Kettős mérce

Rendkívül károsnak és veszélyesnek tartom azt, amikor akárkik politikát össze akarnak keverni sporttal – nyilatkozta hétfőn a külügyminiszter annak kapcsán, hogy civilek szivárványszínbe szerették volna borítani a müncheni Allianz Arénát szerda estére, amikor a magyar válogatott ott játssza a következő mérkőzését az Európa-bajnokságon. Ezzel tiltakozni kívántak a fideszes és jobbikos szavazatokkal elfogadott törvény ellen, amely lényegében egyenlőségjelet tesz a pedofília és a homoszexualitás közé. Persze mivel az UEFA elutasította a kezdeményezést, akár meg is nyugodhatnak a fideszes kedélyek.

De azért egy kicsit csalódtam Szijjártó Péterben: ez a mondat, lássuk be, a szokásosnál is nagyobb és cinikusabb hazugság, zéró igazságtartalma a messziről jött ember számára is egyértelmű. Lehet, nagy elvárásaim vannak a NER 11. évében, de igazán megtisztelhetett volna bennünket egy kevésbé látványos kamuval. Hiszen tán nincs az egész EU-ban olyan újságolvasó, aki e mondat hallatán ne a miniszterelnöki dácsa mellé (ugyan, dehogy közpénzből!) épült felcsúti stadionra asszociálna, de azok a sportági szakszövetségek sem számítanak ismeretlennek, amelyeket fideszes potentátok vezetnek. És persze idesorolhatjuk azt a kormányfői közlést is, amely a politikai közbeszédbe emelte a mérkőzés előtti térdelést.

Szijjártó Péter most úgy tesz, mintha az egész NER nem a sport és a politika összekeveréséről szólna – egészen pontosan annak összefideszesítéséről. Ám ha valaki ellenük politizálna a pályán, az máris roppant káros és veszélyes. Ez a tipikus kormányoldali kettős mérce: erről szól az Európa elleni hőzöngés, a mindenre rávágott dafke nem, a kettévágott ország, amelynek mintha nem is látnák a másik felét. Ez a szörnyű Felcsút-szindróma, amellyel együtt kell élnünk.