Euro2020: Érdekes és tanulságos volt

Alig akadt unalmas mérkőzés a kontinenstornán, a videóbírós rendszer jól működött, az országok közötti barátság kifejezése viszont kudarcot vallott.

Az olasz labdarúgó-válogatott győzelmével ért véget vasárnap a labdarúgó Európa-bajnokság, amely több szempontból is nagyon érdekes és tanulságos volt. Első alkalommal fordult elő, hogy tizenegy országban rendezték meg a tornát. A célok között szerepelt, hogy ezzel is kifejezzék az európai egységet, ez azonban nem valósult meg, azért sem, mert Magyarország ebben nem volt partner. Olyan események történtek a magyar válogatott mérkőzésein a lelátón – anti LMBTQ feliratú transzparens felemelése, homofób rigmusok skandálása, rasszista provokáció –, amik felháborodást keltettek Európa nagyobb részén. Rengeteget ártott az ország nemzetközi megítélésének az Eb közben elfogadott, hivatalosan pedofília-ellenes törvénynek nevezett jogszabály, amely azonban a gyakorlatban a melegek jogait korlátozza.

Nagy kár, hogy az ország irányítói nem nőttek fel a labdarúgó-válogatotthoz: a magyar csapatról a sorsolás után tudni lehetett, hogy nem várható el tőle a továbbjutás, hiszen a legutóbbi három nagy torna győzteseivel (Németország – 2014-es világbajnok, Portugália – 2016-os Európa-bajnok, Franciaország – 2018-as világbajnok) került egy csoportba. Marco Rossi szövetségi kapitány azt ígérte, hogy együttesével minden meccsen igyekszik megnehezíteni a sokkal jobb játékosokkal rendelkező riválisok dolgát és ezt maximálisan be is tartotta. A magyarok csak Portugáliától kaptak ki 3-0-ra, de a 84. percben még gól nélküli döntetlen volt az eredmény, majd 1-1-et értek el Franciaország ellen és a hajráig vezettek Németországban, reális esélyük volt a továbbjutás kiharcolására is, ám eljött megint a 84. perc, amikor a németek egyenlítettek 2-2-re, ezzel a magyarok kiestek. Emelt fővel búcsúztak, ahogy jár a köszönet annak a kétszer 55 ezer drukkernek is, aki a Puskás Arénában sportszerűen szurkolt a Rossi-csapat meccsein, óriási kár, hogy 100-200 rendbontó miatt ez a pozitívum háttérbe szorul.

A torna legmegrázóbb pillanata Christian Eriksen esete volt, a dán középpályásnak megállt a szíve a finnek elleni csoportmérkőzésen, újra kellett éleszteni. Példa értékű, ahogy Simon Kjaer, az együttes csapatkapitánya ebben a szörnyű helyzetben megőrizte a hidegvérét, a folytatásban is megható volt, hogy a dánok minden mérkőzésen kiálltak csapattársukért, aki szerencsére felépült, egy beültetett pacemakerrel (szívritmusszabályzóval) él tovább. Egyelőre nem tudni, folytathatja-e profi pályafutását. A szörnyű tragédia hidegen hagyta Bognár Györgyöt, korábbi válogatott labdarúgót, a Paks vezetőedzőjét, aki az M4 Sport stúdiójában országos felháborodást kiváltóan viselkedett. Utólag elnézést kért, de ez legfeljebb valamennyit enyhít a tette súlyán, ami történt, ettől függetlenül megbocsáthatatlan.

Az Eb legjobb csapata az olasz volt, amelynek az egysége jelentette a legnagyobb erőt. Roberto Mancini az összes benevezett mezőnyjátékost szerepeltetette a mérkőzéseken, ezzel is éreztetve a futballistáival, hogy mindenkire számít, valamennyi játékosára szüksége van a sikerek eléréséhez. Az aranyérem megszerzéséhez kellett a szerencse is, főleg az elődöntőben, ahol a spanyolok jobban és veszélyesebben játszottak az olaszoknál, ám a tizenegyespárbajban elbuktak. A fináléban is a tizenegyesek döntöttek a végén, kétszer egymásután ilyen csatát csak olyan együttes képes megnyerni, amelynek tagjai mentálisan nagyon erősek.