Előfizetés

Nehéz szembenézni a múlttal - gondolkodásbeli eltérések az EU egyes államai között

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2021.06.15. 07:00

Fotó: PAUL ELLIS / AFP or licensors
Több közép- és kelet-európai ország tagadásban él a saját történelmét illetően.
A világsajtó is foglalkozott azzal, hogy a magyar labdarúgó válogatott játékosai nem térdeltek le a rasszizmus elítélése jeleként az Írország elleni találkozó előtt. A rasszizmus elleni tiltakozásnak ez a formája a brit szurkolókat is megosztja, Gareth Southgate angol szövetségi kapitány azonban kijelentette: ha a nézők egy részének nem tetszik, akkor is kitartanak a jelképes gesztus mellett. Ő is tudja, amiről egyre többen beszélnek: Nyugaton a Számítanak a Fekete Életek Is (Black Lives Matter - BLM) mozgalom rasszistaellenes fellépése közös gondolkodást indított el arról, hogy a múlt teljes feldolgozása már csak a multikulturális társadalom zavartalan működése miatt is elengedhetetlen. Nem kis merészség kell ahhoz, hogy valaki olyan határozott álláspontot foglaljon el, mint Southgate, és akár az általános hangulattal is képes legyen szembemenni. Az egész problémakör összefügg azzal, mennyire képes egy társadalom túllépni a múlt sérelmein, vagy mennyire él még mindig a múlt fogságában. Sajó Sándor nacionalista költő szállóigévé vált verssorai szerint „Gyáva népnek nincs hazája / Világ népe mind megveti”. S valóban, komoly bátorság kell a politikai vezetés részéről ahhoz, hogy képes legyen megtenni a népszerűtlen lépést és tudatosítani a társadalomban: az adott nemzet nem volt mindig a történelem vétlen áldozata, hanem alkalmanként rossz döntéseket is hozott. A Kelet-Európában még nehezebben a múlttal való szembenézés, s minél inkább megakasztják ezt a folyamatot, annál hajlamosabbá válnak egyes rétegek a populista ideológiára. Amikor június elején a német Szász-Anhalt tartományban  minden ötödik ember  a jobboldali populista Alternatíva Németországért (AfD) pártra szavazott, több lap sokadszorra is feltette a kérdést: Miért szavaznak másként a volt NDK-ban, mint Nyugat-Németországban, miért vannak még mindig falak a keletnémet gondolkodásban, miért élték jócskán túl a politikai, társadalmi és gazdasági nehézségek a kommunizmus bukását és ezt miért nem tudta kellőképpen ellensúlyozni az anyagi jólét sem? Az utóbbi szűk két évben minden keletnémet választáson messze az országos támogatottsága felett szerepelt az AfD, így Brandenburgban, Szászországban és Türingiában is. A Frankfurter Allgemeine Zeitung egy cikkében több okot sorolt arra, hogy miért viszonyulnak másként a keletnémet szavazók. A szokásos érvek mellett – magasabb munkanélküliség, nehezebben talál magára az itteni ipar - a lap azt is az okok közé sorolta, hogy a Stasi tevékenységének feltárása a megalázottság érzését keltette a keletnémetekben, úgy érezték, bűnös társadalomnak tekintik őket, ez pedig a dac egyfajta közös élményéhez vezetett. Ez a kisebbségi érzésből fakadó közös dac több kelet-európai társadalomban is érzékelhető és ez az, amire a térség populista politikusai olyan ügyesen rájátszanak. „Mi” meghatározzuk magunkat „velük” szemben. Ez a kettősség egészen addig fennmarad, amíg meg nem történik a múlt őszinte feltárása. Ám nemhogy a múlttal való szembenézésről nincs szó, egyes politikusok még a történelmi tényeket is átírják, amivel azt sugallják, hogy "mi igenis különbek vagyunk". Lengyelországban három évvel ezelőtt fogadták el az új holokauszttörvényt, amely alapján három éves börtönbüntetéssel sújthatják azt, aki Lengyelországgal vagy a lengyel nemzettel hozza összefüggésbe az ország területén működött náci haláltáborokat, vagy azok kapcsán felveti a lengyelek felelősségét. Amikor Mateusz Morawiecki lengyel kormányfőtől egy izraeli újságíró azt tudakolta, vajon azt is büntethetik-e, aki azt állítja, hogy kollaboráns lengyelek is részt vettek a holokausztban, Morawiecki erre azt felelte: "Rendkívül fontos megérteni, hogy az nem büntethető, ha valaki azt állítja, hogy voltak lengyel elkövetők – ahogy zsidó, orosz és ukrán elkövetők is. Nem csak németek vitték végbe a holokausztot". A múlt relativizálása diplomáciai feszültséget is keltett Lengyelország és Izrael között. Egy idén februárban született varsói bírósági döntés is ebbe a sajátos történelemszemléletbe illik. Első fokon bocsánatkérésre kötelezték azt a két lengyel történészt, akik a II. világháború alatt a németek által megszállt Lengyelországban élő zsidók sorsát ismertető könyvükben egy lengyel falusi elöljáróról azt állították, hogy együttműködött a náci megszállókkal a zsidók üldözésében. A múlt feldolgozása természetesen nem könnyű feladat. A francia államnak is 50 évébe telt, mire beismerte, hogy a franciaországi zsidók tömeges deportálását nem a nácik, hanem francia rendőrök hajtották végre. Jacques Chirac 1995-ben törte meg ezt a tabut. Találóan így fogalmazott: „Vannak pillanatok egy nemzet életében, amelyek megsebzik az emlékezetet, és azt a képet, amelyet egy ország magáról alakított ki". A politikusok felelőssége, hogy az adott társadalom hiteles képet alkosson a múltról, s ezáltal jobban értékelje a szabadság eszmeiségét hirdető nemzetközi kezdeményezéseket. 

