Az Európai Parlament 16 populista pártja által nemrégiben aláírt, az Európai Unió jövőjéről szóló, a Fidesz által is aláírt politikai nyilatkozat, inkább csak azt jelzi, mennyire különböznek egymástól ezek a tömörülések. Azonfelül ugyanis, hogy a jobboldali radikálisok elutasítják „a muszlim migránsok” befogadását, a homoszexualitást, az „európai szuperállam” kialakítását és hangosan követelik az egyes tagállamok szuverenitásának visszaállítását, kevés kérdésben értenek egyet. Ezt is jelzi, hogy a dokumentumban csak azt sorolták fel, mit utasítanak el, de arról nem tettek említést, hogy pontosan milyen alternatívát képzelnek el a jelenlegi EU-val szemben.
Ez azonban nem is meglepő. A lengyelek például több európai együttműködést szeretnének látni az energia- és mindenekelőtt a védelmi politika terén. A varsói kormánypárt a Jog és Igazságosság (PiS) ragaszkodott a közös nyilatkozatban ahhoz a passzushoz, amely kiemeli a NATO szerepét Európa biztonságában, Marine Le Pen, a francia jobboldali radikális Nemzeti Tömörülés (RN) elnöke ezzel szemben ki akar lépni a szövetség katonai struktúráiból. Ez a kérdés rendkívüli módon megosztja ezeket a pártokat.
De messze nem csak ez. Olaszország, ahová földrajzi elhelyezkedése okán is igen sok menekült érkezik, közös uniós menekültpolitikában érdekelt, Magyarország és Lengyelország viszont nem hajlandó a szolidaritásra és befogadni bevándorlókat Itália területéről. A Le Pen-féle RN és a Matteo Salvini vezette olasz Liga ugyanakkor a közép-európai munkavállalókat sem látja túl szívesen, mondván: a helyiektől veszik el a munkalehetőségeket.
Hogy mennyire nagyok a különbségek, azt az is mutatja, hogy – amint a Frankfurter Allgemeine Zeitung rámutatott – nem teljesen egyezik meg a nyilatkozat francia és angol fordítása. Az angol változat így szól: „Az integrációs folyamatnak nagy szerepe volt az együttműködés tartós struktúráinak megteremtésében, valamint a béke, a kölcsönös megértés és az államok közötti jó kapcsolatok fenntartásában. Ezt a művet korszakalkotó értékként kell megőrizni.”
A Nemzeti Tömörülés által előterjesztett francia változatban azonban ezt a mondatot nagyvonalúan átírták. Le Pen ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy ez a kijelentés ellentétes azzal a nemzetek Európájával, amelyet ő szeretne felépíteni. Az integráció és a nemzeti függetlenség összeegyeztethetetlen – tette hozzá. Elmondása szerint az a célja, hogy megszabadítsa Franciaországot az „EU igájától”. Amint hangzatosan fogalmazott, az Unió a globalizáció „fegyveres karja”. A többi aláíró egyébként elfogadta a francia verziót, más kérdés, hogy lehet ezt közös nyilatkozatnak nevezni, ha nem is az.
Mindenesetre már ez a példa is azt mutatja, szó sincs közös útról a populista pártok számára. Bár Nemzeti Tömörülés azt állította, 16 párt támogatja az ő verziójukat, később a holland és a bolgár tömörülés jelezte:
ez nincs így.
A legnagyobb vitatéma azonban az Oroszországhoz fűződő viszony, ami szintén kibékíthetetlen ellentétnek látszik az aláírók között. A Moszkvát a legnagyobb fenyegetésnek tartó PiS bizalmatlanul tekint Salvini Ligájára, illetve Le Pen Nemzeti Tömörülésére, mivel a két párt igen jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. Még 2019 júliusában roppant kínos felvétel került elő az akkor még az olasz belügyi tárca élén álló Salvini orosz kapcsolatairól. A felvétel tanúsága szerint a Liga elnökének egyik tanácsadója még 2018 októberében orosz üzletemberekkel tárgyalt arról, hogyan csatornázzanak dollármilliókat a szélsőjobboldali pártba – derült ki a BuzzFeed News birtokába jutott titkos hangfelvételről. A mintegy negyedórás tárgyaláson három orosz és három olasz arról beszélgettek, hogy egy nagy orosz olajcég egy év alatt legalább hárommillió tonna üzemanyagot adna el az olasz Eni vállalatnak, körülbelül 1,5 milliárd dollárért. A közvetítőkön keresztül lebonyolított vásárlásra az eladó fél a BuzzFeed számításai szerint mintegy 65 millió dollárt kedvezményt adott volna, amit átjátszottak volna Salvini pártjához. Maga Salvini – akit a felvételen csak az „olasz Trumpként” emlegetnek – nem vett részt a találkozón, azonban az orosz fővárosban tartózkodott azzal egy időben.
Le Pennek a Kremllel ápolt kapcsolatairól már évekkel korábban szó volt. Nagy feltűnést keltett, hogy a Nemzeti Tömörülés elnökét épp az elnökválasztás finisében, 2017 márciusában fogadta Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök ugyanakkor azt hangoztatta, „nem akar beavatkozni a francia belpolitikába”, miközben a diplomáciában meglehetősen szokatlan, hogy a sorsdöntő voksolás előtt az orosz elnök egy ellenzéki jelöltet lásson vendégül. Marine Le Pen egy ízben úgy fogalmazott, nem volt törvénytelen a Krím Oroszország általi elcsatolása, amely után az EU szankciókat léptetett életbe Moszkva ellen. Ez a kiállás azért sem meglepő, mert a RN elnöke jelentős támogatásokat, pontosabban kölcsönöket kapott orosz bankoktól. Először kétmillió, majd kilencmillió euróról volt szó, amit állítólag újabb hárommilliós hitel követett. Legalábbis ezekről tudni.
