40 millió egyiptomi él a mezőgazdaságból, Kairó újabb migránsválságot vizionál, ugyanakkor a nemzetközi közösség segítségét kéri a munkálatok leállításához.
Földünk leghosszabb folyója a Nílus (6650 km); a Fehér- és a Kék-Nílus összefolyásából születik meg Szudán fővárosánál, Kartúmnál. A Fehér-Nílus forrásának általában a Viktória-tavat szokták megjelölni, a Kék-Nílusénak pedig a Tana-tavat, pedig mindkét folyónak vannak még további forrásai. A Fehér-Nílus a következő országokon folyik keresztül a Viktória-tóból kiindulva: Uganda, Dél-Szudán, Szudán. A Kék-Nílus pedig közvetlenül Etiópiából érkezik. De a folyam vízgyűjtő területéhez tartozik még Burundi, Ruanda, Tanzánia, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Eritrea, és Kenya is. A Fehér-Nílus medre széles és sekély, a lassan hömpölygő folyó vizében sok a trópusi esőerdőkből elsodort növényi és állati szerves hulladék. A Kék-Nílus medre mély és keskeny, folyása gyors, vize az Etióp-magasföldből kimosott ásványi anyagokban gazdag. Kartúmtól északra még a Nílusba ömlik a szintén Etiópiából eredő Atbara, majd a folyó Észak-Szudánban a Nasszer-tóvá lesz. A Nasszer-tó egy, az Asszuáni-gát miatt létrehozott 480 km hosszú, és 16 km széles víztározó. A gát (1970-ben adták át) miatt a Nílus már nem árad. A megművelhető sáv pár száz métertől 23 km-ig terjed, miközben Egyiptom kelet-nyugati távolsága 700-1000 km kiterjedésű. Azt a növénytermesztésre alkalmas iszapot, amivel a folyam évezredeken át megajándékozta a part menti területeket, manapság műtrágyával pótolják. Viszont a műtrágya használata miatt a talaj minősége romlik, csökken a termés, és a jobb megélhetés reményében vidékről sokan költöznek a nagyobb városokba. Kairóban jelenleg 21 millió és 400 ezer ember él, ez a szám 1950-ben még csak 2,5 millió volt. A főváros után kezdődik a Nílus-delta; az észak-déli irányban 170 km hosszú, a Földközi-tenger partján pedig 220 km széles háromszög alakú, mezőgazdasági művelésre alkalmas tájegység az ország összterületének csak a 2 százaléka, mégis az ország éléskamrája. De a hirtelen jött meleg és az aszály is komoly gondot okoz a földműveseknek, a fellahoknak. A deltában lévő Iszmáilija a mangótermesztés központja. Tavaly 260 tonna gyümölcsöt, ami Egyiptom gyümölcstermésének 12 százaléka, szállítottak a régióból különböző hazai, és külföldi piacokra. De az idei márciusi szárazság miatt a termés 80 százaléka elszáradt. Az egyiptomiak majdnem 90 százaléka a Nílus vonzáskörzetében él. Az ország vízkészletének a 90 százalékát a Nílus biztosítja, és a mezőgazdasági, energetikai, és más gazdasági szempontok mellett a turizmus egyik fő célállomása is a folyó. Egyiptomban jelenleg 104 millió 400 ezer ember él, tavaly óta 2 millió fővel nőtt a lakosság száma, 1985-86-ban feleennyi volt a népesség.
Etiópiában, ahol sokkal több folyó és tó van, jelenleg 118 millióan élnek, a lakosság száma 1996-ban volt a fele a jelenleginek. Etiópia Oroszország után a második legnépesebb keleti keresztény ország (45 millió hívő), de a XIX-XX. századi nyugati evangelizációnak köszönhetően mára a lakosság több mint 60 százaléka keresztény (keleti és nyugati egyaránt), és nagyjából 34 százalék a muzulmán. A kereszténység az egyiptomi hittérítők által az i.sz. IV. században érkezett az Akszúmi Királyságba, Akszúm volt a második állam az emberiség történelmében, amelyik hivatalosan államvallássá tette Jézus tanítását. Bár Egyiptom és Etiópia nem határos egymással, mégis a vallás által a két nép történelme sokáig összefonódott, 1948-ig Alexandria nevezte ki az etióp egyház vezetőit. Az ország jelenlegi miniszterelnöke, Abij Ahmed Ali apai ágról muzulmán, anyai részről etióp keresztény, ő viszont pünkösdista.
