Nincs még egy olyan szakterület, ahol olyan távol állna a kormányzati kommunikáció a tényleges tettektől, mint a klímapolitika. Orbán rendre arról beszél, hogy a családok helyet a klímagyilkos cégekkel kell megfizettetni az éghajlatvédelem költségeit – ehhez képest 11 éve olyan szélsőségesen klímaszekptikus, nagyvállalat-barát kormányzati gyakorlatot folytat, amely egyrészt relativizálja a globális klímaválság problémáját, másrészt minden erővel megakadályozza, hogy a válságkezelés ára az emberek helyett az ipart terhelje. Utóbbi olyannyira nyilvánvaló, hogy Magyarország mára a legnagyobb karbonlábnyomú iparágak befektetési célországa lett, hiszen hozzánk költözve relatív versenyelőnyt jelent számukra, hogy nálunk költségmentesen szennyezhetnek.
„Magyarország azon csoporthoz tartozik, mely szerint a klímavédelem költségeit a klímaromboló nagy cégeknek kell megfizetniük. Van olyan csoport, amelyik inkább az emberekkel, és a családokkal fizettetné meg. Mi ezt nem tudjuk elfogadni, azt a megoldást támogatjuk, amely a klímát rombolókra terheli a védekezés költségeit” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök május végén Brüsszelben, a tagállamok vezetőinek kétnapos tanácskozása előtt. De vajon igazat mondott? Vannak jelei a Fidesz-kormány hatalomgyakorlásában, hogy a klímaválság megállításának árát ne az emberekkel akarnák megfizettetni?
Rezsiharc
Orbán kormányzása alatt a kabinet két olyan uniós törekvéssel is szembement, amely a klímavédelem mellett a lakosság rezsikiadásainak csökkentését is szolgálta volna. A Fidesz a 2010-es választási programban azt ígérte, hogy évente a lakásállomány 10 százalékának energetikai korszerűsítésével megoldja Magyarország környezetvédelmi vállalásait, 80 ezer munkahelyet hoz létre (a leszakadó régiókban is) úgy, hogy közben lehetőséget teremt a lakossági energiafogyasztás – és vele az energiaszámla – radikális csökkentésére. Magyarországi modellkísérletek szerint egy szigetelt, korszerű fűtéssel fölszerelt lakásban akár 50 százalékkal is csökkenhet a rezsi, vagyis sokkal nagyobb mértékben, mint amit a kampánycélokra használt, a 2010-es szinthez képest legfeljebb 10 százalékos kormányzati „rezsicsökkentés” eredményezett. Az EU pénzt is adott volna a programra, ezt azonban a kormány - Lázár János vezetésével - szívós közdelemmel megakadályozta, felrúgva a Bizottsággal kötött megállapodást, és elérve, hogy a lakosságnak szánt támogatást a közszféra (sokkal kisebb energiamegtakarítási lehetőséget kínáló) épületeire fordíthassák. Idén ugyanezt az érthetetlen mutatványt ismételték meg Orbánék, ezúttal az uniós helyreállítási alap projektjeiből kipöckölve a lakossági energiahatékonysági támogatásokat. Volt egy másik, hasonló célú, szintén uniós finanszírozású, de kisebb volumenű program, az okos mérés és az okos hálózatok 2013-14-re tervezett bevezetése. (Ennek lényege az lett volna, hogy a szolgáltatók az idősávokhoz igazodó árazással terelik a fogyasztást az alacsonyabb árú energiát kínáló völgyidőszakok felé, a tudatosság növelésével csökkentve egyúttal az összfogyasztást is). Ez szintén áldozatul esett Rogán Antal rezsikampányának.
Gépjárművek üvegházgáz-kibocsátása
Az egész EU-ban a magyar kormány az egyetlen, amelyik semmilyen büntetésben nem részesítette a dízelbotrányba keveredett, vagyis a dízelautókról hamis kibocsátási adatokat közlő VW-konszernt. Annak ellenére maradt nálunk büntetlen a cég, hogy egyrészt a magyar kormány gépjármű-beszerzéseinek legnagyobb nyertese, másrészt ezekkel a hamis kibocsátási adatokkal vett részt (és nyert) olyan állami tendereken, amelyeken egyébként a szennyezés mértéke pontozási szempont volt – vagyis az lett volna a minimum, hogy jó időre kizárják a vállalatcsoportot a közbeszerzésekből. Az Orbán-kormány nem csak a Magyarországra települt Audi-gyár ürügyén tart fenn különleges kapcsolatokat a Volkswagen-csoporttal. 2017-ben az Átlátszó arról írt, hogy a gyártó hazai importőrének balatonfüredi birtokán ünnepelte tizedik házassági évfordulóját az időközben elvált Rogán Antal. Abban a provence-i stílusban épült Villa Vitae-ban, amelynek felépítéséhez 400 millió forintos uniós támogatást biztosított a kormányzat. Amikor pedig az Európai Parlament kívánta szankcionálni a VW-t, illetve szigorúbb kibocsátási normákra rászorítani azt az iparágat, amelynek a VW-csoport a legnagyobb európai képviselője, a Fidesz EP-frakciója rendre az autógyártók érdekében, a klímavédelmi szempontok ellen szavazott.
Klíma vs. profit
Magyarország mára igazi gyűjtőhelye lett a kiugróan nagy karbonlábnyomú, klímagyilkos technológiáknak az Orbán-kormány speciális beruházásösztönző politikájának következtében. Ugyanis abban is egyedülállóak vagyunk Európában, hogy amikor a kabinet megpróbál – adókedvezményekkel, földterülettel, beruházási támogatásokkal – idecsábítani egy új gyártó létesítményt, a döntés során egyáltalán nem vesznek figyelembe klímavédelmi szempontokat. Ebből adódik, hogy sorra érkeznek hozzánk olyan vállalatok, amelyek még az egyébként hatalmas karbonlábnyomú járműgyártáson belül is a legnagyobb üvegházgáz-kibocsátással rendelkeznek (akkumulátorgyártás, gumigyártás). Az idehaza jelenleg zajló tíz legnagyobb beruházás közül négy akkumulátorgyártáshoz kapcsolódik, és egyetlen olyan sincs közöttük, amely mérsékelné Magyarország üvegházgáz-termelését. Emellett a kormány minden olyan uniós törekvést megakadályoz, ahol újabb, a kibocsátásukért eddig nem fizető ágazatokat (például a polgári repülést) vonnának be a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe, vagy az egyes termékek teljes életciklusára jutó üvegházgáz-termelést adóztatnák meg egy egységes uniós karbonadóval. Az Orbán-kabinet fellépése ezekben az ügyekben egységesen arra irányul, hogy a nagy szennyezőket mentesítse a pénzügyi terhek alól. Így pedig – mivel valakinek végül fizetnie kell – nem marad más, mint hogy a lakosság fizessen, leginkább az adókon, illetve a klímaválság közvetlen következményeként jelentkező költségek viselésén keresztül.