Európa az út elején tart

Nyugaton sem volt könnyű szembenézni a múlttal, ezt számos példa igazolja, amint azt is, hogy a folyamat még ott sem zárult le. A BLM mozgalom Európában is régóta igen kényesnek számító kérdéseket feszeget. Franciaországban például csak a 21. században ismertek el egy korábbi súlyos vétket: a Taubira-törvénynek köszönhetően kért bocsánatot a törvényhozás a csupán 1848-ban eltörölt rabszolgaságért. A jogszabályt Christiane Taubira guyanai képviselőről, későbbi igazságügyi miniszterről nevezték el, aki 1999-ben törvényjavaslatot nyújtott be a nemzetgyűlésnek, ismerje el emberiség elleni bűncselekményként a transzatlanti rabszolgakereskedelmet és rabszolgaságot. Mint fogalmazott, "ezt a bűncselekményt a 15. századtól kezdve az európai hatalmak követték el az Európába, Amerikába és az Indiai-óceánra deportált afrikai népesség ellen". A törvényt 2001-ben fogadták el, másfél évszázaddal az eltörlés után, emlékeztetett a spanyol El País. Arról is elhúzódott a vita, hogy kit terhelt a felelősség a második világháború borzalmaiért. Ennek feltárásához új lendületet adtak a ’68-as mozgalmak. Willy Brandt szociáldemokrata kancellár történelmi gesztust tett, amikor 1970-ben letérdelt a varsói gettó áldozatainak emlékműve előtt. Ugyanakkor a második világháború eseményeinek feldolgozása még mindig vitákat gerjeszt, a gyarmatosítás bűneinek feltárása pedig még történelmi léptékkel is igen lassan halad. A kérdés által kiváltott indulatokat jól jelzi a BLM mozgalom fellépése és fogadtatása. Németország ugyan bizonyos értelemben élenjár a múlt feldolgozásában, de a folyamat még ott sem zárult le. Berlin csak május végén ismerte el népirtásként a mai Namíbia területén élő hererók és namák 1904 és 1908 közötti tömeges meggyilkolását, amiért 1,1 milliárd eurós jóvátételt is ígért - több mint 110 év után. Emmanuel Macron francia elnök nagyjából ugyanekkor ismerte el országa felelősségét az 1994-es ruandai népirtásban, François Mitterrand szocialista államfő idején. „Óriási felelősségről” beszélt egy olyan, emberiség elleni bűncselekményért, amelynek elkövetőit a francia állam a régi gyarmatosítói reflexek miatt fedezte. Macron beismerése ezért egyben a gyarmati múlttal való történelmi szakításként is értelmezhető. "Mélyreható mozgásnak, irányváltás lehetünk tanúi" – értékelt az El Paísban José Luis Villacañas, a madridi Complutense Egyetem filozófiaprofesszora, aki a spanyol gyarmatbirodalom hódításaival foglalkozik. Összefüggést lát a mai kínai terjeszkedés és az akkori európai gyarmatosítás között: Peking ma az Új Selyemút programjával adósít el országokat, aminek révén a gazdasági befolyást politikai is követi. Celeste Muñoz Martínez, a Barcelonai Autonóm Egyetem Afrika-történelem professzora, aki a rabszolgaság és a gyarmatosítás területével foglalkozó Emlékek Európai Megfigyelőközpontjának tagja, szintén úgy látja, hogy a múlttal való szembenézést sok országban a BLM fellépése gyorsította fel. Ez pedig láthatóvá tette a mai rasszizmust, amely a gyarmatosítást és rabszolgaságot okozó ideológiák soha fel nem dolgozott örökségeként létezik