Ezek olyan kérdések, amelyek miatt kizárt egy széleskörű jobboldali szövetség létrejötte. Hans Vorländer drezdai politológus a Spiegelben abszurdnak nevezte a jobboldali radikális pártok összefogására tett kísérleteket, amire már a 2019-es európai választások előtt és után is volt példa. „Nem sikerült nekik, mert a jobboldali populisták között több a megosztó, mint az egyesítő.” Egy esetleges közös frakció ugyan a harmadik legnagyobb lenne, de egy ilyen képviselőcsoport létrehozása azért is nehézkes, mert felmerül a kérdés, ki vezesse? Az is talány, hogy egy új jobboldali frakció végül mekkora lenne. Már a populista pártok mérsékeltebb politikusai is kezdenek dezertálni. Múlt szerdán az Európai Néppárt (EPP) frakciója két, a Salvini-féle Ligából kilépett olasz képviselőt fogadott be. Áprilisban Helmut Geuking, a Német Családpárt politikusa már átállt az EPP-hez. „Néhány politikai szempontból mérsékelt, liberális gazdasági nézeteket képviselő politikus biztosan nem csatlakozna egy új jobboldali fronthoz, és esetleg át akarna állni a centrista pártokhoz” - véli Moritz Körner, az FDP európai parlamenti képviselője is.
Miért utasítják el az Alternatívát?
Feltűnő, hogy az Európa jövőjéről szóló nyilatkozat aláírói között nem találhatjuk meg az Alternatíva Németországért (AfD) nevét. A magyar kormánypárt részéről többször hangoztatták már, hogy számukra a német uniópártok a tárgyalópartnerek. Jörg Meuthen, az AfD vezetője a Spiegelnek elismerte, pártját nem kérték fel a populista nyilatkozat aláírására. Mindez azért is érdekes, mert Meuthen az Európai Parlamentben a Fidesz egyik legnagyobb pártfogója. Az EP-ben múlt héten mondott beszédében keményen megvédte a magyar homofób törvényt. Mint fogalmazott, Magyarország ismét uniós kampány célpontja lett és erre csak „ürügy” a „gyermekvédelmi törvény”. Meuthen szerint a törvény nem diszkriminatív, „hanem a gyermekek szexuális zaklatása ellen lép fel”, ezzel, mint a Spiegel megjegyzi, az AfD- vezetője még magát Orbánt is felülmúlta, aki a törvényt csak a gyermekek nevelésének védelmével indokolta.
Nem csak Orbán, hanem Varsó miatt sem kérték fel az AfD-t a nyilatkozat aláírására, Meuthen elismerte, hogy Magyarországon, de Lengyelországban is vannak "bizonyos fenntartások az AfD-vel szemben”. Ennek az a legfőbb oka, hogy áprilisban az AfD pártkongresszusán a választási programba is beleírták az úgynevezett Dexit tervét, vagyis azt, hogy Németországnak ki kell lépnie az EU-ból. Miközben a nyilatkozatot aláírók ilyen messzire nem mennek, „csak” az Unió reformját követelik.
A populista nyilatkozat tulajdonképpen kapóra jött az AfD azon mérsékeltjeinek, köztük Meuthennek is, akik ellenezték az EU-ból való kilépésre való utalást. A dokumentum megszületése után ugyanis azzal érvelhetnek: lám, a radikális követeléssel elszigetelik a pártot a hasonló radikális tömörülésektől is. Meuthen szerint a Dexitre vonatkozó passzus azért születhetett meg, mert a kongresszuson összefogtak a népiek a keményvonalas libertáriusokkal. Utóbbiak viszont elhárítják maguktól a felelősséget, állításuk szerint az AfD EP képviselőit terheli felelősség. És ha a Dexit-döntés valóban szerepet játszott, akkor az „zsarolási kísérlet volt” – írta honlapján Peter Boehringer AfD-s parlamenti képviselő. A politikus utalt arra, hogy Olaszország, Magyarország és Lengyelország az uniós kifizetések legnagyobb haszonélvezői, vagyis a legtöbbet kapják a német adófizetők pénzéből. Az EU jobboldali pártjai ezért arra kényszeríthetik az AfD-t, hogy vonja vissza a Dexitről szóló döntését.
Az AfD egy más ok miatt is feketebárány a populisták számára. A párt ugyanis határozottan elutasítja a koronavírus-járvány hatásait enyhíteni hivatott helyreállítási alapot. A program felfüggesztése nem csak az olasz vagy spanyol jobboldali pártok számára érne fel politikai öngyilkossággal, hanem a jelentős bevételekre számító, a jövő évi választásra készülő Fidesz és a lengyel Jog és Igazságosság számára is.
Jörg Meuthen egyébként erősen kételkedik egy közös populista frakció létrehozásában. Persze, „az AfD csatlakozna egy új jobboldali frakcióhoz az uniós parlamentben", de csekély esélyt lát erre rövid távon.
