A zsebek lázadása

Az EP fellázadt – zárja sorait Friss Róbert a Népszava pénteki publicisztikájában, mégpedig annak kapcsán, hogy az Európai Parlament képviselői csütörtökön nagy többséggel elítélték a magyar homofób törvényt. És efelől nincs is semmi kétségem: felvilágosult, humanista ember nem is tehet mást, mint tiltakozik az újabb magyarországi kirekesztés ellen. Természetesen téved, aki azt hiszi, hogy a brüsszeli – egyébként egyelőre következmények nélküli – döntés egy pillanatra is megrengette volna a miniszterelnököt. Nem, ellenkezőleg, azt jelentette ki – és nyomában a többi fideszes potentát -, hogy az Európai Parlament, valamit az Európai Bizottság azt akarja, az LMBTQ aktivistákat és szervezeteket engedjük be az iskolákba és óvodákba.

Vagyis Orbán Viktor most sem akar hátrálni, hatalomtecnikusai úgy ítélik meg a helyzetet, hogy érdemes továbbra is a „magyar emberek” legrosszabb tulajdonságaira játszani, előhúzni belőlük a gyűlölködés, a kirekesztés meglapuló érzelmeit. És ez itt most a nagy kérdés: vajon igazuk van-e a szélsőjobb tematikát egyre inkább – pontosabban: teljes mértékben – magukra vállaló kormánypártoknak. Igazuk van-e, amikor újra előveszik a menekült-kártyát, ismét rejtett zsidózásba fognak (vö: sorosoznak), ha kampányt indítanak Brüsszel ellen, ha egyenlőségjelet tesznek a maguk hatalmi játszmái, a nemzetállami szómágia és a magyar nép közé. Azt mutatja-e a sok-sok házi felmérés, vagy a kristálygömb, hogy támadni kell; támadni az EP központját, az idegent, a meleget; mert ezek együtt képesek elfeledtetni mindenkivel a 30 ezer koronavírus áldozatot, a száguldó inflációt, és – legfőképpen – a maximálisan támogatott, a pandémia alatt is állami nyerészkedésből gazdagodó stróman-csapatot.

A kérdésre elvileg van válasz: a kutatások egy része szerint a választók többségének elege van abból, amit Orbán művel. És igen, egyre több embertől hallom, hogy ebből elég. Ők nem a homofób kormányzati hozzáállás miatt vannak felháborodva, nem is idegesíti őket az újra megtalált migráns, aki ráadásul bűnöző és fertőzött egyszerre. Nem, ebben nem téved Orbán; Magyarországon nyugodtan építhet a kirekesztésre. Jól tudja: itt nem szeretik a melegeket, utálják az idegeneket, és hatással van rájuk az is, ha Brüsszel bele akar szólni az életünkbe.

Van itt azonban egy a hatalom által nem várt elem: a megélhetési problémák sora. Van ugyanis az a pont, amikor már szembe jön a valóság, amikor nem lehet szóvirágokkal és ellenséggyártással elfedni a mindennapok gondjait. A „magyar emberek” emiatt elégedetlenkednek - de nem lázadnak. Csak egyre inkább megfogalmazzák: ebből elég. Elég, hogy Orbán baráti köre gazdagodik, ők meg folyamatosan szegényednek. Nem látják a holnapot, de kezdik látni, hogy mi történik „odafenn”. Fogalmazhatunk úgy is: megkezdődött a zsebek lázadása. És ez folytatódni is fog, vagy inkább: kiteljesedik jövő tavaszra, ha a többség azt látja, ennél csak jobb jöhet. Másként: ma még az emberek úgy fogalmaznak, hogy ebből már elég, de mi jön utána?

A zsebek válaszra várnak.