Bár az NCR-ként rövidített amerikai lap az igen konzervatív amerikai körök portálja, s sokszor nem éppen baráti írásokat közöl a pápáról, az az értesülése, miszerint sem Áderral, sem Orbánnal nem kíván találkozni, minden bizonnyal megállja a helyét. A pápa számos bírálata szólt félreérthetetlenül a budapesti kabinetnek, amely számos tekintetben megy szembe azokkal az elvekkel, amelyeket a pápa képvisel. Elsősorban a menekültválság kitörése óta nem egy intelmében bírálta a falakat emelő államokat, a populistákat, a szuverenistákat, az Európai Unió szétverésére pályázókat és méltatta azokat, akik menekülteket fogadtak be. Ráadásul minden bizonnyal az ő fülébe is eljutott Magyarországon szolgáló apostoli nunciusa révén, hogy milyen jelzőkkel illették egyes kormányhoz közel álló véleményvezérek.
A pápát nem érdekli az, ha szembekerül egyes illiberális politikusokkal, és az sem, ha a katolikusok egy része ellene fordul. Jól tudja, a hívők egy része inkább hisz a hamis prófétáknak, mintsem a béke üzenete közvetítőjének. Ez azonban a kereszténység kezdetei óta mindig így volt.
Politikai szempontból Ferenc pápa 2019 augusztusában adta az egyik legfontosabb interjúját a La Stampa című olasz lapnak. A katolikus egyházfő ebben hitet tett az egységes Európai Unió mellett. „Európa nem eshet szét” – hangoztatta.
Egyúttal keményen ítélte el a nacionalizmust és szuverenizmust. Ezzel kapcsolatban kijelentette: „Aggódom, mert elhangzanak olyan megnyilatkozások, amelyek Hitler 1934-es beszédeihez hasonlítanak. A szuverenizmus bezárkózás. Egy ország legyen szuverén, de ne zárkózzon el a többiektől. A szuverenizmus rendre rosszul végződik: háborúkhoz vezet” – hangoztatta a pápa. 2017 januárjában, a spanyol El Paísban. Az interjúban, a populisták előretörésével kapcsolatban rámutatott: „Hitlert a nép választotta meg, amit aztán tönkretett. A válság idején hajótörést szenved az értékítélet”.
A tavaly megjelent Álmodjunk Együtt – Út egy jobb jövő felé című könyvében részletesen beszélt a populizmusról, annak gyökereit is taglalta. Rendkívül jó látlelete ez a magyar helyzetnek, olyan utalások szerepelnek benne, amelyekben nem nehéz a mai magyar viszonyokra ismerni.
Könyvében Ferenc pápa megállapította, hogy a populista politika előretörése mögött csalódottság rejlik, sokan érzik úgy, hogy „félrelökte őket a globalizált technokrácia könyörtelen, pusztító ereje.” Rámutat azonban, hogy „a félelem- és pánikkeltéssel a populizmus inkább kihasználása a közkeletű szenvedésnek, nem az orvossága.” Szinte a magyar kormány Brüsszel elleni harcát, a permanens kampányt és mindezek önös céljait jeleníti meg a következő mondatával: „A populista vezetők kegyetlen szónoki fordulata, amikor rossz színben tünteti fel a ’többieket’, így védelmezve saját csoportidentitásukat.”
Rámutatott, hogy a populista politikusok célja a gyűlöletkeltés, a problémákról való figyelem elterelése. „Ezt látjuk most újra az olyan tömeggyűléseken, ahol populista vezetők nagyhangú szónoklataikkal felizgatják a tömegeket, sérelmeket és gyűlölködést szítva képzelt ellenségekkel szemben, hogy eltereljék hallgatóságuk figyelmét a valós problémákról.” Kifejtette továbbá, a populisták a nemzetnek csak egy részét tekintik az adott országhoz tartozóknak, ezzel is megosztva a társadalmat. „A populizmus a nép nevében megtagadja a tényleges közreműködést azoktól, akik a néphez tartoznak. Egy párt vagy egy demagóg politikus által manipulált nép (…) fásult tömeggé válik.” A populisták jól bevált módszere továbbá, hogy félelmet gerjesztenek a társadalomban. „A diktatúrák mindig így kezdődnek: elvetik a félelem magját a nép szívében, aztán felajánlják, hogy megvédik őket félelmük tárgyától, és cserébe megtagadják tőlük a hatalmat, amely meghatározza jövőjüket.”