számos nyugati társadalomban. "A Black Lives Matter elgondolkodtatott a rasszizmus eredetéről” - mondta, s utalt arra, hogy a mozgalom hatására Belgiumban például eltávolították Lipót király szobrát, Barcelonában pedig Comillas márkiét. A rabszolgaság és a gyarmatosítás két összefüggő, ugyanakkor különböző folyamat. Szoros kapcsolatban is állnak egymással, mivel a 15. és a 19. század között több millió embert szállítottak Afrikából Észak- és Dél-Amerikába. A 19. és 20. századi gyarmatosítás azonban részben akkor zajlott, amikor a rabszolgaságot már eltörölték, s egyértelműen a rasszista gondolkodásmód vezérelte. Az egyes európai országokban megfigyelhető szemléletváltás ellenére a kontinens bizonyos tekintetben csak óvatosan halad a múlt feldolgozásának útján, amit a rasszista hangvételű szélsőjobboldali pártok felemelkedése is mutat. A gyarmatosítás elszenvedőinek leszármazottai közül sokan vélik úgy, hogy ez a folyamat még csak most kezdődött el. A haiti születésű, Franciaországban élő Raoul Peck nevéhez fűződik a HBO új minisorozata, az Exterminate All The Brutes (Írtsd ki mind a vadakat) . A dokumentarista-filmrendező egy interjúban nemrég azt mondta: „Nem venném egy kalap alá az összes európai országot, de az a benyomásom, hogy Európa nagy része tagadásban van. Relativizáljuk a múltat, elismerjük, hogy igen, igaz, mi tettük, de aztán magyarázkodásba bonyolódunk." 
50 years of Brandts kneeling in Warsaw
Fotó: ---

Szabad szemmel: Orbánék ügyesen sminkelnek

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2021.06.15. 06:38

És a nemzetközi sajtó sem tudta szó nélkül hagyni, hogy mintegy 600 millió forintnyi közpénzt pumpáltak egy kávézóba, amit Orbán egyik kedvenc filozófusáról neveztek el.

Washington Post

Az Európa Tanács emberi jogi biztosa arra kéri a magyar országgyűlési képviselőket, hogy ne fogadják el ma azt a tervezetet, amely tabutémának minősítené a homoszexualitás bemutatását, ábrázolását a kiskorúak számára. Dunja Mijatovics közleménye rámutat, hogy nem szabad támogatni olyan kezdeményezéseket, amelyek korlátozzák az emberi jogokat, illetve megbélyegzik a társadalom egyes tagjait. Márpedig – teszi hozzá – a Fidesz által benyújtott javaslat ráerősít a leszbikus, meleg, biszex és transzgender emberekkel szembeni előítéletekre. Egyben kifejti, hogy nemzetközi jogvédő szervezetek bebizonyították: a fiataloknak joguk van átfogó nemi felvilágosításra, ám az nem lehetséges, ha közben nem lehet megvitatni, az LMBT-hez kapcsolódó témákat. Ezen felül az indítvány ellentmond a nemzetközi és európai emberi jogi normáknak. Az pedig félrevezető és hamis állítás, hogy a gyerekek védelmében vezetik be. Lydia Gall, a Human Rights Watch kutatója úgy látja: az LMBT-közösség tagjainak méltóságát sérti, ha egyenlőségjelet tesznek a szexuális és gender sokszínűség, illetve a pedofília közé. Ez egyben veszélybe sodorhatja az érintett embereket. A szakértő kifejtette, hogy az Orbán-kormány cinikus, ízléstelen és szándékos kísérletet tesz, mert próbál lábbal tapodni a nemi kisebbségek jogain, igyekszik őket láthatatlanná tenni a társadalomban.