Az országok GDP-listáján Egyiptom a 42., Etiópia pedig a 64. Egyiptom összterületének 90 százaléka el van látva árammal, ez az arány Etiópiában 25 százalék alatti, azaz majdnem 58 millió embernek nem megoldott az áramellátása. Ezért az etióp kormány eldöntötte a Kék-Nílusra, ami a Nílus összes vízhozamának a 85 százalékát adja, öntözés és áramfejlesztés céljából gátat épít, ez a NERD. Ez lesz a világon a 7., Afrikában pedig a legnagyobb ilyen építmény.
Egyiptom már a kezdetektől fogva ellenezte az építést, és diplomáciai úton mindent megtett/megtesz azért, hogy gátat vessen a „gátlástalanságnak”. Ugyanis ha ez megtörténik, akkor a „Nílus ajándéka” vízkészletének az ötödét, megművelhető földjeinek pedig a 30 százalékát veszíti el. De Szudánt is meg kell említenünk, mint Egyiptom szövetségesét és a jövőbeli gát károsultját; szóval kb. 150 millió ember megélhetése kerül veszélybe. A Nílus vizének felhasználásáról még 1929-ben született megállapodás Egyiptom és a gyarmatosító Anglia között, ami akkor Ugandát, Kenyát, Tanganyikát (ma már Tanzánia) és Szudánt (Dél-Szudánt beleértve) jelentette. Az 1959-es megállapodást csak Egyiptom és Szudán írta alá, majd az afrikai országok függetlenné válása után sok minden megváltozott, már nem csak e két ország a víz felhasználója. A Nílus vízgyűjtő-területéről szóló kezdeményezést (1999) Egyiptom több ok miatt ellenezte, válaszul 6 ország létrehozta az Entebbei Megállapodást, aminek értelmében megszűnik az 1929-as egyezmény. A hat aláíró ország közül az egyik Etiópia volt.
Napjainkban a probléma megoldását Egyiptom a nemzetközi fórumoktól várja, Etiópia attól az Afrikai Uniótól, amelynek központja fővárosában, Addisz-Abebában van. Az üzembe helyezés után (2023) Etiópia regionális áramexportőr lesz. 2015-ben még csak Kenyába, Szudánba, és Dzsibutiba szállított áramot, de már megállapodást írtak alá Tanzániával, Ruandával, Dél-Szudánnal és Jemennel is. Válaszul Egyiptom most Burundiban, Dzsibutiban, és Tanzániában épít vízerőműveket, és alacsony áron szállít áramot ezekbe az országokba. 2011-ben Egyiptomban megbukott Hoszni Mubarak egyiptomi elnök, a 2012-ben utódául megválasztott Mohamed Morszit viszont 2013-ban a hivatásos katona Abd al-Fattáh al-Szíszí és társai fosztották meg a hatalmától. Morszi sorsára jutott Szudánban Omar al-Basír is (1999), aki még 2012-ben a NERD megépítésének támogatásárról biztosította Addisz-Abebát, de 2017-ben már Egyiptom érdekeit védte. Tehát a konfliktus nem új keletű. Tavaly nyáron Ferenc pápa kérte a három ország vezetőit, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz. Antony Blinken már idén januárban jelezte, hogy a három ország között egyre nagyobb a feszültség, de az áprilisi kongói tárgyalások is eredménytelenül végződtek. A helyzetről az egyiptomi külügyminiszter az ENSZ főtitkárát is tájékoztatta, majd az ENSZ BT-hez fordult. Természetesen Kairót támogatja az Arab Liga is, de Etiópia a Liga tervezetét sem fogadta el, és július elején folytatta a víztározó feltöltését.
És amíg a szavak csatáztak, addig 2020 őszén polgárháború robbant ki Etiópiában. A fegyveres konfliktus decemberben eszkalálódott, Szudán és Etiópia között határincidenssé fajult. Egyiptom katonailag egyre markánsabban jelen van a Nílus mentén. Márciusban Szudánnal írtak alá egy közös katonai együttműködésről szóló egyezményt, áprilisban Ugandával és Burundival, májusban pedig Kenyával. De reméljük a folyamat vége happy end lesz, amit a Nílus óegyiptomi istene, Hápi után úgy kellene írni: "Hápi End".