A következő mondatai alapján lehetünk biztosak abban, hogy amikor a pápa megfogalmazta a populizmussal szembeni programját – merthogy átfogó állásfoglalása már programnak tekinthető –, akkor a magyar kormány politikája is a szeme előtt lebeghetett. „A nemzeti populizmus egyik fantazmagóriája a keresztény többségű országokban, hogy megvédi ’a keresztény civilizációt’ a vélt ellenségektől, legyen az iszlám, zsidók, az Európai Unió vagy az ENSZ. Gyakran olyan emberekre tesznek nagy hatást ezzel, akik már nem is vallásosak, de nemzetük örökségét egyfajta identitásnak tekintik.” S hogy miért is ellentétes a magukat a kereszténység bástyáinak nevező populisták politikája Krisztus tanításával? „A kereszténység lényege Isten minden ember iránt érzett szeretete és a mi szeretetünk felebarátaink, kiváltképp a szükséget szenvedők iránt.”
Amikor 2019-ben a római egyházmegye papjaival találkozott, arra figyelmeztette a lelkipásztorokat, kerüljék a rasszizmust és a populizmust.
Ferenc pápa – szemben a magyar kormánnyal – kiállt a menekültekért. 2016 májusában, Aachenben, a neki ítélt Károly-díj átvételekor kiemelte, a befogadásnak is az európai kultúrkör részének kell lennie. „Mi történt veled, humanizmus Európája, az emberi jogok, demokrácia és szabadság bajnoka? Mi történt veled, Európa, költők, filozófusok, művészek, zenészek és tudósok otthona? Mi történt veled, Európa, nemzetek és népek anyja, nagyszerű nők és férfiak szülője, akik életüket ajánlották, sőt feláldozták testvéreik méltóságáért?”, tette fel a kérdést. A katolikus egyházfő úgy fogalmazott, hogy manapság - sokkal inkább, mint valaha bármikor - az európaiaknak, az Európai Unió alapító atyáihoz hasonlóan, hidakat kellene építeniük és le kellene bontaniuk a falakat. Kiemelte, az európai egység egyre halványul, és azok, akik kerítések emelését tervezik, elárulják a modern Európa alapítóinak álmait.
Mindezek alapján azt kérdeznénk, miről beszélne a pápa Budapesten Orbán Viktorral? Arról, hogy mit gondol arról: mi a kereszténység bástyájának tartjuk magunkat? Arról, hogy mennnyi mindent tettünk a menekültekért? Esetleg arról, mennyire befogadó társadalom vagyunk, amelyben mindenki egyenlő? Vagy arról, hogyan munkálkodunk Európa egységének megőrzésén? Megértenénk, ha a pápa minden unszolás ellenére sem lenne hajlandó egyetlen hivatalos protokolláris találkozóra sem, de talán mégis jobb lenne, ha elmagyarázná a kereszténységgel kérkedő vezetőinknek, mit is jelent hívőnek lenni.
Így látja a pápa
A saját identitásunkból nem engedhetünk. Ám ha valaki eltúlozza az identitásvédelmét, azzal bezárkózik sajátidentitásába, és nem nyílik meg.
Bevándorlás – Azokat a bevándorlókat, akik Európába érkeztek, be kell fogadni, de támogatni és integrálni kell őket. A kormányoknak meg kell állapítaniuk, hány menekültet tudnak befogadni. Ha a bevándorlók száma meghaladja egy ország befogadóképességét, más országokkal folytatott párbeszéddel lehet megoldani a helyzetet.
Populisták – Populista vezetők nagy hangú szónoklataikkal felizgatják a tömegeket, sérelmeket és gyűlölködést szítva képzelt ellenségekkel szemben, hogy eltereljék hallgatóságuk figyelmét a valós problémákról. A populizmus a gonosztól való, és az elmúlt évszázad megmutatta, milyen rossz vége lehet.
A kereszténység „oltalmazói” – A nemzeti populizmus egyik fantazmagóriája a keresztény többségű országokban, hogy megvédi „a keresztény civilizációt” a vélt ellenségektől, legyen az iszlám, zsidók, az Európai Unió vagy az ENSZ. Gyakran olyan emberekre tesznek nagy
hatást ezzel, akik már nem is vallásosak. A falakról – Azok, akik kerítések emelését tervezik, elárulják a modern Európa alapítóinak álmait. Európa egységéről – Ezekben az időkben, amikor oly nagy szükség van az egységre közöttünk, a nemzetek között, imádkozzunk Európáért.
Gyűlöletkeltés, rasszizmus – Manapság ismét terjedőben van a félelem, a lenézés vagy a gyűlölet olyan emberek vagy csoportok ellen, amelyeket különbözőnek ítélnek meg etnikai, nemzeti vagy vallási hovatartozásuk alapján, és nem tartanak méltónak arra, hogy teljes mértékben részt vegyenek a társadalom életében. Ez pedig intoleranciához, diszkriminációhoz vagy kirekesztéshez vezet az adott társadalomban.
Hamis próféták a politikában – Egyes csoportok nehézségeit eszközként használják fel, és hamis ígéreteket tesznek rövid távú választási érdekek miatt.