Reuters

Magyar és nemzetközi vállalatok, köztük a Google és a Viacom elítélték, hogy a magyar kormánypárt megtiltaná LMBT-tartalmak terjesztését az iskolákban. A közös állásfoglalás kiemeli, hogy a lépés a diszkriminációt gerjesztené és árt az üzleti érdekeknek. Emellett fokozott veszélyt jelentene nemi kisebbségek tagjaira nézve, függetlenül a koruktól. A nyilatkozat igen aggasztónak minősíti, hogy a javaslat hátrányosan érint bizonyos munkavállalókat, egyben pedig betesz a gazdaságnak. A kormány nem kívánt válaszolni a hírügynökség kérdéseire, de már jó ideje azt hangoztatja, hogy család- és társadalompolitikája a keresztény kultúrára épül. Ugyanakkor Árvai Péter, a szoftvergyártó Prezi társalapítója és elnöke emlékeztet arra, hogy nagyon sok tehetséges fiatal már elhagyta az országot, mert megtiltották számára a nemváltást. És amikor külföldről igyekeznek a cég számára munkaerőt toborozni, mindig felvetődik a magyar politikai helyzet. Azaz ára van annak, hogy félelemmel teli és megosztó a légkör. Ezért a vállalat Budapest helyett inkább Berlinben, Rigában, San Franciscóban és Dublinban terjeszkedik. Marc Angel, az Európai Parlament 154 tagot számláló LMBT-csoportjának társvezetője úgy véli, hogy nincs helye az unióban az olyan propagandának, amely orosz mintára uszít a nemi kisebbségek ellen.

AFP

A francia hírügynökség 5 ezerre teszi a tegnap budapesti tüntetés részvevőinek számát. Az egyik szervező, az Amnesty International szerint a megmozdulás azt jelzi, hogy sok magyar elveti a homofóbiát, a transzfóbiát, illetve a kormánynak azt a próbálkozását, hogy gyűlöletet terjesszen. A közlemény szerint a törvényhozóknak ma a szavazat leadásakor emlékezniük kell arra, hogy durva politikai meggondolásból emberek életét veszélyeztetik.

Kurier

Paul Lendvai úgy látja, hogy Magyarország a felszínen ügyesen leplezi a rendszer tényleges természetét, a smink eltakarja a csúnya vonásokat. Ő a maga részéről meglehetősen borúlátó, hogy le lehet-e váltani jövőre a kormányt. Attól viszont nem fél, hogy Ausztria orbanizálódna, emiatt egészen nyugodtan alszik. Hihetetlen szerencsének tartja, hogy Amerikában Biden az elnök mert ő józan és nem Putyin barátja, hiszen Trump egyetlen rossz szót sem szólt az orosz államfőre, miközben látszik, hogy mi történik orosz földön azokkal, akik bírálják a Putyint. Miközben az ország gazdaságilag és szociálisan csődbe jutott. Vezetője arra használja a külpolitikát, hogy elterelje a figyelmet a bajokról. Szankciókkal viszont jobban lehet hatni rá, mint a kereskedelmi együttműködéssel. Meg kell szabni számára, hogy meddig mehet el. Hiszen Lukasenko a segítségével élhette túl politikailag, hogy eltérített az uniós repülőgépet. A szakértő arról is beszélt, hogy a diktatúrának különböző formái léteznek. Vannak hibridrendszerek, lásd Magyarországot és Lengyelországot, Bulgária pedig a korrupció iskolapéldája. De ahol még el lehet zavarni a rossz kormányokat, ott egyelőre nem teljes az önkényuralom. Ezek a sminkelt zsarnokságok. Kína jobban működik, mint Oroszország, pedig ott is egy ember szabja meg a dolgokat. Viszont Moszkva és Peking szövetsége roppant veszélyes. Európa azonban nem teheti meg, hogy az oroszokkal áll össze Hszi megregulázására. Hiszen ez olyan, mintha egy rablót hívna a házába, hogy az segítsen megvédeni az otthonát. Ez ügyben nincs jobb, mint az EU.

