Szabad szemmel;külföldi lapszemle;

2021-07-06 07:34:28

Szabad szemmel: Orbán ezúttal túl messzire ment a homofób törvénnyel?

Az EU nem nézheti tétlenül az új jogszabályt, mert különben elveszti minden hitelét.

Der Standard

Lehet, hogy a homofób törvénnyel Magyarország ezúttal túl messzire ment? – kérdezi a Nyílt Társadalom Politikai Intézet igazgatóhelyettese. Carl Dolan a vendégkommentárban megállapítja, hogy az illiberális magyar kormány évek óta minden fék és ellensúly nélkül működik. Ám az EU nem nézheti tétlenül az új jogszabályt, mert különben elveszti minden hitelét.

Orbán folyamatos kampány folytat, sorrendben a menekültek, a romák, a muzulmánok ellen, most pedig az LMBT-közösség került sorra. Így annak harcolni kell a jogaiért, noha tagjainak joguk van békében élni az EU egyik államában. Brüsszel egy évtizede képtelen megálljt parancsolni a politikusnak, de elképzelhető, hogy most rákényszerül a cselekvésre, akkora a nemzetközi felzúdulás, ami az Európai Tanácsra is kiterjedt.

Az ellenzéki összefogással a magyar helyzet látványosan és gyorsan változik. Nem véletlen, hogy pont most varázsoltak elő a kalapból egy új „ellenséget”, amellyel szemben a hatalom védelmet kínál. Hogy ez így alakult, azért persze nagyban felelős az unió. Hiszen nem torolta meg a tekintélyuralom irányába bekövetkezett fordulatot és ez felbátorította Lengyelországot és Szlovéniát is.

Az uniós támogatások legnagyobb kedvezményezettje Magyarország, miközben ott fordul elő a legtöbb visszaélés a brüsszeli pénzek körül. Továbbá a hatalom bulldózerrel bontja le a közös értékeket. Ha az új törvény érvénybe lép, azonnal ellenőrizni kell, hogy az EU-alapok mennyire segítik a diszkriminációt. De még jobb lenne olyan szervezeteknek eszközöket juttatni, amelyek az LMBT-jogokért küzdenek.

Lehet, hogy most tényleg eljött az igazság pillanata. Éppen ideje, hiszen itt nem elszigetelt esetről van szó. A cél egy egypártrendszer felépítése, illiberális alapokon. Így lépnie kellene annak a 17 államnak, amely a napokban elítélte a jogszabályt. Ideértve a szubvenciók megvonását. Úgy tűnik, hogy ezúttal nagyon ez irányba hajlik a Bizottság, a Tanács és az EP is.

Ám kínos volna, ha most sem történik semmi. Orbán az elmúlt 11 évben kikerülte, hogy Brüsszel felelősségre vonja. Az EU-nak végre össze kell szednie a bátorságát, hogy kiálljon, megvédje minden polgárát és ne finanszírozza tovább saját értékeinek aláásását.

Bild Zeitung

A többi nagy frakció után végre megszólalt a Néppárt strasbourgi csoportjának vezetője is az európai szélsőjobb összefogása ügyében. Weber azt mondta, hogy a 16 pártot egy valami fogja össze: az, hogy meg akarják gyengíteni Európát. Nem a közös és erős uniót szorgalmazzák, az önzés és a megosztás vezérli őket. Az újság, amely úgy tálalja a napokban kiadott közös felhívást, hogy Orbán Viktor a szélsőjobbal kíván szövetkezni, emlékeztet arra, hogy a politikus tavasszal hátat fordított az EPP-nek. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy szakértők szerint egyhamar nem várható Strasbourgban a radikális szuperszövetség megalakulása.

FAZ

Az európai jobboldal ugyan látványosan kinyilvánította összefogási szándékát, ám már most mutatkoznak a törésvonalak, így nem lesz könnyű tető alá hozni a szövetséget. Ezek a pártok jelenleg két frakcióra oszlanak Strasbourgban: a Konzervatívok és Reformerek a nemzeti-konzervatívokat és a jobboldali populistákat tömörítik, az Identitás és Demokrácia zászlaja alatt a jobboldali demagógok és radikálisok gyűltek egybe.

A múlt pénteki állásfoglalás kapcsán a PiS EP-delegációvezetője egyértelművé tette, hogy nincs szó egyesülésről. Le Penék szerint viszont egyértelműen ez a cél. Ha összeállnak, az megkerülhetetlenné tenné az új szerveződést, de hát pont ez a ki nem mondott vágy. Csakhogy akad két bibi: az egyik Oroszország, amellyel a lengyel kormánypárt semmiképpen nem kíván közösködni, Salvini és Le Pen viszont csodálja Putyint és még pénzt is kap tőle.

