Brüsszel eljárást indított Magyarország ellen a homofób törvény miatt. Tulajdonképpen nem csoda, ha akár a 7-es cikkely szerinti procedúra, akár egy kötelezettségszegési eljárás kapcsán csak legyintünk, hiszen az eltelt évek tükrében jól látjuk, hogy Brüsszelnek egyelőre nincs olyan jogi lehetősége, amellyel a renitens államokat jó útra tudná terelni.
Azután, hogy a lengyel alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette az Európai Unió Bírósága által ideiglenesen elrendelt intézkedéseket a lengyel bírák fegyelmi felelősségére vonatkozó szabályozással kapcsolatban, kicsit kezdünk elbizonytalanodni: egyáltalán lehetséges-e megrendszabályozni ezeket az államokat? Vagy csendben és lassan az Európai Unióból való kilépést készítik elő? Ez a forgatókönyv még néhány éve is elképzelhetetlen lett volna, de ma már sajnos nem az - függetlenül attól, hogy az EU-tól kapott pénznek sem Varsó, sem Budapest számára nem lehet alternatívája.
Félő azonban, hogy a populista vezetők számára a hatalom megtartása annyira felülír már mindent, hogy inkább szakítanak az európai közösséggel, lemondva az ország további fejlesztésének lehetőségéről is. És ami a legfájóbb, mindezt meg is tehetik, mert a közvélemény egy részét bármiről meg lehet győzni. Ma még ugyan a lakosság döntő hányada EU-párti, de egy jól sikerült propagandakampánnyal minden további nélkül Brüsszel ellen fordíthatják a lakosságnak a csak a kormánymédiából „tájékozódó” részét.
Félelmeinket csak erősíti, hogy érezhetően a Fideszben is kezdik felismerni: az Európai Néppártból való távozással a párt minden maradék EU-s befolyását elvesztette, és a renitensekkel addig kesztyűs kézzel bánó Ursula von der Leyen is bekeményített. A homofób törvénnyel pedig a magyar kérdést addig pragmatikusan kezelő német uniópártokat is magára haragította a magyar kormány.
A Fidesz így partvonalon kívül rekedt. A populista tömörülések európai szintű összefogására tett kísérlet pillanatok alatt összeomlott. Rossz irányba haladunk, és ijesztő belegondolni, hová is vezet ez az út.