes jelenléttel is nehezen volt már fenntartható, az a távoktatásban nevetségessé vált. Gyönyörűen feltárult az egész minősítési rendszer fonáksága és tarthatatlansága” – fogalmazott a szakember.
A digitális oktatás kényszere ugyanakkor lendületet adott a tanulási környezetnek. Előtérbe került az önálló és társas tanulás, a pedagógus-diák kapcsolat a partneri viszony irányába tolódott el.
„Ha eddig igazságtalan és egyenlőtlen volt a tudásért, fejlődésért folytatott verseny, akkor ez most hatványozódott. Az egyik legsúlyosabb probléma, amivel szembe kell nézni, az a hátrányos helyzetű rétegek rettenetes lemaradása” – írta a szakember.
Gyarmathy Éva szerint, ahogy azt korábban a Népszavának adott interjújában is elmondta, érthető, hogy megnövekedett a szakszolgálatoknál a tanulási zavarokkal jelentkezők aránya. Sokan a megfelelő tanulási lehetőség hiánya miatt nem tudtak megtanulni olvasni, írni és/vagy számolni.
Az eltérő fejlődésű gyereket a fejlesztő szakemberek hiánya már régóta sújtja, de a távoktatással még azt a kevés szakembert is elveszítették, akik rendelkezésre álltak. A szülők a speciálisan képzett szakemberek helyett nem tudják megoldani a feladatokat.
A korai hiányok, az alapvető iskolai készségek gyengesége az egész tanulásra kihat, és végigkíséri a gyerekek életét, akár különleges nevelési igényűek, akár nem. Amellett, hogy jelentős teljesítményzavarokkal kell megküzdeniük, a sok kudarc miatt az önértékelésük is sérül, és ez szinte mindig valamilyen lelki zavarhoz vezet – írta Gyarmathy Éva.
Közvetlen idegrendszeri hatások
A koronavírus más vírusokhoz hasonlóan, de sokkal nagyobb mértékben az idegrendszeri folyamatokat is befolyásolja. Ennek rövid, közép- és hosszú távú hatásai vannak. A különböző idegrendszeri tünetek megkeserítik a betegség időszakát, és több hónapon át megmaradhatnak, így a vírus hatása a betegség után még jó ideig meglátszik az életmód- és teljesítményváltozásban. Ezeket a jelenségeket már elég jól feltérképezték, és a kezelés is, amennyire lehetséges, elérhető. A vírus azonban apró idegrendszeri elváltozásokat is okoz, amelyek alig mutathatók ki tünetként. A gyerekek idegrendszerének fejlődésébe azonban nagyon erősen beleszól egy nagyon kicsi trauma is. Legtöbbször nem lesz súlyos hatása, de a neurológiai érési folyamatokat megzavarja. Emiatt jelentősen megnő az atipikus idegrendszeri fejlődés valószínűsége, vagyis megjósolható, hogy
A káosz által kiváltott lelki hatások kezelése és a továbblépés
A járvány önmagában is felforgatott szinte mindent, ami megszokott volt, de az emberi hibák, az ügyetlenségek, a hozzá nem értés, az önzés és mohóság sokat rontott a helyzeten. Elmaradt az előre gondolkodás, a felkészülés. A káoszban az a nagyon veszélyes, hogy a bizonytalanság a legrosszabbat hozhatja ki az emberekből: félelem, gyűlölet, agresszió, önzés, gátlástalanság, harácsolás törhet elő – írta a szakember.
A káosszal való megküzdésben, mint általában is, az egyéni, a családi és a közösségi tényezők egyaránt nagy szerepet játszanak. Előbbiek közé tartoznak a személyiségváltozók, például a vidámság, a barátságosság, az önzetlenség. A családi tényezők része az elfogadó környezet, amely érzelmi ösztönzést és függetlenséget ad. A közösségi változók közé tartozik a támogató, hatékony iskola, az egyházak és civil szervezetek, de a szomszédok is fontosak.
Gyarmathy Éva hozzátette: ennek megértése a járvány pozitív hozadéka lehet.
Mit tehetünk?
Nehéz helyzetben a szakpszichológus szerint segít, ha nem követjük folyton az eseményeket. Nem kell mindenre reagálni, hiszen a káoszban ez iszonyú sodrást és zajt teremt. Fontos, hogy informáltak és tevékenyek legyünk, de nem kell állandóan zaklatni a lelket. Kell egy kis csönd, hogy az agy megnyugodjon, hogy az ember önmaga lehessen.
A sok változás, szorongás, kétértelműség okozta bizonytalanságot enyhítheti a történések feletti kontroll érzése. A tervezés - napirend, pénzügyi, tanulási, edzés - kereteket ad. Ha nem is tartható benne minden, legalább nyomon követhető, mi változott meg, az eltérés konkretizálásával csökkenthető a káosz érzése.
Az egyszerűség és a tisztaság nagy értékek a káoszban. Amikor minden túl naggyá, nehézkessé, kezelhetetlenné és látszólag lehetetlenné válik, segít az egységekre darabolás. „A kicsi, de biztos lépések ideje ez.” Minden apró sikert meg is kell ünnepelni, hogy a káoszból kitűnjön a rend. Tiszta határokat, szabályokat kell keresni és felállítani – tanácsolta a szakember.
A negatív érzések elszigeteltséghez vezethetnek, ami a közösséghez kapcsolódás védő erejének elvesztését eredményezheti. Aki másoknak segít, önmagán segít. Nem gyengeség, hanem az emberi kapcsolatok természetes része másoktól segítséget kérni és elfogadni – hangsúlyozta Gyarmathy Éva.
Minden helyzetben megerősítés a léleknek, ha az élet örömeit élvezzük. „Akármekkora a baj, meg kell találni legalább az apró örömöket, amelyek könnyítenek a terheken.”
Gondolatainak zárásaként Gyarmathy Éva azt írta, nem a régi, normálisnak gondolt mederbe kell visszavágyni, hanem a jelen krízis adta új lehetőségekből egy élhetőbb világot felépíteni. A bölcsek szerint a betegség egy jó angyal, amely jelzi, hogy valamin változtatni kell.
A teljes cikk első része itt, a második pedig ide kattintva olvasható.