Le Monde

Kína megkísérti Orbán Viktort, aki egyébként is keleti nyitást írta zászlajára, bár most meghátrálni látszik a kínai elitegyetem budapesti lerakata ügyében, ám arról szó sincs, hogy végleg feladta a nagy tervet – mutat rá a vezető francia lap elemzése. Majd hozzáteszi, hogy első ránézésre úgy tűnik, mintha a magyar politikus az utóbbi időben rokonszenvvel viszonyulna a Marcon-féle „független Európához”, tehát hogy a földrésznek ki kell bújnia az USA árnyékából. De éppen a tanintézmény bizonyítja, hogy Magyarország egyáltalán nem erős és demokratikus alternatív Európában gondolkodik. Inkább összeáll a leginkább tekintélyuralmi rezsimekkel, miután azok be akarnak nyomulni az unióba. Orbán nem titkolja, hogy nem kíván az EU és így a Nyugat része lenni, neki az olyan autoriter rendszerek a kedvesek, mint az orosz, a kínai és a török. De Peking kedvében járt akkor is, amikor megakadályozta, hogy az unió elítélje a kínai politikát, legyen szó akár Hongkongról, akár az ujgurok elnyomásáról. Álláspontja illeszkedik a magyar közvélemény nagy részének felfogásához, mármint hogy az ország külön egységet alkot Európában. Emellett kiderült, hogy a népesség fele előszeretet táplál Kína iránt és nem zavarják a jogsértések. Ugyanakkor a hatalompárti sajtó bőszen védelmezi a campust, ezzel szemben azt hangoztatja, hogy a CEU „Soros kémhálózatának” része. Viszont Karácsony Gergely abból indul ki, hogy a fővárosiak többsége nem kér a kínai elitegyetemből és a jelek szerint Orbán nem akart kockáztatni a választások előtt. De ez még messze nem jelenti azt, hogy végleg sutba dobta volna az ötletet. Hiába volt valaha ellenzéki, az egypártrendszer elleni mozgalom hőse, most kiáll a Kínai Kommunista Párttal folyó együttműködés mellett. A baloldalról viszont azt állítja, hogy az nosztalgiát érez a szovjet idők iránt.

Frankfurter Rundschau

Ma este a Puskás Aréna nem csupán azért lesz zsúfolásig tele szurkolókkal, hogy a tömeg lendületet adjon a csapatnak Portugália ellen, tetten lehet érni itt politikai szándékot is. Egyelőre persze nem világos, miként fognak zökkenőmentesen beengedni ennyi embert a méregdrágán megépült stadionba, de hát a költségek magasak szoktak lenni az ilyen korrupció-gyanús beruházásoknál. Magyarország már akkor igencsak előrefutott a drukkerek visszacsábításában, amikor még javában dúlt a járvány és a legtöbb helyen zárva maradtak a stadionok kapui a látogatók előtt. Ennek persze megvan a maga oka: Orbán szabályszerűen paktumot kötött a szervezett sporttal. A kormány egy sor stadion, csarnok és sportiskola építését és felújítását fedezte. A Fidesz képviselői ott vannak a nagy egyesületek elnökségében. A járvány mostanra erősen visszahúzódott, ám így is van kockázat a telt házban. Közben pedig nem csupán aggódó német virológusok, hanem vendég után ácsingózó magyar lakástulajdonosok sem tudják felfogni: az miként van, hogy aki belépőjeggyel érkezik, az 72 óráig maradhat. Viszont mindenki mással szemben kemény beutazási korlátozások vannak érvényben. Ugyanakkor minden jogos kritika ide vagy oda a jobboldali-nemzeti irányzatok címére, Magyarország példa arra, hogy mekkorát lendít a kisebb futballnemzetek önértékelésén, ha megkapják egy ekkora torna társrendezői jogát.

