A Pécsi Családi Napon a nemi másságukat magukba fojtani nem tudó emberek beszéltek arról, hogy miképp vallották meg titkukat környezetüknek. Benne volt a levegőben, hogy provokátorok zavarhatják meg a rendezvényt, de ez most elmaradt. Pedig a kormány támogatta helyi lapok nem éppen barátságosan ajánlották a pécsiek figyelmébe a családi napot, és amióta a kormány átnyomta a homofób elemekkel tarkított pedofil-törvényt, a közbeszéd napi témájává váltak a nemi másságot elutasító megnyilatkozások és tettek.
Pécsett sokan nem tartják véletlennek, hogy a közelmúltban megvert az utcán két meleg orvost két homofób férfi, és azt sem, hogy egy baranyai rendőr a napokban ”buzizott egy jót” a neten. Amúgy a családi napot rendező egyesületek egyikének érzékenyítő előadását másfél éve megzavarta három pécsi. Ám a provokátorok lenyugodtak, látva, hogy a program tizennyolc emberi jogi kérdéskörrel foglalkozik, és abból csak egy a nemi másság.
Erre gondolva tán nem is lett volna rossz, ha a családi napra is jönnek provokátorok, akikbe szorult némi érdeklődés. Ők esetleg megértették volna, hogy mennyi szenvedéssel jár titkolni, aztán bevallani a másságot, és hogy a „gyónás” mennyi gyötrelmet okoz a családtagoknak. Ráébredhettek volna arra, miért fontos az érzékenyítés egy olyan országban, ahol milliós tömegek, celebek és politikusok számára természetes, ha a stadionokban melegellenes jelszavakat skandálnak. És hogy az iskolákban beszélni tizenéves diákoknak a másság elfogadásáról nem jelenti azt, hogy a másságra akarják rábeszélni őket. És hogy aki erről ad elő, annak kell legyen némi biológiai, pszichológiai, jogi és szociológiai felkészültsége, ezért nem biztos, hogy a – gyakran aluliskolázott - szülők útmutatása elegendő. Hiszen bár a szülők tudnak számolni, eszünkbe sem jut, hogy rendszerszerűen ők tanítsák a gyerekeknek a matematikát.
A másság társadalmi elfogadása-elutasítása dolgában a bázisát homofóbokkal izmosító kormány fölfalta a szakmaiságot. Most öklendezve össze-visszabeszél. A baj már megúszhatatlan.