A másik gond az, hogy van-e értelme egyáltalán az európai integrációnak. Az AfD, valamint a holland Geert Wilders a kilépést szorgalmazza, ők nincsenek is az aláírók között. De a többiek közt ellentét tapasztalható az ügyben, mennyire szoros együttműködést kell kialakítani az unión belül. Mellesleg a nézetkülönbségre utal, hogy a Le Pen által megjelölt 16 szervezet közül a holland, a román és a bolgár párt máris közölte, hogy ők nincsenek benne az akcióban.

Nagyon is benne van viszont Orbán és a Fidesz. A politikus ugyan azt ígérte, hogy új pártcsaládot hoz létre, ám 12 képviselője továbbra is független, azaz alig-alig kap megszólalási jogot és a bizottságokban semmi szerepe sincs. A miniszterelnök soha nem viszolygott, amikor olyan pártokkal kellett kapcsolatot ápolnia, mint a Liga, az FPÖ vagy a PiS. Az AfD-vel azonban tartotta a távolságot, mert nem szeretett volna ujjat húzni Berlinnel.

Viszont a Melonival lezajlott találkozó arra utal, hogy változatlanul ügyködik a jobboldali pártcsalád megalapításán. Hivatalosan az olasz posztfasiszták vezére volt ok, amiért Orbán nem nézte végig személyesen a magyar-német mérkőzést, amit egyébként a világ minden kincséért el nem mulasztott volna. De nem óhajtotta megkockáztatni, hogy esetleg szivárványszínt vetítsenek rá a stadionban.

A melegellenes törvény sem csupán hazai okokból született meg, van európai dimenziója is. A hagyományos családmodell és a bevándorlás az alap a kontinensen a jobboldali összefogás számára.

Politico

Holnap az Európai Parlament szavaz arról a javaslatról, amely fokozni kívánja nyomást, hogy Magyarország vonja vissza az LMBT-ellenes törvényt. Az előterjesztés felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kezdjenek jogi eljárást az Orbán-kormány ellen a közösségi jog megsértése miatt. Az EU végrehajtó testülete már megígérte, hogy az Európai Bíróság elé viszi az ügyet, ha a magyar fél kitart a vitatott jogszabály mellett.

De a törvényhozók már profik abban, miként fenntartani a nyomást jogállam-ügyekben. Azt sürgetik az indítványban, hogy az unió vesse be a legkeményebb eszközt, mivel a magyar vezetés ezúttal a szexuális kisebbségek alapvető emberi joga ellen nyitott frontot. Az egyenlőségi biztos úgy értékelte, hogy a magyar szabályozásnak messzire ható következményei lesznek. A düh már végigsöpört miatta a földrészen, sőt vezető téma volt a napokban tartott brüsszeli csúcstalálkozón is. Dalli mindenhonnan azt hallotta: ami sok, az sok. Nem megengedhető, hogy megint megbélyegezzék az LMBT-embereket.

Bloomberg

A kommentár szerint az EU-nak meg kell mutatnia, hogy képes megszabadulni Magyarországtól, mert mikor jött el a pillanat, ha nem most? A szerző, Andreas Kluth, aki korábban a Handelsblatt angol nyelvű változatának a főszerkesztője volt, emlékeztet arra, milyen heves érzelmeket váltott ki, amikor a legutóbbi állam- és kormányfői konferencián a holland Rutte egyenesen Orbán Viktornak címezve a szavait kimondta, amit mindenki gondol: ha nem osztjátok az értékeinket, akkor hagyjátok el az uniót.

Csak persze itt beleköp a levesbe a közösség egyik legsúlyosabb tervezési hibája, hogy ti. nincs mechanizmus a renitens tagok kizárására. A magyarok részéről a legújabb sértés az új törvény, amely durván megbélyegzi a melegséget, gyakorlatilag egy sorba állítja a pedofíliával. De hát Orbán évek óta gúnyt űz az európai értékekből. Apránként szalámizta le a jogállamot, a kisebbségi jogokat, a sajtó, valamint a tudomány és oktatás szabadságát.

Lengyelország majdnem ugyanott tart, mint Magyarország, mert ugyanúgy megvet mindent, a melegjogoktól kezdve a bírói függetlenségig. Ez a két kormány a maga illiberális cinizmusával azzal fenyeget, hogy tönkreteszi az EU-t - demokratikus, toleráns és nyílt társadalmak klubjaként.

