Pataki Ági: Semelyik rendszernek sem voltunk a kedvezményezettjei

Derült égből villámcsapásként érte, amikor kiderült, hogy a Hét kis véletlen rendezője molesztálási botrányba keveredett, ám ennek ellenére ki kell állnia a filmért. Az okokról és a produceri felelősségről is beszélgettünk Pataki Ági producerrel.

Gothár Péter a 2003-as Magyar szépség óta nem készített filmet. Hogy beszélte rá, hogy visszatérjen?

Tulajdonképpen az SZFE-s Gothár-osztály vizsgafilmjeit segítettük mint produkciós iroda, mely nagy vállalás volt, hiszen nagyon kevés pénzből készültek, nehéz körülmények között. De fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok minél több támogatást kapjanak pályájuk elején. Bár ismertük Gothár Pétert és az életművét, de a személyes kapcsolat innen datálódik. Miután elkészültek ezek a filmek, mi vetettük fel, hogy ő nem akar-e újra filmet készíteni. Lehet, hogy ez voltunk az utolsó löket egy hosszú folyamat végén, mindenesetre elfogadta a segítségünket.

És akkor Gothár Péter előhúzott egy forgatókönyvet…

Hát, azt biztosan nem! Írt egy filmnovellát, melyet beadtunk és a Magyar Nemzeti Filmalap értetlenül állt előtte. Abban talán volt szerepem, hogy sikerült meggyőzni őket, ne csak a novellát nézzék önmagában, hanem a teljes életművet, ami azért elég erős támpont az ő esetében. Ha egy elsőfilmes próbálkozott volna efféle tervvel, nyilván elutasították volna. Nagy türelem kellett a filmalap és az alkotó részéről is, hogy az egész összeálljon egy támogatható projekté.

A film, amely elkészült, mennyire áll távol attól, amit elképzelt a novella alapján?

Én nem vettem a bátorságot ahhoz, hogy bármit is elképzeljek, de maga az írásmű mint filmnovella nagyon tetszett. Inkább úgy fogalmaznék: abban nem kételkedtünk, hogy a máról a holnapnak szóló filmet fog készíteni Gothár Péter.

Akkor nincs ellenére a kockázatvállalás.

Minden film kockázat – talán az Üvegtigris 4. lenne a kivétel. Semmire sincs garancia. Láttunk már nagyon nagy rendezőktől gyenge filmeket, illetve kezdőktől zseniálisat. A művészet rizikó.

Mi az, ami beindítja a produceri érzékenységét?

Ez minden egyes projektnél más és más. Nincs rá általános válasz, mert a megérzéseinket nem lehet szavakkal leírni. Létrejön egy interakció a producer és a rendező között, melyet legtöbbször képtelenség megfogni. Kivétel volt az Egy nap, melynek esetében Szilágyi Zsófia rendező csatolt egy amatőrökkel forgatott videopilotot, melyben olyan pillanatok voltak, hogy meg lehetett azonnal ítélni a rendező attitűdjét. Azt persze nem tudtuk, hogy sikeres lesz-e a film, de azt igen, hogy érzékeny, minőségi alkotás készül.

Gondolom, akkor ez a ritka kivétel.

Volt olyan eset, amikor nem gondolkodtunk. Jelesül, amikor Törőcsik Mari hívott fel, hogy Maár Gyula Töredék című filmjének befejezéséhez kellene még pénz, illetve, hogy Tarr Béla a producer. Azonnal megpróbáltunk segíteni. Jártunk ki a forgatásra, ennek alapján láttuk, hogy nehéz műről lesz szó. Amikor elkészült az első vágás, engem is meghívtak a vetítésre. Csupa nagyon okos ember ült ott. Beszélgettek a filmről. Aztán egyszer csak hozzám fordultak, mert nem szólaltam meg. Bevallottam azért, mert semmit sem értettem belőle. Maár Gyula erre azt mondta: nem kell megérteni mindent feltétlenül, érezni kell a művet. Edith Piaf mondta: milyen szép az az este, amikor a közönség tehetséges. A Gothár-filmmel is így vagyok: sok mindent nem értek benne, de azt nem lehet rá mondani, hogy nem éri meg megküzdeni érte… De egy producernek nem megérteni kell feltétlenül az alkotói szándékot, hanem respektálni azt.

