Szergej Polunyin a világ ma élő egyik legjobb balettáncosa. A róla készült Dancer című dokumentumfilmre néhány éve rengetegen felfigyeltek, mivel ez volt az a film, mely többek között arról szólt volna, hogy miután a londoni The Royal Ballet eddigi legfiatalabb vezértáncosként felmond a színházban, eltáncolja az utolsó táncát, majd színésziskolába megy. Ehhez képest, a szóban forgó Hozier dalra, a Take Me to Church-re eltáncolt videó szinte majdnem harmincmillió tetszésnyilvánítást kapott a YouTube közösségi videócsatornán, és lehet, ennek eredményeként is, Polunyin mégsem hagyott fel a táncolással. Noha azóta számos filmben is szerepelt, de jelen pillanatban saját társulata, a Polunin Ink vezetőjeként, és fő táncosaként lép fel szerte a világban. Ahogy a nemrég megrendezett kolozsvári Transylvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF) fogalmazott: a tánc annyival mégiscsak inkább az ő művészete, mint színjátszás, mert előbbi esetében az ő kezében van a teljes kontroll. Éppen ezért az új koreográfiák mellett a következő film a Dancer 2 lesz, melyet Anton Corbjin rendez és már zajlanak az előkészületek.
Mindazonáltal Polunyin a szigorú klasszikus ballett határait meglépve egyre inkább közeledett a modern tánc felé, noha a képzése, fellépései és saját bevallása szerint is a mozdulataiban az ég felé törekvő klasszikus balett számára az irányadó. A Kolozsváron bemutatott Close.Up.Personal című produkciója – mely októberben Prágában még egyszer látható lesz – első részeként a szklerózis multiplex betegeknek dedikált, és az ő nehézségeiket mozdulatvilágában is megelevenítő, Polunyin által egyedül előadott Bolero táncfilm vetítésére került sor. Az alkotás a táncos, valamint Ross Freddy Ray koreográfus és a Star Wars valamint egyéb futurisztikus filmek világából ismert vizuális művész, Teun van der Zalm kollaborációja eredményeként született. Ezt követően Polunyin eltáncolta egyik legismertebb szólóelőadását, a Sacrét, melynek koreográfusa ugyanaz a Yuka Oishi, aki a hazánkban, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon pénteken bemutatandó Raszputyint is koreografálta. A bonchidai Bánffy Kastély udvarában, több ezer ember előtt előadott produkció után közönségtalálkozót is rendeztek, melynek egyértelmű csúcspontja volt, a maga abszurdításában, hogy egy fiatal lány arra kérte Polunyit, hogy írjon a felkarjára, hogy aztán tetoválást készíthessen belőle.
A japán koreográfus-balett táncosnő, Yuka Oishi szerzői névjegye, hogy hazája kulturális örökségét vegyíti a balett legkihívóbb és legnehezebb mozdulataival. A Sacré Sztravinszkij Tavaszi áldozatának újragondolása, melyre Nizsinszkij koreografált csodálatos táncot 1913-ban. Ez inspirálta Oishi koreogáfiájt is, amelyben azonban benne van a japán butoh tánc árnyvilága is, és a második világháború utáni modern ballett közeledése a föld és a mélység felé. Polunyin szólóelőadásában nemcsak Nizsinszkij őrületes és zseniális alakja és tánca, hanem az emberi érzések széles spektruma, a háború borzalmai és világunk és az egymás iránti elköteleződés is megmutatkozik. Polunyin teste olyan instrumentum, amely szinte nem ismer határokat, és a japán butoh szerepadó koreográfiainak ugyanúgy tud síró kisgyermek, mint idős asszony is lenni. Polunyin, aki legtöbbször mások koreográfiáját adja elő, olyan választásokkal él, mely a balettet teljesen új, egyéni útra viszi, és ez nem modern balett hanem a klasszikus balett a mai világunkhoz, és idősíkunkhoz igazított variációja.
Persze, Polunyin zsenialítása mellett nem lehetett szó nélkül elmenni közszereplőként elkövetett abszurditásai mellett sem. A Kolozsváron tartott TIFF-pódiumbeszélgetésen például Cătălin Ștefănescu román újságíró nyíltan rákérdezett arra, hogy nem érzi-e úgy a táncos, hogy elárulta az ukrán honfitársait azzal, hogy Moszkvába költözött és lelkesen támogatja Vlagyimir Putyint és a politikáját. „Erre nincs jó válasz, mert minden politikai állásfoglalás elképesztő sok negatívomot hoz maga után. Nagyon laposnak kell lenni ahhoz, hogy mindenki elégedett legyen veled. Én egy tizenkét fős társulatot vezetek, ott is mindig van valami feszültség” – érvelt Polunyin. Ștefănescu nem hagyta annyiban a témát, gondosan kitért a művész mellkasán lévő jókora, Putyin-fejet ábrázoló tetoválásra is, mely a kérdező szerint kissé problémás lehet szeretkezés közben, ha például a partner nem kívánna az adott arccal szembesülni intim pillanatban, de ez a táncos szerint nem igazi probléma, hiszen csak egy tetoválásról van szó. Arra a visszautalásra, mely szerint Polunyin azt nyilatkozta korábban, hogy a világ a sötétség és a fény kombinációja és azért állt Putyin mellé, mert ő maga a fény, azt reagálta, hogy a világ folyamatosan változik, lehet, hogy Oroszország négy év múlva Európa része lesz. „A legerősebbek tartják fenn a világ egyensúlyát” – húzta alá. Hozzátéve: De, amúgy lábon kellene, hogy lőjem magam, annyi hülyeséget beszéltem már az életem során…