Washington Post

 A török elnök segítséget kért Magyarországtól és Pakisztántól, miután bevállalta a kabuli nemzetközi repülőtér védelmét a NATO-csapatok közelgő távozása utáni időszakra. Erdogan azonban leginkább az Egyesült Államoktól vár diplomáciai, logisztikai és pénzügyi támogatást, ha az csapatokat hagy Afganisztánban. Egyelőre azonban nem tudni, miként lehet fenntartani a létesítmény, valamint a fő utak biztonságát. Jelenleg egy kb. 500 fős török egység állomásozik az országban. Az államfő egyébként Brüsszelben külön is találkozott Orbán Viktorral, valamint Bidennel, aki kijelentette a katonai szervezet csúcsértekezlete után, hogy általános volt nézet: hazahívják az alakulatokat, de nem hagyják magára az afgán német, ami diplomáciai, gazdasági és humanitárius segítséget jelent.

Fiancial Times

A vezércikk szerint az új izraeli kormány legsürgősebb teendője az, hogy megszabaduljon Netanjahu mérgező örökségétől és rendbe tegye az országot. Hiszen az eddigi miniszterelnök tönkretette a politikai légkört, a végén ez okozta a bukását. Merthogy az ellene szövetkezett 8 pártot az hozta össze, hogy végre lássák a versenytárs hátát. A sebeket most az új vezetésnek kell begyógyítania. Az eddigi miniszterelnök mesteri taktikus, viszonylagos stabilitást és gazdasági fellendülést hagy maga után. De a hagyatékára nagy árnyékot vet bombasztikus, illiberális viselkedése. Éveken át gerjesztette a feszültséget az arab közösséggel. Évtizedeken keresztül folyt a Nyugati Partvidék lopakodó gyarmatosítása, így a válság megoldása ritkán tűnt ennyire távolinak. De a politikus számára a legfőbb a saját túlélése, hiszen csalással és korrupcióval vádolták meg. Ezért állt össze jobboldali szélsőséges csoportokkal, amelyek között vannak nyíltan homofóbok és rasszisták is. Hogy elhárítsa a bajt a feje fölül, kirohant az igazságszolgáltatás ellen. Hagyományosan liberális intézmények nagy nyomás alá kerültek. Utódja ultranacionalista, aki még jobboldalibb, mint Netanjahu. De ha a törékeny szövetségnek sikerül egyben maradnia, akkor az korlátokat szab Bennett megnyilvánulásainak. Cseppet sem lesz könnyű az új kabinet dolga. A társadalmat nagy egyenlőtlenségek jellemzik, ami leginkább az arabokat és az ultraortodox zsidókat sújtja. Ha felsül a hatalom, akkor jön az új, immár 5. választás pár éven belül, és még inkább meginog az emberek hite a politika iránt. Netanjahu aknamunkával próbálkozik majd, de inkább arra kellene összpontosítania, hogy közeleg a tárgyalása. Hagynia kellene, hogy a bíróság tegye a dolgát.

The Times

Amikor tavaly meghalt Sir Roger Scruton, a brit miniszterelnök korunk legnagyobb konzervatív gondolkodójaként búcsúzott tőle, de a jelek szerint Orbán Viktor még nagyobb csodálója a tudósnak. Hiszen szövetségesei éppen most feccölnek bele átszámítva 1,5 millió fontot egy kávéház láncba, amely a filozófus nevét viseli. Az első már pár hónapja működik, tele van emléktárgyakkal, amelyek az özvegytől származnak. A pénzt egyébként az állami forrásokból működő Batthyány alapítvány adta, amely szintén megfinanszírozta, hogy Norman Stone, a történész megírja Magyarország történetét, Orbán Viktorral a főszerepben. A magyar vezető egyébként két éve kitüntette Scrutont, akit úgy méltatott, hogy kellőképpen előrelátónak bizonyult, így megjósolta az illegális migráció veszélyét. Ugyanakkor védte Magyarországot az igazságtalan bírálatokkal szemben.