Ennél fogva cseppet sem játék a jog, hogy ki lehessen rakni azt, aki nem odavaló. Természetesen csak szélsőséges körülmények esetén lehet használni, a tagok túlnyomó részének egyetértésével. Ugyanakkor nyitva kell hagyni a kaput, hogy az érintett kormány visszatérhessen, ha megváltozik. Ehhez persze módosítani kell az alapszerződést. Addig Orbánnak rengeteg ideje lesz, hogy megfontolja, meddig akar elmenni a populista úton. A magyarok pedig az urnáknál eldönthetik, hogy nem cserélnek-e le inkább vezetőket és maradnak az általuk szeretett szervezetben.

Frankfurter Rundschau

A Riporterek Határok Nélkül szégyenbélyeget ütött Orbán Viktor homlokára, ami fontos gesztus, még akkor is, ha ettől egyáltalán nem inog meg a politikus pozíciója. Hiszen keményfejű tekintélyelvű, aki semmibe veszi a szabadságjogokat és az illiberális demokráciát meglovagolva kigúnyolja az unió értékeit. Így látja a helyzetet a lap munkatársa, aki egyébként a nemzetközi civil szervezet vezetőségének tagja. Mint rámutat, a kormányfő bekerült azoknak a körébe, akiknél jobban egyetlen egy hivatalosság sem fenyegeti jobban a sajtószabadságot, szerte a világon.

Jó 10 éve először a közrádiót és –tévét kebelezte be, majd elérte, hogy csókosok kezébe kerüljön a magánkézben lévő szerkesztőségek zöme. Kötőféket tett lapokra, illetve likvidálta azokat. Az új listán rajta van a brazil államfő és a szaúdi koronaherceg is, mindkettő Orbán szellemi rokona. Viszont a Riporterek Határok Nélkül most újabb lökést adott, hogy a Bizottság, valamint az EP végre keményen fellépjen.

Hiszen Orbán idáig mindig csak kacagott, amikor szóba került, hogy már jó 100 kötelezettségszegési eljárás van folyamatban ellen, pl. a sajtószabadság megsértése miatt. A dolog ugyanis úgy áll, hogy a szankciók nem ott hatottak, ahol az a leginkább érinti: vagyis nem vonták meg tőle a milliárdokat, amiből a kliensrendszert fenntartja. De az EU-nak most már ki kell csomagolnia ezt az eszközt és ehhez jól jön neki, hogy az RHN megszégyenítette Orbánt, ami szimbolikus lépés, mégis sokat számít.

FAZ

A konzervatív újság úgy látja: nem szabad lenyelni a magyar jogsértéseket, csak meg kell találni a megfelelő formát a tiltakozáshoz, mert különben megint Orbán jár jól. A politikus új nemzeti konzultációra készül, ám az csak a szokásos politikai kampány. Olyan kérdésekkel, amelyek sugallják a választ, a Fidesz visszaköszönő jelszavaival és az ellenzéki vezetőknek címzett oldalvágásokkal. Mindehhez szégyentelenül igénybe veszik a kormányzati levélpapírt, valamint az adófizetők pénzét.

A magyarok meg tudomásul veszik, pedig nem hülyék, de tudják, hogy jövőre választások lesznek. A korrupció sem sikkad el, noha a hatalom ellenzői szerint a sajtó már teljes egészében a hatalom járszalagjára került. Közkeletű téma az ellentét a csili-vili új stadionok , a lelátón Orbán meggazdagodott barátaival, illetve a lepusztult kórházak között. Még olyanok körében is, akik echte jobboldalinak tekinthetők.

A Fidesz főnökének azonban egyfolytában sikerül a politikai küzdelmet más síkra terelni. A sikeres hadvezérek módjára maga választja meg a terepet. A muníciót pedig a legnagyobb bírálói szállítják hozzá, főleg külföldről. Példa rá a homofób jogszabály, á la Putyin. A kritika teljesen jogos, mert a szabályozás botrányosan aljas. És semmit sem javít rajta, hogy eredetileg az ellenzék megosztását szolgálta.

Az EU-nak kötelessége utánanézni, hogy a törvény mennyire áll összhangban az európai joggal. Ám hogy a Bizottság elnöke azonmód szégyennek minősíti, azzal csak megkönnyíti a magyar kormány dolgát, hiszen ily módon kapásból elfogultnak minősítheti az egész eljárást. Egészen mellétrafált a holland miniszterelnök is, aki kétségbe vonta, hogy Magyarország – civilizációs alapokon – egyáltalán alkalmas-e még a tagságra.

