Menthetetlenek

Hivatalos elnevezését és lényegét tekintve Afganisztán most is „iszlám köztársaság”. A dolog nem példa nélküli, van még három másik köztársaság (Irán, Pakisztán és Mauritánia), továbbá tíz monarchia, amely a nevében is szükségesnek tartja leszögezni az államvallást. Innen nézve nem is olyan nagy különbség, hogy Ashraf Ghani marad az elnök, vagy visszajönnek a kalasnyikovjaik ellenére minimum kétszáz éveseknek tűnő tálibok. Utóbbiak uralma amúgy sem lenne teljes, mert néhány tartomány a tádzsik, üzbég és hazara milíciák kezén maradna. Ezeknek a nemzetiségi-törzsi hovatartozás fontosabb, mint a közös vallás, bár ettől még nem sokkal lesznek felvilágosultabbak a táliboknál.

Afganisztán, amióta csak létezik, az egymással is rivalizáló törzsek hol lazább, hol szorosabb szövetsége volt – beszorulva a perzsák (Irán) és a hinduk (India, Pakisztán), tágabb értelemben az oroszok és a brit birodalom közé. Mi azzal áltatjuk magunkat, hogy hazánk a történelem országútján fekszik, de ez semmi ahhoz képest, ami az afgánoknak jutott. A területét tekintve hét, lakosságára nézve három Magyarországnyi Afganisztánban három dolgot lehet biztosra venni: a szárazságot, a polgárháborút és az azt szító külső ellenségeket. Ha csak az utóbbi bő negyven évet nézzük, már a második-harmadik, fegyverrel a kézben született nemzedék van felnövőben. Tagjainak fogalmuk sincs a békéről, a nyugodt életről – nekik alighanem a táliboktól várható kőkorszaki diktatúra is megváltás lenne.

Persze vannak, akik másként gondolják. Az elmúlt napokban több mint ezer kormánykatona szökött át Tádzsikisztánba. Elegük van a garantáltan végeláthatatlan háborúból. A nagyvárosokban, főleg Kabulban van egy lassan már nyugatiasodó réteg, amely látja a civilizáció, talán még a demokrácia előnyeit is. Meg azt is, hogy ezekre nincs semmi esély. Az amerikaiak annak idején megígérték, hogy legalább a tolmácsaikat nem hagyják magukra – most több ezer embert és családjukat kellene sürgősen kimenteni. Az ország menthetetlen.