Putyin nem kezeskedett azért, hogy Navalnij élve kikerül a börtönből

MTI
Publikálás dátuma
2021.06.14. 22:12

Fotó: MAXIM BLINOV / AFP
Az orosz államfő szerint az ellenzéki aktivistával nem fognak másként bánni, mint bárki mással.
Visszautasította Vlagyimir Putyin orosz elnök az NBC News amerikai hírtelevíziónak adott, teljes terjedelmében hétfőn közölt interjúban, hogy elrendelt volna bármilyen támadást az orosz ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij ellen, mindazonáltal nem kezeskedett azért, hogy a novicsok típusú idegméreggel megmérgezett Navalnij élve kikerül a börtönből. 
– Nézze, az ilyen döntéseket ebben az országban nem az elnök hozza

– jelentette ki Putyin.

Amikor emlékeztették arra, hogy nem akármilyen rab Navalnij, az orosz elnök úgy válaszolt:
„nem fognak vele másként bánni, mint bárki mással”.

Az NBC News amerikai hírtelevízió két nappal azelőtt hozta le teljes terjedelmében a Putyinnal készített interjút, hogy az orosz elnök szerdán Joe Biden amerikai elnökkel találkozik Genfben egy csúcstalálkozó keretében. Antony Blinken amerikai külügyminiszter hétvégi tájékoztatása szerint a találkozón napirendre kerül az Oroszországban bebörtönzött Paul Whelan és Trevor Reed amerikai állampolgárok ügye. Putyin ezzel kapcsolatban utalást tett arra, hogy nyitott egy lehetséges fogolycserére, ezzel kapcsolatban azonban nem közölt további részleteket. Az interjúban – amelyből hírügynökségek szombaton már közöltek részleteket – Putyin úgy fogalmazott: évek óta nem látott mélyponton vannak az orosz-amerikai kapcsolatok. Az azzal kapcsolatos kérdésre, hogy Biden bírálta Oroszországot amiatt, hogy hozzájárul a globális bizonytalansághoz, Putyin azt válaszolta: az Egyesült Államok ugyanezt csinálja Líbiában, Afganisztánban és Szíriában.
– Meglep, hogy még nem vádoltak minket azzal, hogy mi idéztük elő a Black Lives Matter (Fekete életek is számítanak/BLM) mozgalmat

– jelentette ki.

A kérdésre, hogy mit gondol a BLM-ről, Putyin azt mondta: „van némi alapja”. – Mindig is megértéssel álltunk hozzá az afroamerikaiak jogaikért folytatott harcához – jelentette ki az orosz elnök, aki azonban hozzátette, hogy nem ért egyet semmilyen szélsőséges viselkedéssel a mozgalom részéről. Az orosz elnök ezután beszélt az amerikai törvényhozás, a Capitolium januári ostromáról, amelyben több ember életét vesztette, köztük a Capitolium egyik rendőre is. Putyin ezzel kapcsolatban úgy vélekedett: az, hogy több száz embert tartóztattak le az eset kapcsán, illetve az, hogy életét vesztette egy tüntető is, annak bizonyítéka, hogy az Egyesült Államok szintén üldözi állampolgárait politikai véleményükért, amivel Oroszországot is vádolják. Az NBC News ezzel kapcsolatban megjegyezte: az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) inkább az erőszak miatt tartóztatott le embereket, semmint politikai véleményük miatt. Putyin hangsúlyozta, hogy kiszámíthatóságra és stabilitásra van szükség az orosz-amerikai kapcsolatokban. Az orosz elnök egyúttal visszautasította, hogy Oroszország véget akarna vetni az együttműködésnek az Egyesült Államokkal a világűrben, dacára annak, hogy az orosz űrügynökség vezetője a Nemzetközi Űrállomás (ISS) projektjéből való kivonulással fenyegetett. Az Ukrajnával közös határ mentén nemrég végrehajtott orosz csapatmozgásokkal kapcsolatban Putyin közölte: Oroszország hadgyakorlatot tartott saját területén. Hozzátette: a NATO rendszeresen tart hadgyakorlatokat Oroszország határának közelében, és ezzel kapcsolatban utalt az alaszkai amerikai hadgyakorlatokra.