Ezáltal ugyanis pont azt csinálja, amit Orbán szeretne: egyenlőségjelet tesz a hatalom és a nép közé és az egyikkel támadja a másikat. A melegeknek viszont aligha tesz jót ily módon. A miniszterelnök ugyanakkor nyugodtan kivárhatja a szerződésszegési eljárás végét. Legfeljebb majd módosít néhány szón, de a politikai csatát már rég megnyerte.

Der Standard

Az Osztrák Szabadságpárt egyik EP-képviselője, aki még az FPÖ-n belül is keményvonalasnak számít, azt hangoztatja, hogy az EU-nak tiszteletben kell tartania Magyarország véleményét az LMBT-jogok ügyében, úgy, ahogyan az Vilimsky is teszi. A politikus, aki a párt küldöttségét vezeti Strasbourgban, kifejtette, hogy alighanem a közös gondolkodás végének a kezdetét jelenti az EU próbálkozása, mármint hogy a törvény megváltoztatására/visszavonására próbálja kényszeríteni a magyar kormányt.

Azzal érvelt, hogy azt kell keresni, ami összeköt, nem pedig azt, ami elválaszt. Egész Kelet-Európa másként gondolkodik, mint a Nyugat, pl. a melegek szerelme és az LMBT-közösség jogai kapcsán. Szerinte mind a magyar, mind a lengyel vezetés tisztelettel jár el az összes polgára ügyében. Kérdés ugyanakkor, hogy mennyire élesen lehet követelni bizonyos csoportok jogait.

Egyúttal reményét fejezte ki, hogy a 16 radikális párt a napokban nyilvánosságra hozott kezdeményezése nyomán új frakció alakul az Európai Parlamentben és az elősegíti, hogy a kontinens középső része, vagyis a visegrádi csoport, Ausztriával kiegészülve szorosabb együttműködést alakítson ki.

Süddeutsche Zeitung

Az Orbán-kormány a legnagyobb német bulvárlapban is közzétette Orbán Viktor 7 tézisét Európa megreformálásának népszerűsítésére. Az egész oldalas hirdetés pont akkor jelent meg, amikor a Riporterek Határok Nélkül elmeszelte a magyar politikust, mégpedig azon az alapon, hogy a miniszterelnök 10 év alatt lépésről lépésre ellenőrzése alá vonta a sajtót. Egyébként az állami címer alatt közölt szöveg címe az: Az Európai Unió jövőjéről. A Bild Zeitungot megjelentető Springer nevében egy szóvivő úgy nyilatkozott, hogy a tartalomért a megrendelő felel, és teljesen mindegy, hogy a kiadó egyetért-e azzal vagy sem.

Politico

Egy hongkongi aktivista nyílt levélben kérleli Orbán Viktor, hogy ne gátolja a demokráciapárti erők küzdelmét a szabadságért Kínával szemben. Nathan Law, aki emigrációba kényszerült, ám aki ellen odahaza per van folyamatban, nehezen tudja felfogni, miként állhat be a Kínai Kommunista Párt mögé olyasvalaki, aki fiatal korában a brutális kommunista elnyomás ellen harcolt. Hiszen a miniszterelnöknek a Fidesz alapító tagjaként tudnia kellene, milyen az, amikor semmi sem korlátoz egy hatalmat. Márpedig ez van most Kínában.

Orbán azonban sorra megakadályozza, hogy az EU kiálljon a demokrácia hongkongi támogatói mellett. Egyre bensőségesebb viszonyt épített ki Pekinggel, így az unió nem tud megfelelő nyomást kifejteni az emberi jogok megsértése ügyében. Magyarország az elsők közt csatlakozott az új Selyemút-kezdeményezéshez, így szálláscsináló lett Európában a tekintélyelvű modell exportjához. Azóta pedig Kína legfőbb védelmezője az unióban.

Ha a magyar vezető valóban azt akarná, hogy ne térjen vissza a globális megosztottság, akkor ehhez a demokratikus közösség részeként azon kellene dolgoznia, hogy Kína ne tehesse azt a világban, amit csak jónak gondol. Az EU azért alakult, hogy megóvja a békét és demokráciát. Ezért egyértelműen el kell ítélnie az emberi jogok megszegését, mert az az általános békét fenyegeti. Magyarország nem állhat ennek útjában.