világzene;lemez;

2021-07-24 12:00:00

Változatok Hammond-orgonára

A jazz, blues, soul és funk határán egyensúlyozó Kéknyúl koncertlemezt adott ki, amelyen négy új dal mellett régebbi számaik újraértelmezése hallható. Premecz Mátyás zenekarvezetőt kérdeztük.

Öt és fél éve, 2015 decemberében jelent meg a népszerű klub- és koncertzenekar, a Kéknyúl legutóbbi albuma. „Ez rendkívül hosszú idő egy zenekar életében, és rengeteg impulzus ért minket. Hogy ebből miért nem született meg legalább három nagylemeznyi anyag, azt nem tudom megmondani. A fiók tele van félbehagyott dalokkal, de úgy alakultak a dolgok, hogy az alapötlet rögzítése után nem éreztünk annyi ihletet, hogy be is fejezzük őket. Ennek a négy elkészült dalnak viszont annyira örültünk, hogy már többször rögzítettük őket, bár kiadásra csak ez a koncert-változat került. A régebbi daloknál pedig az a helyzet, hogy eléggé máshogyan szólalnak meg élőben, mint a stúdió-verziók. Nagyon szerettem volna, hogy legyen egy lenyomat ezekről is” – meséli Premecz Mátyás.

A Kéknyúl egyik összetéveszthetetlen védjegye a rocktörténelem kultikus hangszere, a Hammond-orgona, amely – Mátyás játékával – ezúttal is főszereplő. „Több motívum kapcsolódik itt össze, amitől számomra az orgona a legjobb kifejezési eszköz. A legfontosabb talán az a hihetetlenül széles kifejezési mód, ahogyan meg tud szólalni. A végtelen erő és az aprólékos finomság párhuzamos jelenléte. A történelmiség, az a tény, hogy ez az instrumentum a világ első igazán népszerű elektromos hangszere, szintetizátora. A műszaki oldal, ami a mai napig lenyűgöz, ahogy egyre többet értek meg belőle. Hosszasan tudnám sorolni” – mondja lelkesen a zenekarvezető.

A Kéknyúl tagjai közül többen is alapvetően jazz-muzsikusok. Érdekes kérdés, hogy koncertkörülmények között milyen elemeket őriznek meg a mainstream jazzből, mennyire van jelen a dalokban az improvizáció. „Tréfásan azt szoktam mondani, hogy egy jazzrajongónak túlságosan blues-os, egy blues-rajongónak meg túlságosan swinges a zenénk. Ezáltal sokszor esünk két szék között a padlóra, mert van, hogy egy fesztivál arculatába emiatt nem tudnak beilleszteni minket. Szerencsére néha az ellenkezőjére is van példa, amikor mondjuk egy komoly jazzfesztivál lazításnak hív meg minket. Sok jazzes elem van a zenénkben. Igyekszünk a dalokban teret hagyni a hangszeres szólóknak, és néha az ad hoc hangszerelési megoldásoknak is. A közönségünk régóta követ minket, és tudja, hogy ilyesmire számíthat. Nem lepődnek meg, és nem hagyják el tömegesen a koncertteret, ha egy dal kicsit másképpen ér véget, mint szokott.”

Az instrumentális zenei szövethez ezúttal is énekesük, Andrew Hefler szólói kapcsolódnak. „Andrew profi improvizatőr, színész és tréner. Ő odáig megy, hogy például kétszer ugyanazt a sorrendet sem hajlandó lejátszani. Remekül megtaláljuk a hangot és a munkastílusunk is elég jól illeszkedik, a színpadon meg szinte vonzza a tekinteteket. Kell-e ennél több egy frontembertől?” – teszi fel a költői kérdést Premecz Mátyás.   

Infó: Kéknyúl: Live, Live, Live – szerzői kiadás, 2021

Következő koncertek: július 25.Csíkszereda (Csíki Jazz); július 31. Kapolcs (Művészetek Völgye)