Ha ennyire összetett és bizalmi alapú a producer-rendező viszony, hogyan érintette, hogy 2019 végén kiderült: Gothár Péter „több esetben is erkölcsi határokat átlépő módon viselkedett” a Katona József Színház dolgozóival?

Derült égből villámcsapásként. Különösen, hogy ezek akkor történtek, amikor a film forgatása is zajlott, ám mi a sajtóból értesültünk róla. Ugyanakkor azt gondolom, hogy – még ilyen esetekben is – a mű meg az alkotó elválasztandó egymástól. Sokkal szegényebb volna a világ, ha minden olyan alkotó műveit kidobnánk, akik esetleg emberi szempontból megkérdőjelezhetőek. Mindazonáltal egy film nem egyszemélyes, hanem összművészeti műfaj. Számunkra vállalhatatlan lenne a társalkotók, ráadásul többnyire fiatal és elsőfilmesek munkáját veszélyeztetni. Nekem producerként ugyanúgy ki kell állnom a filmért most is, mintha mi sem történt volna, mintha nem lett volna Gothár-ügy.

Önmagában megengedhetetlen, amit Gothár tett, ám politikai eszközként is jól jött a hatalomnak.

A Gothár-ügy nem áll meg ott, ahol meg kellett volna, hanem elkezdett politikai célok kiszolgálásának az eszköze lenni. A Katona József Színház és az SZFE elleni támadások tisztességtelen játszmák voltak, melyben ő csupán ürügy volt.

SZFE vagy freeSZFE?

Én már akkor választottam, amikor kimentem demonstrálni az Ódry Színpad elé. Az Insta-oldalamra is kitettem a freeSZFE-t, melyet nem szoktam politikai célokra használni, de ez részemről szakmai állásfoglalás volt. Amúgy az egyetemre ráfért volna a modernizálás, de nem így, ebben a formában, illetve emberekkel.

Ön nem kapott olyan telefont, mint Herendi Gábor, hogy ha a jövőben szeretne filmet forgatni, akkor kérjen támogatást a freeSZFE-től?

Ő sem kapott telefont, ő hívta fel őket. De akár én is telefonálhattam volna, mert voltak olyan projektjeink, melyeket elutasítottak. Például szerettünk volna egy drMáriás-ról és a leghíresebb magyar hungarikumtól, a Szigetről dokumentumfilmet készíteni – de végül nem tettem. Ám ki tudja, lehet, megkaptuk volna mi is azt a reakciót, amit Herendi Gábor kapott.

Mennyire lehet ma Magyarországon profi produceri szakmáról beszélni?

Nehezen, mert a szponzori pénzek eltűntek, legfeljebb olyan filmek esetében léteznek, mint Herendi Gábor produkciói, vagy a mi Üvegtigris szériánk, mely mögött Rudolf Péter áll. Mindemellett állami támogatásért egyetlen egy helyre lehet pályázni, bármilyen műfajú alkotásról is van szó, és ha nem külföldi koprodukcióban gondolkodsz, akkor – kis túlzással – nem lehetsz több gyártásvezetőnél. Csak magyar pénzből, politikai hátszéllel megszerzett támogatásokkal dolgozni, nem jelent értékelhető produceri tevékenységet.

Nem bánja, hogy nem tartozik az évente hét-nyolc filmre támogatást nyerő csúcsproducer kategóriába?

Ó, nem, dehogy. Semelyik rendszernek sem voltunk a kedvezményezettjei, mégis egész szép portfoliónk van. Ha valaki következetesen dolgozik, azért talpon tud maradni. Vagy, ahogy mondta: legfeljebb nem lesz csúcsproducer.