Sohail Pardis májusban autójával Kabulból Hosztba tartott a ramadán végét jelző Eid ünnepre, de egy tálib ellenőrző ponton elfogták és lefejezték. A férfi az ezt megelőző másfél évben az amerikaiak tolmácsaként dolgozott, amiért halálos fenyegetéseket kapott. Az afgán kormánnyal Dohában folyamatosan tárgyaló tálibok azt ígérik, hogy nem bántják az eddig a külföldiekkel együttműködő afgánokat, de ezt senki sem hiszi el nekik. Az amerikai hadsereg egyelőre 35 ezer ember kimenekítését tervezi, s a nagyszabású logisztikai művelet már a napokban indul: az első 2500 afgánt egy virginiai légitámaszpontra viszik és Katar is felajánlotta segítségét az ideiglenes elszállásolásban.
A kimenekítésre várók többsége tolmácsként és fordítóként dolgozott. Most családjaikkal együtt remélik, hogy mihamarabb elhagyhatják az országot. A tálibok ugyanis, kihasználva az eddigi visszatartó katonai erő távozását, gyors térhódításba kezdtek. A helyzetet jól jellemzi, hogy szombaton szinte az egész országra érvényes éjszakai kijárási tilalom lépett érvénybe. Nyugati megfigyelők szerint a tálibok az ország felét ellenőrzik és első nagyobb célpontjuk Kandahar városa lehet, amelynek közelében a hétvégén az amerikai légierő hajtott végre bombatámadásokat. Az afgán kormányhadsereget és a biztonsági erőket most átcsoportosítják és kabuli nyilatkozatok szerint egyes körzeteket meg fognak próbálni visszafoglalni. Ilyen viszonyok között a tolmácsok kimenekítése sokuk számára nagy kockázattal járó utat jelent. A repülőgépek a fővárosból, Kabulból indulnak, így a vidéken élőknek valahogy meg kell oldaniuk az odajutást.
A két évtizedes háborúban több mint 3500 amerikai vagy szövetséges katona - köztük hét magyar -, közel 76 ezer afgán katona és rendőr, körülbelül 78 ezer civil és 84 ezer ellenzéki, zömükben tálib harcos halt meg. Több millióan kényszerültek elhagyni otthonukat, és a szomszédos országokban menedéket kérni, vagy hontalanná váltak saját hazájukban. Csak tavaly több mint 400 ezren jutottak erre a sorsra.
Az afgánoknak van mit félteniük. 2001 óta jelentős pozitív változások történtek, például lényegesen több lány tanul a középiskolákban, az egyetemeken pedig már ők teszik ki a diákok több mint egyharmadát. Az erőfeszítések ellenére az UNICEF szerint 3.7 millió afgán gyerek továbbra sem jár iskolába, 60 százalékuk lány. A tálibok saját állításuk szerint már nem ellenzik a lányok oktatását, azonban a Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet szerint az általuk ellenőrzött körzetekben nagyon kevés lányt engednek tanulni a pubertás után.
Az afgán nők előtt 2001-et követően új lehetőségek nyíltak: részt vesznek a közéletben, politikai pozíciókat töltenek be, vállalkozásokat indítottak. Az alkotmány szerint a parlament alsó házában a képviselők legalább 27 százalékának nőnek kell lennie, jelenleg 69-en vannak a 249-ből. A mobil telefont és az internetet használók száma is gyorsan növekszik. A lakosság 22 százalékának van hozzáférése internethez, 69 százaléknak van mobil telefonja, a 32 milliós országban 4.4 millióan használnak közösségi médiát. Kabul fejlődését jól mutatja az átalakult látkép, a magasodó épületek, a gyors városiasodás és a vidékről felköltözők sokasága.
A haladás ellenére az afgán társadalom még nem lépett be a XXI. századba. A felnőttek 85 százalékának továbbra sincs bankszámlája, amit a Világbank az afgánok bizalmatlanságával, vallási és kulturális okokkal magyaráz. Az ország közben továbbra is a világ legnagyobb ópium termelője. Az ENSZ adatai szerint az elmúlt 20 évben csak tovább nőtt a mák termesztése, 34 tartományból csak 12 mentes az ópium és a heroin nyersanyagától. A politikai instabilitás, a létbizonytalanság és a kevés munkalehetőség továbbra is fő mozgató ereje a mák termelésnek.
Július 12-én leköszönt az Afganisztánban lévő amerikai erők parancsnoka. A zászlóátadó ünnepségen Austin S. Miller tábornok azt mondta, "most az a feladatunk, hogy ne felejtsünk". Az amerikai fegyveres erőknek a régióért felelős Központi Parancsnokságát vezető Kenneth F. McKenzie tábornok hozzátette, hogy Amerika nem hagyja magára az afgán népet, a történetnek a kivonulással nincs vége.
Az USA és a tálibok között 2020 februárjában létrejött megállapodás azonban egyértelműen a táliboknak kedvez, miközben az afgán kormány nem kapott beleszólást az alkuba.
Sokak aggodalmával értett egyet George W. Bush volt elnök, aki 2001-ben az amerikai katonák afganisztáni bevetéséről döntött. A Deutsche Wellének adott interjújában úgy fogalmazott, hogy a csapatok kivonása hiba, a következmények pedig hihetetlenül rosszak lesznek. Joe Biden elnök véleménye azonban az, hogy az USA elérte eredeti célját, biztosította, hogy Afganisztán ne jelentsen menedéket a terroristáknak és semmi sem igazolja, hogy az amerikai katonaság jelenléte elősegítené a stabil demokrácia kialakulását Afganisztánban.
