Európai Ügyészség;Laura Codruța Kövesi;Polt Péter;Európai Unió;

2021-06-02 06:22:03

Leleplezés alól felmentve

Az Európai Uniót sok bírálat éri - nem is alaptalanul - amiatt, hogy képtelen megvédeni saját pénzeszközeit. Hatalmas uniós támogatások vesznek el kézen-közön, egyes országokban a kormányhoz közel álló oligarchák tollasodnak meg rejtélyes módon, másutt, így Olaszországban – amint erre az Európai Csalás Elleni Hivatal korábban rámutatott – a maffia teszi rá a kezét az uniós támogatásokkal járó beruházásokra.

Elvileg az OLAF feltárja ugyan, jó helyre kerül-e az EU pénze, de a hivatalnak nem sokkal több a gyakorlati jelentősége, mint az EU alapértékeit semmibe vevő tagállamokkal szemben indított, a 7-es cikkely szerinti eljárásnak. A csalás elleni szervezetnek nincs ugyanis jogköre. Jelentését az adott tagállam ügyészségének továbbítja, ez utóbbi dönthet az eljárás megindításáról. Jellemző, hogy az OLAF által feltárt esetek mindössze felében jut el az ügy a vádemelésig. Ahogy Magyarországon is Polt Péter határoz arról, történjen-e vádemelés a Fidesz-kormányhoz köthető visszaélések miatt.

De hogy az utóbbi időben mégiscsak változik valami az EU-ban mind a jogállamiság, mind a törvénytelen pénzszórás tekintetében, arra két fontos példát is mondhatunk már. Egyrészt a jogállamiság tiszteletben tartásához kötik majd az uniós kifizetéseket, s bár e tekintetben még az Európai Bíróság döntésére kell várni, ettől még az EU alapértékeire fittyet hányók csak időt nyertek. Másrészt keddtől megkezdte a munkáját az Európai Ügyészség, amely az első ilyen jellegű, határokon átívelő intézmény. Feladata az Európai Unió költségvetésével szemben elkövetett csalások kivizsgálása és az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények elleni fellépés. Ezek közé tartoznak az Unió pénzügyi alapjait érintő, tízezer eurót meghaladó csalások és a határokon átnyúló áfacsalások is.

Az Európai Ügyészségnek joga van ügyeket saját hatáskörbe vonni. Ebben az esetben a tagállami hatóságok nem nyomozhatnak tovább az adott ügyben, nincs tehát módjuk a bűncselekmények elmaszatolására. Mindezek alapján nem vagyunk különösebben meglepve azon, hogy sem Magyarország, sem Lengyelország nem csatlakozott az Európai Ügyészséghez.

Akadnak olyan országok is, amelyek csatlakoztak ugyan, de már most mindent megtesznek azért, hogy megnehezítsék a luxemburgi székhelyű intézmény munkáját. Janez Jansa szlovén kormányfő például nem járult hozzá hazája két azon szakemberének kinevezéséhez, akiket előzőleg a ljubljanai ügyészség javasolt a tisztségre. A szintén nem átlátható pénzügyi gazdálkodásáról ismert Bulgáriának pedig a tíz jelöltjéből heten nem feleltek meg azoknak a követelményeknek, amelyeket az Európai Ügyészség támasztott velük szemben.

Számos buktató áll még tehát az Európai Ügyészség előtt. S bár az intézményt irányító Laura Codruta Kövesi hazájában, Romániában valóban keményen lépett fel a korrupt politikusok ellen, kérdés, össze tudja-e fogni a hivatal munkáját. Az EU érdeke is, hogy sikerrel járjon, hiszen az Európai Ügyészség is fontos szerepet játszhat abban, hogy tartósan egybemaradjon az EU.